2012. augusztus 5., vasárnap

Egy kis szösszenet

Ma délelőtt teregettem a ruhákat az erkélyen, amikor Lilus becsukta az ajtót...belülről...kívül nincs kilincs. Korábban megtanítottuk neki, hogy az ajtót a kilincsnél fogva csukja be, és ne a szélénél, mert  különben az ujjai bánják, hát ő így tett (mert ugyebár ügyes, okos, szófogadó), csak éppen a kilincset le is nyomta, így az erkélyen ragadtam. Kinyitni már nem tudta, mert ahhoz erő kell és nem is elég magas, így a nyitott, de szúnyoghálós ablakon keresztül diskurálgattunk egy ideig. És itt az előnye a társasháznak, mert átkiabáltam a szomszéd csajnak,  tegye már meg, hogy átmegy Ferkóm anyukájához (két házzal arrébb), hogy hozzon egy kulcsot a bejárati ajtóhoz, vagy hívják Őt haza kiszabadításom céljából. Szerencsére Lili sem parázott be, legnagyobb gondja az volt, hogy kiszúrta, amint a kedvenc Malackás pelusát teregetem, amit úgy kellett már elcsennem tőle, mert vállalhatatlan állapotban volt  kinézetre és szagra is, de önként nem adta. Ezen kezdett el sírni és könyörögni, hogy adjam vissza, én meg úgy gondoltam csak megvárom a felmentő sereget, és nem szakítom fel az ügy érdekében a szúnyoghálót. A megmentő gyorsan jött, így Malacka és én szerencsésen kiszabadultunk. Nem vagyok az a típus, aki folyton a fenekében hordja a telefont, csak hogy le ne maradjon valamiről, de ma elgondolkodtam...:)