Ma ez a kedvencem

Ferkóm nélkül egy ajándék Medve társaságában

Csak hogy értsétek, ma először kettesben töltjük az éjszakát Lilussal, mert Ferkóm elutazott Bükkfürdőre egy mini konferenciára, összesen hat darab kolléganőjével. Nem, nem féltem, egyik sem potenciális betolakodó! :) Érdekesnek ígérkezett a program, így elengedtem bevállalta, hogy elmegy és sofőrt játszik a hölgyeknek. Este beszéltünk, akkor annyiról tudott beszámolni, hogy a mai nap tényleg jó volt, de a holnapi programokat kihagyják, továbbá megkapta a legöregebb és legbüdösebb pasast szobatársnak, aki akkorákat ereget, hogy a folyosón hallani, grátiszként a szobában lévő bolhabokányi zuhanyzóhelyiségnek átlátszó az üvege, így kirakati seggmosást lehet csinálni. :D 

A hölgyek megfúrták abbéli tervét, hogy csapatostól úszni mennek, inkább közös erővel feltankolták magukat némi alkohollal és jól kibeszélnek mindenkit. Ferkóm és hat nő pletykálkodik...több, mint vicces. :D

A Medve pedig egy játék képében cammogott erre, aminek három feltétele van.

1. köszönet a díjért. Szóval nagyon szépen köszönöm Csibikének!

2. jelenjen meg a maci képe. Íme:

3.  Mondjak el három dolgot magamról. Ez most úgy illene, hogy Liliről vagy a vele kapcsolatos dolgokról írjak, mert mégiscsak az ő nevét viseli a blog, de róla mindent leírok egyébként is, így másik háromra gondoltam.

- Van egy álmom, vagyis inkább vágyam. Szeretném az egész családomat egyszer egy helyen látni. Nem a szűkebb családra gondolok, hanem a szüleim testvéreire, a közel harminc unokatestvéremre, azok oldalbordáira és csemetéikre, meg persze Ferkóm családjára, akik szintén vannak szép számmal. Jó lenne, ha nem évente vagy tízévente egyszer találkoznánk, van akivel csak temetések alkalmával, hanem egyszer csak úgy, a buli kedvéért összejönnénk mindannyian. Vagy mondjuk azért, mert például ásóval, kapával, nagyharanggal koronáznánk meg már végre a kapcsolatunkat és megtehetnénk, hogy mindenkit három napig vendégül lássunk, és beszélgetni is tudjunk a népes társaság minden tagjával. Sanszos, hogy ez egy napba már bele sem férne. :) Na jó, lagzi tekintetében egy jóval szerényebbel is beérnénk. 

- Emlékeim szerint arról még nem írtam, hogy mivel foglalkozom. Nem mintha akkora durranás lenne, csak hátha valakit érdekel. Szóval szociális munkás (nem szocialista!, durva, de sokan ezzel azonosítják) vagyok és a fősuli harmadik évétől Lili születéséig a Családsegítő Szolgálatnál dolgoztam. Most úgy néz ki, hogy jövő héttől kezdve ez változik, mert áthelyeztek a Gyermekjóléti Szolgálathoz, aminek csak azért örülök, mert mindig úgy éreztem, hogy azt jobban szeretném csinálni. Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy mennyire igaz az, hogy az anyaság megváltoztatja az embert, már egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez az én hivatásom. A mai fejemmel ez a szakma az utolsók között lenne, amit választanék. Nem bántam meg, mert az iskolaévek alatt sokat tanultam, és nem csak a szakmáról, hanem magamról is, ma mégsem ajánlanám senkinek, hogy ezt válassza. Kár, hogy ezt négy évvel ezelőtt még nem így gondoltam és hagytam, hogy a húgom is erre a pályára lépjen, de neki már több esze van és tanul mellette mást is. :)

- A tizennyolcadik születésnapomra egy tetoválást kértem a szüleimtől. Én kis naív! :D Ha jól emlékszem, anyukám erre azt mondta, Ha ilyen hülye vagyok, csináltassam meg, de ne számítsak rá, hogy ő kifizeti. Nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényeg. :) Apukám meg mikor meglátta a kész művet majdnem sírva fakadt és megkérdezte, Nagyon fájt? 

Hát ezért is szeretem, szerettem őket nagyon, mert soha nem akadályoztak, de mégis állítottak korlátokat. Ha butaságot is csináltam, az aggódásuk mindig nagyobb volt, mint a haragjuk. Ez két olyan útravaló, amit szeretnék magammal vinni, és tovább adni. :)

Akit én kérek fel a játékra (nem kötelező, csak ha van kedvetek):

1. Pipacs

2. Judit

3. Pannus

4. Gabi