Kimentünk ma a háromhavonta megrendezendő vásárba, ami igazából nem nagy durranás errefelé, de gyereknek érdekes a nagy sürgés-forgás, mi is szeretjük a hangulatát, és főleg a sült kolbász-lángos-kürtöskalács illatát. Lilit egyelőre még nyugodtan ki lehet vinni, mert a sok gyerekcsábító és egyben szülőriogató vacakság ellenére nem akarja a fél bazársort megvetetni, esetleg csak lepakolni, amivel meg is próbálkozott volna, ha nem nyaláboljuk fel időben és visszük egy kevésbé inger gazdag helyre. Két gatya és egy csattogós lepke birka (Mami féle vásárfia) megvásárlása után átsétáltunk vele az állatvásárba, ahol nem maradhatott ki a kacsa, csirke és kutya simogatás sem, és persze teljesen lenyűgözték a tehenek, a kis bocik és a lovak is. Bele is botlottunk egy nagy lókupec bandába, ahol éppen egy olyan hatalmas lovon alkudoztak, hogy én olyat még életemben nem láttam. A nyakát biztos nem értem volna át, de hogy terpeszem sincs akkora, amekkorával erre a példányra rá lehetett volna ülni, az tuti. Meg is futtatták, ami szinte félelmetes volt, egyrészt a ló termete miatt, meg azért is mert egy-két hopp-hopp elrikkantása után egyenesen a bámészkodók felé nyargaltak vele. Persze rebbentünk is szét azonnal a szélrózsa minden irányába. Igyekszem azért Lilust nem ily módon megismertetni a lovakkal, mert jó lenne, ha szeretne majd lovagolni. Megboldogult ifjúkorunkban mi is szerettünk, az egyik legjobb dolog a világon. Talán egyszer még fogunk együtt is.
 |
| Vásárfia csattogós |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése