Első közös karácsonyunk

Lilus betegsége ellenére is azt kell mondjam nagyon jó volt az idei karácsony. Örülök neki, hogy már ilyen nagylány és, hogy élvezni is tudta az ünnepet. 24-én a délelőtti alvása alatt játszottuk el az angyalkákat, akik feldíszítették neki a fát, és amikor felkelt tényleg látszott az arcán a meglepetés. Még meg is simogatta a fát, ami szerencsére nem szúrta meg, így jól sikerült az első találkozás. :)

Ezután elmentünk anyukámhoz, ahol szintén díszítettük nővéremmel és húgommal a kis fenyőt, majd kimentünk családiasan a temetőbe meggyújtani a mécseseket. Hazaérve megebédeltünk, majd jött az ajándékozás. Eredetileg babakocsival akartunk átmenni, de végül örültem, hogy maradtunk az autónál, mert persze elhalmozták Lilit ajándékokkal, amiket ha kézben cipelünk haza, úgy néztünk volna ki mint a málhás szamarak.:D

 

Egy kis örömködés után átmentünk Ferkóm anyukájához, ahol szintén nagycsaládosan ünnepeltük a Szentestét. Szintén végigettük a menüsort, begyűjtöttünk és osztottunk pár ajándékot, majd este nyolckor hazaindultunk. Lilus teljesen kifáradt, de egész nap nagyon barátságos volt mindenkivel, és szerintem még arról is megfeledkezett, hogy beteg.

25-én reggel hozzánk is megérkezett a Jézuska, és olyan igazi , még álmos-pizsamás ajándék bontogatásba kezdtünk. Lili sűrű húúúú és haaaa közepette örült meg a fürdőszobai játéknak, és természetesen a babának. Tényleg teljesen meghatott, ahogy nézegette a játékokat és kiült az arcára az öröm. Elmondani nem lehet, hogy ez mennyire jó érzés! :)

25-én anyukámnál voltunk ebéden, 26-án Ferkóm anyukájánál. Összegezve mindenhol nagyon jól éreztük magunkat és minden nagyon jó volt, csak az hiányzott, hogy alig voltunk itthon. Így jár az, akinek nagy családja van! Ami egyébként az egyik legjobb dolog a világon! :D

Mindeközben Lilus 11 hónapos lett. :D

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!

Betegséges ünnepváró :(

Már két napja gyanús volt, hogy Lilus meg fog betegedni, mert igencsak folyt az orra, hapcizott és éjszaka is rosszul aludt. Ma reggel már köhögött is, ezért úgy döntöttünk nem kísérletezünk szimplán homeopátiával, hanem igenis irány az orvos. Megfázás a diagnózis és kezdődő légcsőhurut. Szerencsére nem lázas, csak kicsit bágyadt és nyűgös, amit akár betudhatnánk ennek a fantasztikus időjárásnak is. Ez a nagy hőingadozás már engem is megvisel. :S Ma sokat pihenünk majd, hogy holnapra talán kicsit felerősödve tudjunk menni a mamikhoz végigenni a karácsonyi menüt.:) Még sütnöm is kellene, de hogy ez mikor jön össze ma, fogalmam sincs. Bár a mamikat ismerve, nem kell aggódni, hogy nem lesz legalább (óóó csak sütöttem egy kicsit) négyféle sütemény. :)

Ja, és fáj a torkom, meg a fejem fél oldala, ami valószínűleg huzatot kapott!  :S

Első lépések

Már nem annyira friss a hír, mert pár napot késtem ezzel a bejegyzéssel, de a lényeg az, hogy Lilus egyre többet próbálkozik az önálló lépésekkel. Múlt hét pénteken meg is lepett rendesen, mert két lépéssel odament tőlem az apukájához. Azóta ismételgeti is rendszeresen. :) 

Kedvenc szórakozása lett az is, hogy próbál kapaszkodás nélkül megállni. Azt élvezi, hogy pár másodperces rogyasztós állás után a fenekére huppan. Persze hogy vagánykodik, ott a popsiján a pelus és nem nagy a földtől való távolság. Próbálnám meg ezt én! Nem vigyorognék ennyire! :D

Ma sikerült is lencsevégre kapni az egyik attrakciót. Hullafáradt volt fürdés előtt, de a szokásos hancúrból ez sem maradhatott ki. :)

Keresztelő

Ma volt a Nagy Nap. Délelőtt 10 órakor Lilus megkeresztelkedett. Családias kis szertartás volt, Lilivel együtt öt apróságot kereszteltek. Mindannyian jól tűrték a "megpróbáltatásokat", Lili volt egy picit nyűgös az elején, de csak a sapkája zavarta, úgyhogy gyorsan meg is szabadult tőle. :) Nyugodtan tűrte a fejére csordogáló keresztvizet,amit persze gondosan fel is melegítettek egy kicsit. Igazán csinos volt a ruhájában, mint egy kis hölgy. Aggódtam egy kicsit, hogy szoknyában meg ne fázzon, de szerencsére volt egy kis fűtés is. Adtam volna rá nadrágot, ha nem volna túl nagy elvárás, hogy télen fehér vagy rózsaszín nadrágot kapjunk valahol! :S

Az ebéd  jól sikerült és a sütemények (tiramisu és Ferkóm "nemszeretem" marcipános sütije) is nagy sikert arattak. Sajnos a templomi fények miatt nem sikerültek túl jól a képek, de egy párat azért megosztok itt is.

Keresztszüleimmel

Meghívó

Elkészült a keresztelői meghívó. Na nem valami nagy durranás, mert persze az utolsó pillanatra hagytam ezt is, de legalább mi készítettük Ferkómmal. A hópihe az ő keze (matricavágó gépe) munkája.

Első szánkózás

Éjszakai vándorlás

Volt egy gyanúm már napok óta, hogy a frontokon, a fogzáson és persze az éhségen kívül mi is az, ami felkelti Lilit éjszakánként. Szerintem a vándorlás. Mégpedig az, hogy állandóan feltúrja magát az ágy egyik sarkába, begömbölyödik úgy, hogy az álla a hasát veri és innen sehova tovább. A mozgásterét jelentősen lecsökkentő hálózsákban már ez sem kis teljesítmény. Esélye sincs, hogy ki bírjon nyújtózkodni, vagy a másik oldalára forduljon, ha esetleg szeretne. Így kezdődik a nyöszörgés, majd mikor megigazítanám, már ki is pattan a szeme és vehetem ki, mert elég ritka alkalom az, ha ennyitől megnyugszik és magától visszaalszik. Miért is aludna, ha Anya (vagy ha ő már nagyon fáradt, akkor Apa) ott van, akihez hozzá lehet bújni, simogatni az arcát és csavargatni a haját, míg újra el nem alszik. :) Ezzel a vándorlással mit lehetne csinálni, fogalmam sincs! Eddig két ötletem van, de szerintem egyikkel sem lennék népszerű. :D

1. A szoba közepére fektetem le, így mire eltúrja magát valami akadályig, majdcsak reggel lesz.

2. Legumipókozom az ágyba.

Még nem döntöttem, de tesztelés után visszatérek az eredményekkel! :D

A Mikulás igenis lézezik! :)

A Béna Anya és Édes Gyermeke esete :S

A Béna Anya pár perccel ezelőtt meghallotta, hogy Édes Gyermeke felsírt álmában, felment hozzá a szobába, majd miután látta, hogy talán nem lesz egyszerű a visszaaltatás, kivette az ágyából, hogy megitassa. A Béna Anya korábban nem tekerte vissza rendesen a cumisüveg tetejét, emiatt nyakon öntötte Édes Gyermekét kb. 2 deci vízzel. Az Édes Gyermeknek egy szava sem volt, tűrte, hogy a Béna Anya kihámozza az elázott hálózsákból, rugiból és bodyból. A Béna Anya viszont nem talált másik pizsit, mert persze a vasalnivalók legalján lapulnak, így felkapta az első kezébe akadt bodyt, majd egy harisnyát a fiókból és Kitti barátnője által itt hagyott, majdjóleszmégvalamikor kölcsönkapott hálózsákot. Tíz másodperc alatt felöltöztette gyermekét, aki eközben már aludt is tovább. Mondom én, hogy Édes Gyermek! :)

Brrrrr....

Nagyon úgy tűnik, hogy Lili első Mikulása csónakon jön, nem rénszarvasszánon! :S Pocsék idő!!! Itt miért nem tud a hó esni???

Éljen a szeparációs szorongás!

A cím csak félig komoly, de be kell vallanom, hogy egy picit tényleg élvezem. :) Persze nem az a jó érzés, hogy Lilus gyakrabban sírva fakad, ha nem vele foglalkozom, vagy nem vagyok a látóterében, hanem az, hogy igazi kis bújós kiscsaj lett. Már nem csak elalvás előtt bújik szorosan hozzám, hanem napközben is, ha úgy tartja kedve. Buksizik velem, és dörgöli az arcát az enyémhez. Kimondhatatlanul jó érzés! :D

Lilus három napja azzal is megörvendeztet, hogy csak egyszer kel fel éjszaka. Nyolctól fél háromig alszik, ekkor eszik, majd alvás reggel hétig. Nem bízom el magam, mert már tapasztalat, hogy a rossz nehezebb dolgok sem tartanak örökké, de sajnos a jó sem! :(

A pár napja tartó szurtyosság pedig remélem még mindig a 8. fogacska miatt van, ami úgy tűnik elakadt félúton. :S Jó volna elkerülni a náthás nyavajaságokat! Ennek érdekében szorgalmasan szedjük az Oscilloccocinumot.

Lépegető

Vasárnap reggel arra lettünk figyelmesek, hogy Lilus kb. két másodperc alatt, az ágy mellett kapaszkodva megtett 4-5 lépést, de tényleg olyan gyorsan, mintha már szaladni akarna. :) Persze gyorsan beizzítottuk a kamerát és a mutatvány megismétlésére noszogattuk. Kellett egy kis motiválás, mint pl. mindig arrébb raktam egy hőn áhított dolgot, amit el akart érni, csak hogy nézhessük még egy ideig. :D Végül már magam számára is kegyetlennek tűntem, de hát olyan édes volt, ahogy kapkodta a harisnyás virgácsait!:D

10 hónaposan

Azt hittem nem tudok ma képeket készíteni, mert enyhén szólva elég nyűgösen indult Lilus napja. A 7.és 8. fog egy kicsit jobban megviseli, mint az eddigiek. A homeopátiás golyó (Chamomilla 15 CH) egész jó volt, csak sajnos elfogyott a gyógyszertárban. Így vettünk ma Dentinox gélt, kíváncsi vagyok a hatásra. Természetesen mi is kipróbáltuk, tényleg jól zsibbaszt. :D 

Estére Lilus is jobban lett, és a fürdés előtti hancúrozás közben már azért volt nehéz képet készíteni, mert egy percre sem állt le, csak pörgött, mint a búgócsiga. :D

A Hisztiszörnyeteg

Mostanában gyakran vendégeskedik nálunk a híres-nevezetes Hisztiszörnyeteg. Na nem mi hívjuk, hanem csak úgy, kénye, kedve szerint beállít a legváratlanabb pillanatokban, és belebújik angyali természetű Liluskánk bőrébe. Történt ez ma is, amikor édes gyermekem a járókában kötött ki, hogy egy kicsit nyugodtan tudjak tőle pakolászni. Cirka 15 percig tartott a könnyek nélküli keserves sírdogálás (értsd: torok rekedtre ordibálása), mert ma éppen nem tetszett ez a korlátozás. Egyébként is feltűnt valami szeparációs szorongás féle, ami nagykönyvek szerint e kor sajátossága. Csak hát nem hagytam én el, sőt látott is végig, de a biztonság kedvéért tudtomra adta, hogy nincs ez jól így! Ne képzeljem, hogy a látványommal megelégszik! Végeredmény az lett, hogy a Hisztiszörnyeteg jól lefárasztotta és kettő perc alatt egy nyikkanás nélkül elaludt, majd másfél órás alvás után jókedvűen ébredt. Kilenc hónapig megkímélt bennünket ez a Szörnyeteg, most itt az idő, hogy türelemmel és megértéssel küzdjünk ellene! :D

Ezt elkiabáltam :(

Reménykedtem benne, hogy tényleg nem lesz gond az újabb fogak kibújásával sem, de sajnos nem így lett. :S Lilus már a második éjszaka alszik rosszul miattuk. Tegnapra megjelent  ugyan egy, de nem is az amire számítottunk. Alul kukucskált ki a negyedik, így a felső hármas és négyes számú fog még kicsit várat magára, és ez az ami megviseli egy kicsit. Szerencsére láz és hasmenés nincs, de borzasztóan viszkethet és feszülhet az ínye,  mert folyton dörgöli az arcát és felsír éjszaka. Ezt nem is csodálom, ennyi fog egyszerre több, mint "nem kellemes". Ma megyek is és beszerzem erre is a homepátia csodáit. Remélem tényleg használnak!

Mostanában történt

Nem akartam külön bejegyzéseket szentelni minden kis fejlődési momentumnak, mert az mégiscsak túlzás lenne, így hát összegyűjtöttem egybe az utóbbi időben történteket. 

Lilus fogainak száma ötre bővült , amit úgy vettünk csak észre, hogy vigyorgás közben az alsó kettő mellet megvillant még egy fog. Fent pedig kettő készül kibújni. Egyenlőre úgy tűnik ez sem viseli meg különösebben, kegyes hozzá a sors. :)

A pici szókincse is kibővült a hapcival és még mivel, na mivel, természetesen azzal, hogy kimondja, apa. :D Bár a hapci, az inkább "haciiiiii", mert persze csibészkedik közben és tisztában van vele, hogy levesz a lábunkról a huncut vigyorával. 

Tegnap felállt a kiságyában is, így várt engem a délutáni alvásból felébredve. A bútorok mellett már pillanatok alatt állásban van, és ha túl messze van a lába, akkor kapaszkodva egy-két lépéssel közelebb megy.

Vannak játékai, amelyeket, ha megnevezünk akkor oda megy és megfogja. Ilyen pl. a labda és a plüss Csőrike, amit meg is szeretget és puszilgat. 

Ha a kedve úgy tartja, puszit is küld, cuppant a szájával.

Az integetés most már mindig megvan, ha valaki elmegy és mondja is hozzá, hogy pápá.

Persze nem vagyok elfogult, és nem csak pozitív fejlődésről tudok beszámolni, mert vannak most már igazi hisztis, ellenkezős és duzzogós próbálkozások is. Néha majdnem elszakad az a bizonyos cérna, de többnyire türelmesek vagyunk a próbálkozásokkal szemben. Tudom én, hogy neki is bontogatni kell a szárnyait. Egyébként nagyon zsivány a kis Csibimanóm, mert érdekes módon ha százszor mondom el, hogy "Nem nyúlkálunk a konnektorba, akkor sem, ha vakdugó van benne!", akkor százegyedszer is megpróbálja, mert ugye neki ez a mondat még nem sokat jelent. Viszont, ha azt mondom neki, hogy "Liluskám! Hol van a cici?", akkor azonnal szégyenlősen elmosolyodik és a mellkasomhoz dörgöli az arcát. Ezt bezzeg megérti? :D :D :D

Négykerekűről kétkerekűre

A hétvégén végre kipróbálhattuk az új gyerekülést a biciklin. Ferkóm újra elővette ezermester énjét és felszerelte az én kerékpáromra. Az ezermesterség azért kellett, mert persze  az ülés egy standard típus, elvileg minden bringára felszerelhető, de mint kiderült az én bringám váza annyira már nem standard. :( Nem valami extra spéci hiper árasat vettünk, csak annyi követelményünk volt vele szemben, hogy lehetőleg ne kelljen csomagtartóra szerelni, hogy aztán ezeken a csodásan aszfaltozott utakon Lilus ne pattogjon benne és menjen tönkre a gerince. Ennek van egy enyhe rugózása, viszont felszerelve ez a rugózás nem érvényesült. Na ekkor látott neki Ferkóm hegeszteni, fúrni, csavarozni, és láss csodát csak összejött! Alig vártuk, hogy kipróbálhassuk, természetesen én részesültem előnyben, de azért átadtam a lehetőséget a büszke apukának is. :) Mivel annyira szép őszi idő volt szombaton, tettünk is egy nagyobb túrát ebéd után. Lilus is nagyon élvezte, meg is fáradt a végére, és mire hazaértünk elaludt az ülésben. :D

Járóka

Korábban már említettem,hogy nem vagyok igazán híve a járókának, nem szeretem ilyen korlátok közé szorítani a gyerekemet, de elismerem, hogy van jó oldala is. Tegnap megkaptuk kölcsönbe nővéremék járókáját, amit ma le is teszteltünk Liliussal. Egyenlőre kitűnőre vizsgázott. :) Reggel miközben rendet vágtam a konyhában,  nem kellett vagy ötször utána mennem és türelmesen elmagyaráznom, hogy miért nem jó, ha  megrágja a papucsunkat, kikaparja a virágföldet a cserepekből (most belegondolva, lehet, hogy egy kiskutya veszett el benne), felszedeget minden szöszt és apró vicket-vackot a földről, amit persze azonnal a szájába is töm. Bár a szöszfelszedést annyira profi módon űzi, hogy elgondolkodtató, porszívózás után ne eresszem-e útnak a lakásban, mert így tuti lesz a tisztaság! :) Aztán az ebéd úgy alakult, hogy ő hamarabb evett, így amikor én ettem, szintén a járókában kötött ki a fent említett okok miatt. Egy szava sem volt ellene, csendben eljátszott a játékaival. Pedig azt hittem már nem fogja annyira díjazni, mert mióta mászik, nagyon élvezi, hogy kitárult előtte a világ és kevésbé érdeklik a saját játékai, érdekesebb minden más ami mozdítható. :)

Egyenlőre így vagyunk a járókával, aztán lehet, hogy lesz ez még így se!

A kisgyermek csodaétrendje

Kipróbálása előtt kérdezd meg gyermekorvosodat!

Első nap

Reggeli:  Rántotta 1 tojásból, 1 szelet lekváros pirítós. Kézzel egyél 2 falat tojást, a többit borítsd a  földre. Harapj egyet a pirítósból, a lekvárt kend szét az arcodon és a ruhádon.

Ebéd:     4 (tetszőleges színű) filctoll, 1 marék chips, 1 pohár tej (csak 3 korty, a többit borítsd ki).

Vacsora:  1 rúd száraz ropi, 2 kisebb pénzérme, 4 korty állott szénsavas üdítő.

Lefekvés előtt:   Dobj egy szelet pirítóst a konyha padlójára.

Második nap  

Reggeli:   Szedd föl a földről a tegnap esti pirítóst, és edd meg. Igyál még fél üveg vanília sűrítményt vagy 1 kiskanál olívaolajat.

Ebéd:    Fél tubus "Pikáns pink" rúzs és egy marék (tetszőleges ízesítésű) száraz kutyaeledel. Ízlés szerint egy jégkocka.

Uzsonna:   Nyalogass el egy nyalókát, amíg ragacsos nem lesz, vidd ki a z udvarra, dobd ki a kukába. Halászd ki, és most nyalogasd tisztára. Azután vidd be a szobába és hajítsd a szőnyegre. 

Vacsora:   1 darab kavics vagy 1 szem nyers bab, amit a bal orrlyukadba dugsz. Önts szőlőlevet a krumplipürére, kanállal edd meg.

Harmadik nap

Reggeli:   2 palacsinta rengeteg csokiöntettel, egyél meg egyet, a kezedet töröld a hajadba. 1 pohár tej, idd meg a felét, a maradékba állítsd bele a másik palacsintát. Reggeli után szedd föl a szőnyegről a tegnap esti nyalókát, szopogasd le róla a szöszöket, majd tedd a legszebb fotelba.

Ebéd:       3 szál gyufa, vajas-lekváros kenyér. Köpj több falatot a padlóra. Önts 1 pohár tejet az asztalra, és szürcsöld fel.

Vacsora:   1 kehely fagylalt,1 marék chips, egy is málnaszörp. Ivás közben nevess, és próbáld meg kifröcskölni az orrodon keresztül.

Utolsó nap
Reggeli:    Negyed tubus(tetszőleges ízű) fogkrém, kis darab szappan, 1 olívabogyó.Önts egy tálkába kukoricapelyhet,rá 1 pohár tejet és fél csésze cukrot. Ha a kukoricapehely már szottyadt, idd le róla a tejet, a pelyhet pedig add a kutyának.
Ebéd:        Edd fel a kenyérmorzsákat a konyhakőről és az ebédlő padlójáról. Keresd meg a nyalókát és nyald el az egészet.

Vacsora:    A spagettit szórd a kutya hátára, a fülébe dugj egy húsgolyót. A pudingot öntsd az üdítőbe, és szívószállal idd meg.

Igény szerint ismételhető! :D
 (Tracy Hogg: A suttogó mindent megold)

Tippek családunk gyermekeitől:
Gabi:     Minden nap ebéd közben (szigorúan két fogás között, mikor már mindenki jó étvággyal eszik) vidd a bilidet a konyhába és visítsd, hogy kaaakiilniii keeeell! Majd ülj rá a bilire és gyorsan végezd el a dolgod.

Gergő:   Menj a konyhába, vegyél ki a szekrényből egy vöröshagymát, és harapj bele jó nagyot. Majd könnyes szemmel mutasd meg a szüleidnek milyen ügyes vagy. Végy a hűtőszekrényből egy mackó sajtot, csomagold ki és dugdosd bele a porszívócsőbe. Borítsd ki a kukát, keresd meg a tegnapi virsli maradékát, majd edd meg.

Lilus:      Az esti tejpép evés közben mindkét kezedet dugd a szádba, lehetőleg egyszerre,  csiklandozd meg a torkodat, ettől öklendezz jó nagyokat, majd a tejpépes kezeiddel simogasd meg a fejedet és kend össze a hajadat.

Volt még sok ilyen, de ezek jutottak eszembe.:D

Jöjjön egy kép arról, hogyan végezte egy fél kifli, Lilus önálló étkezési törekvéseit követően. :D

Iciri-piciri tököcske

Első szó

Nem kétséges, Lilinek megvan az első tudatos szava. Persze nem túl bonyolult, mégpedig a baba. Már nem bababababa, amit eddig mindenre használt, ami tetszett neki, hanem határozottan babát mond, a gyerekekre, magára a tükörben és babás képekre is. Bár családom okos férfi tagjai próbálták megtanítani neki a repülőgépanyahajót is, de csak egy mosolyt csaltak ki belőle, és mindent tudó nézéssel kiült az arcára : Ti aztán nem vagytok normálisak!  :D

Szertartások

Ott kezdem, hogy kb. két hétig szopiztattam Lilust fekvő helyzetben, mert úgy vettem észre, neki is kényelmesebb volt, ha a karomban tartottam. Pár napja, a reggeli szopizás újra fekvő helyzetben történik, ugyanis egyik reggel annyira nyúzottnak éreztem magam, hogy egyáltalán nem volt kedvem felkelni (egyébként is nehezen ébredek reggel), így csak gyorsan magam mellé vettem és kipróbáltam így is jó-e neki. Minden gond nélkül rácuppant és teljes nyugalomban falatozott. :) Sőt annyira ellazult, hogy amikor befejezte, hátravetette a kis fejét,  meredten nézte a plafont és kisimult arccal tűrte, hogy simogassam a pofiját. Percekig meg se rezdült és még a szemét is lecsukta, majd mikor elég volt, rám nevetett cinkosan és megfogta az én arcomat. Olyan édes volt és annyira meghitt a pillanat. Azt hiszem este is ki fogom próbálni. :)

A másik szertartás, az Apapuszi. Este, mikor megkapja tőlem a kötelező vitamin cseppet egy kiskanál tejben, addig az apukája kezében van, így van ez a születése óta. Mikor lenyeli, odafordul apához és ad egy puszit neki, ami többnyire szájon nyalás, de mi puszinak tekintjük. :D Ezt egyik nap teljesen magától kezdte el és csinálja minden este. Nem kell mondanom, ettől csak még nagyobb lett köztük a szerelem! Teljesen elkényeztet minket ez a gyerek! :D

9 hónapos, és már élvezi a nagylányos fürdést :)

Babalátogató

Ma  Szegeden voltunk meglátogatni Barbie lányos bandánk legkisebb tagját, Vivient. Édes, drága kis tünemény volt, evett, aludt, úgy, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Azért egy kicsit hagyta magát dajkálgatni is. :) Olyan jó volt megint egy ilyen pici babát ( 2 hónapos) babusgatni! Van nekünk egy főiskola óta összejáró kis társaságunk, heten találkozunk havonta valamelyikünknél, amit csak viccesen neveztünk el Barbie lányosnak, egyébként szerencsére egyikünk sem az a típus. A főiskola óta "szaporítottuk" a tagokat öt kis csemetével, két fiúval és három kislánnyal, így még mindig a csajok vannak többségben. Több hónapja nem tudtuk összehozni, hogy mind a  heten együtt legyünk, de végre sikerült! :) Sajnos az aprónépek közül csak Vivien és Lilus volt jelen, így megint nem volt alkalom közös képet készíteni róluk, de talán majd legközelebb! Lili egész jól bírta a napot, hozta a formáját, mindenkivel barátságos volt, játszott, huncutkodott, viszont csak keveset aludt, így mire elindultunk haza picit nyafi lett, de ez igazán érthető. Ja, és persze mászás közben megint beverte az arcát, de nem volt nagy gond! :( A kocsiban aztán aludt még egy kicsit, így itthon már nem is volt semmi probléma. Ez egy igazán jó nap volt! :)

Balesetek és huncutságok

Csibimanóm úgy tűnik igencsak mobillá vált az utóbbi napokban. Újra felmerült a járóka kérdése, aminek egyébként nem vagyok nagy híve. Mivel egyterű nappalink-konyhánk van, eddig egész jól tudtam rá figyelni, de bizony így is történhetnek bajságok. Rájött a mászás technikájára, és egyre gyakrabban feláll már az ágy mellett is. Megvannak ennek az előnyei is számára, de sajnos jönnek a hátrányok is, mert ugyebár mozgás közben hamarabb történnek a balesetek, mint egy helyben üldögélve. :( Tegnap a buksiját ütötte meg, mert nem tudja még felmérni a távolságot a földtől, és még nem működnek rendesen a reflexei sem. Ma pedig mászás közben elhasalt és a szájával fejelte meg a laminált padlót. Még vérzett is, és egy perc alatt Geronazzo Máriás (nemtom így kell-e írni) lett a felső ajka, ő persze nagyon sírt (magamban én is), és mi borzasztóan sajnálgattuk. Aztán szerencsére hamar megfeledkezett az esetről, és a fürdés előtti hancúrozás közben már csibészkedett is. Kiszúrta magának a fehérneműs fiókomat, majd módszeresen kipakolta a melltartóimat és bugyijaimat. Egy-egy darabot még a magasba is emelt vigyorogva, mint valami ereklyét, és nagyon elégedett volt magával, vigyorgott mind az összes négy fogával. Mert hogy, közben a negyedik fogacska is kibújt teljesen, amit lehet, hogy a fent említett pofára pofira esésnek köszönhet. Vagy a fogtündérnek. Ezt még nem tudjuk biztosan. :)

Nagylányos fürdés

Pár napja megpróbálkoztunk azzal, hogy végre elhagyjuk a kis kádat és a fürdéseket áthelyezzük a fürdőszobába, a nagy, felnőttes kádba. Meg sem fordult a fejünkben, hogy ez esetleg Lilusnak nem fog tetszeni, mert eddig annyira könnyedén és gond nélkül vett mindenféle újdonságot. Tévedtünk! Természetesen járt már a fürdőszobában, így nem volt idegen a környezet, de valami csak nem tetszett a kis drágámnak. Már amikor engedtük a vizet, akkor inkább aggodalmas érdeklődés ült az arcára, mint kitörő öröm, de nem gondoltam semmi rosszra. Óvatosan raktuk a kádba, és szép nyugodtan beszéltünk hozzá, de ennek ellenére is nagyon megijedt. Elkezdett remegni keze-lába, azonnal legörbült a kis szája, és jött a sírás. Persze azonnal kivettük, megnyugtattuk, de jobbnak láttuk ezt nem erőltetni abban a pillanatban. Tegnap újra próbálkoztunk, de csak úgy, hogy az ő kis kádját beleraktuk a nagyba. Ez már egy fokkal jobb volt, picit izgult, de nem remegett és nem sírt, még meg is barátkozott a helyzettel. Gondoltuk, ma még könnyítünk egy kicsit a helyzetén és velem fog fürdeni. Én megfürödtem már előtte, hogy azért mégiscsak tisztán és illatosan üljek mellé a vízbe. Ez bejött! Először nézett furcsán, hogy mit pucérkodok én is mellette, de így már tetszett neki a dolog, még pacsálta is a vizet, és nem akart mindenáron kapaszkodni valamiben. Az ő magasságából felnézve igenis ijesztő és félelmetes volt az a fürdőszoba! :) Nekem pedig eszembe jutottak azok az esték, amikor gyerekként én fürödtem egy kádban az anyukámmal vagy a testvéreimmel, és hatalmas hancúrozásokat vágtunk le. Holnap, azt hiszem apás fürdés lesz!

Fürdés előtt

Autósülés és az Ostoba ember

Ma elmentünk Szegedre Lilusnak autósülést vadászni, mert olyan nagylány lett az elmúlt egy hónapban, hogy kinőtte a bébihordozót. Első nekifutásra baba bizományi boltban próbálkoztunk, aztán végül betévedtünk a Brendonba is. Nem vagyunk nagy "brendonosok", de most másodszorra volt pozitív csalódásban részem. Találtunk mi a bizományiban is, de ugyanabban az árban a Brendonban újat tudtunk venni. Igaz, hogy nem olyan nagy márkát, de a biztonság szempontjából ugyanott van, és hogy egyébként milyen feliratot hímeztek bele, szerintem tök mindegy. Sőt, még egy téliesített kocsi cipőt is beszereztünk, ami azért jó, mert Lilus kis 18-as méretében bőrcipőt venni szinte képtelenség, vagy csak csillagászati áron lehet, és még azt is küzdelmesen tudom a lábára adni, mert közben majd kitörik a bokája. És hogy jön ide az Ostoba ember? Adott egy idősödő, bőr zakós, kígyóbőr (vagy utánzat) cipős, trendi szemüvegkeretes, nagyhangú úriember, aki előttünk fizetett, számlát kért, természetesen úgy hogy a címét az egész bolt hallja. Vett egy százezres szekrényt, amivel nincs is gond, jó neki, hogy megteheti. Az ostobaság ott kezdődött, hogy megkérdezte az eladó csajt: Ugye összeszerelve viszik a szekrényt? Csaj arcán döbbenet: Nem, ezt lapra szerelve szállítják! Nem vagyok bútorszakértő, de ezt még én is meg tudtam állapítani ránézésre is. Pasi: Nekem kell összeszerelni???!!! Csaj eleresztett egy gyenge mosolyt: Ne tessék aggódni, mi lányok szállítjuk ki és másfél óra alatt összerakjuk. Pasi: Oké! Lehet, hogy nagyon kritikus vagyok, de én azt gondolom, ez a pasi a férfi nem szégyene! Kb. 60 éves létére egy szekrényt nem tud összerakni és nem azért mert puccos valaki, hanem mert valószínűleg ostoba hozzá! Mi azért minden szégyenérzet nélkül röhögtünk egy jót! Persze ez sem tűnt fel neki. :)

Viszlát Rambo

Na nem Sly Stallone-tól köszönünk el, hanem sajnos úgy tűnik Rambo kutyától. :(  Kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert nemrég azt terveztük, hogy megválunk tőle, és ezt lehet meg is érezte, ugyanis egy hete eltűnt. Lilust is nagyon sajnálom, mert kezdte megszokni, hogy kint van a kertben, és most naponta többször is mutogat a kert felé vuvuvu hangokat kiadva. Csak azt remélem, ha valaki hazavitte magával, jó helyen van és egy kicsit azt is, hogy onnan viszont hazaszökik!

Három és fél fog

Ennyi van egyenlőre, három és fél fog. Régóta készülődnek már kibújni, többszöri ínyfeldagadás, orrfolyás, tüsszögés eddig nem hozott eredményt, de tegnap a harmadik fogacska is előbukkant, ma reggelre pedig a negyedik fele. Persze mindenféle orr- és szájüreg váladék jön egyben, ami remélem most sem megfázás jele (ebben az őszi időben nem vagyok biztos benne)! Úgy tűnik Lilusom ennyivel, és eddig három nyugtalanabb éjszakával ezeket a fogakat is megúszta. Tegnap este ugyan kicsit bágyadtabb volt, de azért az esti tornát nem hagyta ki. :)

Földlakó

Fülbevaló

Nagy nap volt a mai Lilusnak. Elmentünk a kozmetikushoz és végre fülbevaló került az édes kis cimpáiba. Egy ideig fel is kell függesztenem a cimparágcsálást, pedig imádom, és Ő is. :) Fekómmal nagyon izgultunk, de szerencsére nagyon jól viselte. Volt egy kis sírás, de úgy tűnt, inkább a belövő pisztoly hangjától ijedt meg és nem a fájdalomtól. Nyolc hétig kell benne hagyni a gyógyfülbevalót, aztán pont a keresztelőre jöhet a kis csilli-villi csajos ékszer. Jött velünk Panna (keresztlányom) is, akinek már ki volt lőve füle, csak beforrt az egyik, és most tudta rászánni magát, hogy újra belerakassunk egyet. Nagyon aranyos volt, mert eljátszotta a bátor nagylány szerepet, és hősiesen vállalta, hogy ő legyen az első, pedig biztosan félt egy kicsit. Köszönöm ezt Neki! :)

Már nem baba

Azt hiszem elmondhatom, hogy Lilusnak talán véget ért az igazi kis babás korszaka. Annyit fejlődött az elmúlt két hétben, hogy még mindig nem győzöm kapkodni a fejem. A korábban leírtakon túl elkezdett tapsolni és tegnap felállt, ma pedig az integetés mellé már elhangzott a pá-pá, amit persze még nem tulajdonítunk első szónak, az azért mégiscsak korai lenne, és egyébként ez is csak utánzás, nem önálló szóalkotás. Esküszöm, hogy nem erőltetünk semmit, egyszerűen utánoz minket, akkor is ha nem kérjük. Alig engedi már babusgani magát, nem kell dajkálgatni elalváshoz, és annyira de annyira szeretne mindent elérni, kipróbálni és persze megkóstolni. Örülök, hogy még nem tud mászni, akkor mire kellenék én !? :( Az én szerepem lassan csak annyi, hogy nagyon figyelek és fülelek, hogy mit csinál éppen. A nagy csönd mindig gyanús! :) Ma be is bizonyosodott, hogy ez menyire így van. Reggel a kiságyban hagytam, amíg kimentem a fürdőszobába kisebb folyó ügyemet elintézni. Mire visszaértem, az én régi alvós mackómnak, aminek tíz évi nyúzás után is csak a bundája esett össze, már nem volt meg az egyik szeme. És hol volt? Természetesen Lilus azon csámcsogott jóízűen. Engem pedig egy kisebb szívinfarktus kapott el, mert az a kis mackó szem bizony még csak le sem csúszott volna a torkán, hanem félúton megakad.

Délután pedig amíg felmostam a lépcsőt, ami egész pontosan 16 lépcsőfok, és kettő perc , majd leértem a földszintre, a kis bestia már a virágföldet kaparta ki a cserépből. Mikor felmentem,  még legalább másfél méterre volt tőle, és ülve jutott el odáig!!! Na jó, ez nem volt gond, inkább vicces! :) De azért nem hagyom, hogy ez legyen a hobbija!

Szóval Lilusom kezd egyre inkább gyerek, azaz már nem baba formát ölteni és ezt legalább annyira fel kell dolgoznom, mint azt, hogy a pocakom, amiben 40 hétig és két napig óvtam és nevelgettem, egyszercsak  eltűnt. Tudom, hogy jön egy örömteli és még izgalmasabb korszak, csak hát annyira gyorsan eltelt ez a nyolc hónap és néha úgy érzem ki se tudtam élvezni minden pillanatát. :(

Nemrég megkérdezték, nem fárasztó-e, hogy éjszaka is meg kell etetni egyszer? De igen, néha az, annak ellenére is, hogy ez kb. 10 perces procedúra evéssel és újra elalvással együtt, viszont így legalább jut nekem még egy összebújás és puszilgatás. Azt hiszem ennyit megér!!! :)

Ui: Van valami hatodik érzéke a csemetémnek, vagy a fránya fogacskák kínozzák, mert amíg megírtam ezt a bejegyzést, kétszer sírt fel és mentem babusgatni. Ennyit az én szerepemről! :)  Lehet, hogy jó kis éjszakánk lesz?!

Készülök a télre

Kutya és gyerek

Nagy dillemában voltunk nemrég Ferkómmal. Van ugyanis egy "édeskisaranyos-irrdatlanulcsintalan" törpepincser és valami más keverékéből született kiskutyánk, akinek van egy rossz szokása, mégpedig az, hogy szeret szomszédolni. Két éve nálunk van és kb. azóta könyörgünk szép és már kevésbé kedves szóval is, hogy ne etessék, ne csalogassák át, mert a MI kutyánk, TŐLÜNK fogadjon el kaját és véletlen se attól, aki már mérgezett le itt a környéken kedvenc ebet. (Hatlakásos sorházban lakunk, mindenkinek van egy kis kertje.) Gyanítjuk egyébként is csak addig lesz számukra kedves kutyus, amíg tele nem kakilja a kertjüket, onnantól kezdve már csak a mi "büdös dögünk" lesz szegénykém. Na, én ezért szurkolok! :) Ráadásul a szomszédból még az utcára is kiszökik, így aggódhatunk azért is, hogy el ne üsse egy autó, vagy akármilyen barátságos is, esetleg meg ne harapjon valakit. Visszatérve a dillemához, úgy döntöttünk könnyes búcsút veszünk Rambo kutyától, keresünk neki egy jobb helyet, mert biztos csak a mi hibánk, hogy nem tudtuk megnevelni és nem tettünk meg mindent, hogy ne tudjon csavarogni. Hozzáteszem, nagykereskedelmi mennyiségű drótháló,csavar, deszka és egyéb akadálynak való dolog megvásárlásán vagyunk túl, de Rambo egy egérlyuknyi helyen is krátert tud ásni és már otthon sincs! Persze örülünk, hogy szeretik, de azért ne ennyire! Rambo azonban mégis marad!!! :-) Részemről az volt a döntő szempont, hogy azt az örömet, amit Lili arcán látok,amint megpillantja a kutyát, na azt leírni sem lehet! Olyan izgatott lesz, hogy majd kiugrik a kezemből, sikongat, kacarászik, szóval tündéri! Tettünk egy próbát, hogy Rambo mit kezd Lilivel, hát hasonló volt az ő öröme is. Össze-vissza nyalta a kezét (mielőtt valaki elszörnyülködne, ezt az akciót nem ismételjük egyenlőre és alapos mosakodáson esett keresztül), és a szemét se vette le róla. Szerintem jól ki jönnek majd egymással. Így hát Rambo marad, szomszédokat pedig próbáljuk nevelni! :)

Szenvedés :(

Szenvedek a formázással! Végre megvan a tuti háttér, de nem engedi a részleteket változtatni. Brrrrrrrrrrr! Se a színeket, se az elrendezést és még az aranyos fejléc képet sem tudtam berakni, mert a cím a lányka fejére íródik és nem tudom másképp megcsinálni. Megint brrrrrrrr!!! :(

Ámulok és bámulok

Ámulatom tárgya személye természetesen Lilusom. A héten annyi mindenben ügyesedett és fejlődött, hogy nem győzöm csodálni. Kezdődött azzal, hogy megtanulta a kezeivel birizgálni, úgy az alsó ajkát, hogy még hangokat is ad ki hozzá (bebübebübebü). Nagyon édes kis hangja van. :) Ezután jött a pápá, amit még nem mond ki, de az integetés már megvan. Természetesen akkor, ha már nem látják! :) Ha hallja, hogy ugat a kutya, akkor vuvuvu (értsd:vau-vau) hangokat ad ki. A fő attrakciója pedig ma történt, a fürdés előtti hancúrozás közben. Egyik pillanatban még nyöszörgött, hogy segítsünk felülni neki, mert unja a fetrengést, aztán meg mintha mi sem történt volna egyszer csak felült egyedül. :) Hihetetlen ahogy fejlődik! Hetekig semmi, aztán meg annyi minden, hogy nem győzöm kapkodni a fejem! Ja, és még egy! Már több, mint egy hete napközben újra elalszik egyedül minden dajkálgatás és énekelgetés nélkül. Szinte kéri a szemeivel, hogy rakjam bele az ágyba és majd hallgatja a kis zenélő csillagját, amíg el nem alszik. Gyanítom menne ez már este is, ha nem aludna el rendszeresen szopizás közben. :))) Örülök ennek, de azért nekem már kezd hiányozni az elalvás előtti kis összebújás! :(

8 hónaposan

Folyt. köv.

Nem volt gond! Azt hiszem jól vizsgáztunk mindhárman. Mi nem voltunk túl aggódósak, Liluskám pedig szinte észre sem vette, hogy reggel 8-tól délután fél 5-ig nem is látott minket.  Evett, aludt, játszott a Mamikánál, úgy, ahogyan itthon is szokott. Még csak kicsi sírás sem volt. Írtó büszke vagyok rá! :)

Na nem mondom hazafelé úton elkapott egy kicsit a harci ideg, mert a tíz perces határátkelés durván két óra hosszára sikeredett a sok bunkó, paraszt vendégmunkás miatt, aki nem tud kivárni három autót maga előtt, inkább sávot vált (szembejövőt!!!), aztán meg tolakszik az elé, aki normálisan közlekedik. Talán elindulhatna hamarabb és akkor nem kellene végigszáguldani az országot, okozva ezzel egy jó pár balesetet is!

Inkább nem is morgolódom tovább, a lényeg, hogy a shopping túra is többnyire sikeres volt és a lelkem is megnyugodott Lilus miatt!

Nem rinyálok...

...de egy kicsit mégis. Az van, hogy holnap először hagy(juk)om Lilust itthon. Már majdnem 8 hónapos és szerencsére jól elvan a család bármelyik tagjával, de azért mégis félek egy kicsit. Gonosznak és önzőnek érzem magam, de közben tudom, hogy ezen is túl kell esni, jó kis próba lesz mindannyiunknak. Elmúlt már az az időszak (kb. három hétig tartott), amikor a látóteréből se nagyon mehettem el -gondolom lesz még ilyen-, és biztos nem is lesz gond, de hát csak anyuka lettem és működik az aggódós énem, ez van! Tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, mert mások kényszerből töltenek akár napokat, heteket is a gyerekük nélkül, én pedig magam dönthetek, de talán pont ezért nehéz. Jó helyen lesz, miden rendben lesz és nem fogja megviselni! Ugye??? :(

Ladybird vagy Nóra

Úgy döntöttem nem leszek tovább Ladybird. Aki olvassa soraimat, az most lehet, hogy bugyutának néz, de mindegy ezt is vállalom. A Ladybird onnan jött, hogy egyszerűen szép ez a szó. Az egyetlen bogár, ami még tetszik is, az a katicabogár (english: Ladybird, Ladybug/ez kevésbé szép/). Az egyik kedvenc, turkálós gyerekruha márkám szintén a Ladybird. Viszont minél többször jövök firkálgatni valamit a blogra és szembesülök ezzel a névvel, valahogy mégsem érzem magaménak. Többször is bevillant a Macskajaj című film egyik jellegzetes szereplője, Katicabogár (Aphrodita), aki szegénykém igazán csúnyácska volt. Nehogy félreértse bárki, hogy elfogult vagyok magammal, mert szerintem arcszépségem terén küszködöm némi kihívással, de annyira talán nem, hogy ezt lássam magam előtt. Maradok a jól bevált saját nevemnél, ami még ráadásul nagyon tetszik is.  Egyébként meg minek is az álnév, ha ismerős olvasgat, úgyis tudja ki vagyok, ha nem ismerős, akkor meg mindegy! Lehet, hogy ennek a bejegyzésnek egy saját blogban lenne a helye, de amellett, hogy Lilusról szól, mégiscsak az én gondolataimat vetem papírra billentyűzetre. Nóra.

Ülve - alvós

Kb. 2 percre hagytam egyedül, hogy majd jól eljátszik a kiságyában, amíg én a mosdás-fogmosás-öltözködés kis rituáléját elvégzem a fürdőszobában, majd jöhet a reggeli hancúrozás! Nem volt türelme várni. :) Imádom!!!

Csibimanó

Eredete: Csibész kis manócska. Csibész, huncut, a szeme sem áll jól, és kb. egy órája szenved az elalvással, felveszem-vigasztalom-lerakom, eredmény semmi. Megyek, mert újra kezdte a 8 oktávos ordítást! Front van ma???

Vajon, kire ütött ez a gyerek? :P

Mégiscsak lehet...

Mindig is tudtam, hogy anyukám különleges ember! Ma kiderült, tényleg az, ugyanis kapcsolta van a Jóistennel. :) Történt a mai nap reggelén, hogy találkozott az előző bejegyzésben említett hölggyel. Csevegésbe kezdtek a leendő keresztelőről és keresztszülőkről. Végeredmény: Láss csodát, unokaöcsi egész nyugodtan lehet keresztapa! Ennek  tényleg nagyon örülünk, de mégis zavar egy kicsit, hogy már a templomban sem  mindegy,  ki kinek a kicsodája!

Keresztelő - I. felvonás

Kezdem azzal, hogy vallásunkat tekintve római katolikusok vagyunk. Nem járunk minden héten templomba,  de a magunk módján hiszünk. A keresztelőt én személy szerint fontosnak tartottam, Ferkóm pedig rám bízta a döntést. Így tehát,  karácsony  tájékán Lilusunkat keresztvíz alá tartjuk. Előzetes igények benyújtása után, a végleges döntés az lett, hogy nővérkém és férje, valamint Ferkóm unokaöccse lesznek a keresztszülők. Ma délelőtt nővéremmel és Lilivel elballagtunk a plébániára, hogy ezen igényünket bejelentsük. Sejtettük, hogy lesznek fennakadások, ugyanis nem felelünk meg pár szigorú feltételnek, de reménykedtünk a jóindulatban. Jöttek a kérdések, és ezzel együtt  az ügyintéző hölgy egyre magasabbra húzódó, kicsit rosszalló szemöldökráncolása.  

Össze vagyunk-e házasodva? Nem. (Egyébként szándékunkban áll, csak még az időpont nincs meg. Ja, és a piszkos anyagiak!)

Fizetünk-e egyházadót? Nem. (Ez mart be nekik legjobban. Sürgősen pótolnunk kell, különben Lili bizony pogány marad!)  

Voltunk-e elsőáldozók? Huh, Igen.  

Bérmálkozók? Ajjaj, Nem. 

Meg vagyunk-e keresztelve? Igen.

Ugyanez a nővéreméknél is, csak ők legalább polgári esküvőt tartottak. További mínusz pontok.

Kiderült,  három keresztszülő nem igazán pálya. Egyébként nem értem, nekik ez miért nem mindegy, a Nagyfőnököt biztos nem érdekli. Oké, gondoltam  mi is engedhetünk, akkor legyen a nővérem és az unokaöcsi bejegyezve, nekünk így is jó. Gyorsan le is szögeztem, hogy unokaöcsi sem pogány és még elsőáldozó is volt. 

Van-e házastársa vagy legalább bérmálkozó volt-e? 18 éves a drágám, szerencsére még nem házas, és nem volt bérmálkozó.

Hölgy: Akkor inkább a házaspár legyen bejegyezve, a fiatalember pedig lehet kereszetelői tanú. Hogy ennek mi értelme, az nem derült ki.

Még szívesen megkérdeztem volna, hogy a 2400.- ft-os plussz egyházadóért esetleg van-e rá lehetőség, de inkább jólnevelten hallgattam!

II. felvonás: Keresztelő, december 19.

Azok a fránya fogacskák

Alig múlt Lilus 5 hónapos és megjelent az alsó kettő, szinte minden gond nélkül. Hasonló folytatásban reménykedtünk, de úgy tűnik a felső kettő kicsit nehezebb menet lesz. Két hete köhögéssel kezdődött, ami elég makacsnak bizonyult, így meglátogattuk a doktornénit. "Tüdeje, torka tiszta, nem beteg ez a gyönyörű gyermek anyuka!"- ez volt a diagnózis. Pár napos megnyugvás, köhögés rosszabb, tüsszögés egyre sűrűbb, újra orvos. Még mindig nem beteg, viszont  olyan dagadt az ínye, hogy alig fér a szájába, tehát valószínű, hogy a fogak készülődnek kibújni. Ez volt pénteken, azóta orrán-száján mindenféle nyálka távozik, a vasszöget is megrágja és gyakori vendég lett nálunk az orrszívó porszívó, aminek használatát nagy meglepődésemre néha már élvezi is. A szombat éjszaka nehéz volt, de tegnap már jót aludt. Láza nincs, hasa nem megy, úgyhogy remélem ennyivel megússza! Persze az én allergiám is szombaton érte el csúcspontját, kikészített rendesen és baromira rossz érzés volt, hogy pont most nem tudok teljesen mellette lenni. :(  (Aki allergiás, az tudja miről beszélek!) Szerencsére, ilyenkor itt van nekünk egy odaadó apuka, aki teljesen természetesen mindent megcsinál a gyermekünk körül, és még élvezi is! :)

Mizériák

Van a zoknimizéria, amikor mindenféle érthetetlen okokból a zoknik levándorolnak a pici tappancsokról. Bár azokat a zoknikat megértem, amelyekben nincs gumi. Azt az eszementet viszont nem, aki ezeket kitalálta. A zoknik másik fajtája, ami elszorítja az ereket. Na ezt szintén nem értem, miért gondolta bárki is, hogy ez jó a kisbabáknak. A lényeg, hogy nehéz jó zoknit kapni a gyerekeknek! Viszont, ahogy elnézem az időjárást,  inkább már harisnyában kell gondolkodni. Egy problémával kevesebb!

Aztán van a pelenkázós-öltöztetős mizéria. Minden egyes alkalom felér egy birkózó edzőtáborral. :-) Mert ugye nagyon jó dolog, hogy minden érdekli a csemeténket, de miért pont akkor, amikor nyugton kellene maradnia. Amikor meg mehetne világnak, angyalian ül egy helyben és képes egy órát eljátszani, akár egy nylon zacskóval is. Nem tudom ki hogy van vele, de engem néha kiver a víz egy-egy pelenkázás közben. 

És végül van a kaja köpködős mizéria. Ez szopizás közben kezdődött, miután édes gyermekem rájött, hogy tud fújni a szájával. Többször szigorúan felhívtam a figyelmét, hogy a cici nem duda (sajnos méreteit tekintve sem), ezért felesleges felfújni, és hogy különben sem játszunk az étellel. A kis bestia szót is fogadott, amíg rá nem jött, hogy ezt a pépes kajával még nagyobb buli csinálni. Eleinte csak azzal, amit nem szeretett, most már azzal is, amit szeret. A nagy kérdés, hogyan legyek következetes szülő, amikor a huncut szemeibe nézve megpróbálom hét hónapos kis értelmének komolyan elmagyarázni, hogy nem poénos mindent összeköpködni három méteres sugarú körben, erre Ő  vigyorogva kivillantja mind az összes két fogát, és elröhögöm magam. :-) 

Na jó, azért azt gondolom a neveléssel még ráérek, de akkor melyik huncutságnál kezdjem el???

Mai program...

...tombol az allergia, homeopátiás golyókat be az arcomba, imádkozás legalább három hetes esőért, nem odaégetni megint a répát és a krumplit, délután Lilivel Rolika barátjához megyünk, amennyiben a doktornéni azt mondja még mindig nem betegség ez a nyavalyás köhögés. A múlt héten még nem volt az, de nekem már gyanús!

Első...

Első sírás: természetesen amikor megszületett,és persze csak addig tartott míg rám rakták és apukájával elkezdtünk beszélni hozzá.

Első mosoly: már a kórházban is mosolygott rám, bár azt mondják ez még nem volt tudatos, nekem akkor is annak tűnt, és nagyon édes volt!

Első szopizás: születése után 4 órával. Mint a legtöbb kisbaba, már akkor is nagyon ügyes volt, mintha mindig is ezt csinálta volna.

Első átaludt éjszaka: 2 hónapos korában, amit azóta sem ismételt meg :-(, na de majd eljön ennek is az ideje!

Első hasra fordulás: 11 hetesen. A visszafordulást már nem szorgalmazta ennyire, de 6 hónaposan sikerült!

Első pépes falatok: 5 hónaposan. Eddig bírtam nézni a nagy boci szemeit, amivel kinézett minden falatot a szánkból. Terveim szerint fél éves koráig csak szopizott volna, de anyai szívem megsajnálta. Végeredmény: azóta is van boci szemű nézés. :-)

Első fogak: 5 hónapos és 4 napos korában kibújtak az alsó fogacskák. Kegyes volt hozzá a természet, nem viselte meg nagyon, mi is csak annyit vettünk észre, hogy két éjszaka nyugtalanabb volt. Hasonló folytatásban reménykedünk!

Első önálló felülés: Mostanában nagyon próbálkozik.

Első kedvencek: Tavaszi szél vizet áraszt, Bóbita, Micimackó; egy csomag vatta csörgetése; őszibarack, sütőtök; esős napok, délutáni séták; lila színű ruhák (innen ered a Lila Lilus elnevezés,mert nagyon jól áll neki); kölcsönkapott piros pipás Nike cipő; az első Mamikától kapott nyunya (szundikendő), amit sajnos elveszítettünk :-(

Az elmúlt hét hónap képekben

Minden kezdet nehéz

Hosszas töprengés után végre eljutottam ide. Megkezdem Lilusommal közös blogéletemet.Mióta Lili az életünkbe pottyant (születése körülményeit tekintve, ez szó szerint értendő!), egyre többet olvasgattam kismamablogokat, és kedvet kaptam egy kis firkálgatáshoz. Azért még nem tárom nagy nyilvánosság elé, mert ha esetleg magam számára sem leszek elég érdekes, akkor ezt a pályafutásomat nem folytatom sokáig. Kedves leendő olvasók, kérlek nézzétek el esetleges bénázásaimat! :-)