Iciri-piciri tököcske

Első szó

Nem kétséges, Lilinek megvan az első tudatos szava. Persze nem túl bonyolult, mégpedig a baba. Már nem bababababa, amit eddig mindenre használt, ami tetszett neki, hanem határozottan babát mond, a gyerekekre, magára a tükörben és babás képekre is. Bár családom okos férfi tagjai próbálták megtanítani neki a repülőgépanyahajót is, de csak egy mosolyt csaltak ki belőle, és mindent tudó nézéssel kiült az arcára : Ti aztán nem vagytok normálisak!  :D

Szertartások

Ott kezdem, hogy kb. két hétig szopiztattam Lilust fekvő helyzetben, mert úgy vettem észre, neki is kényelmesebb volt, ha a karomban tartottam. Pár napja, a reggeli szopizás újra fekvő helyzetben történik, ugyanis egyik reggel annyira nyúzottnak éreztem magam, hogy egyáltalán nem volt kedvem felkelni (egyébként is nehezen ébredek reggel), így csak gyorsan magam mellé vettem és kipróbáltam így is jó-e neki. Minden gond nélkül rácuppant és teljes nyugalomban falatozott. :) Sőt annyira ellazult, hogy amikor befejezte, hátravetette a kis fejét,  meredten nézte a plafont és kisimult arccal tűrte, hogy simogassam a pofiját. Percekig meg se rezdült és még a szemét is lecsukta, majd mikor elég volt, rám nevetett cinkosan és megfogta az én arcomat. Olyan édes volt és annyira meghitt a pillanat. Azt hiszem este is ki fogom próbálni. :)

A másik szertartás, az Apapuszi. Este, mikor megkapja tőlem a kötelező vitamin cseppet egy kiskanál tejben, addig az apukája kezében van, így van ez a születése óta. Mikor lenyeli, odafordul apához és ad egy puszit neki, ami többnyire szájon nyalás, de mi puszinak tekintjük. :D Ezt egyik nap teljesen magától kezdte el és csinálja minden este. Nem kell mondanom, ettől csak még nagyobb lett köztük a szerelem! Teljesen elkényeztet minket ez a gyerek! :D

9 hónapos, és már élvezi a nagylányos fürdést :)

Babalátogató

Ma  Szegeden voltunk meglátogatni Barbie lányos bandánk legkisebb tagját, Vivient. Édes, drága kis tünemény volt, evett, aludt, úgy, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Azért egy kicsit hagyta magát dajkálgatni is. :) Olyan jó volt megint egy ilyen pici babát ( 2 hónapos) babusgatni! Van nekünk egy főiskola óta összejáró kis társaságunk, heten találkozunk havonta valamelyikünknél, amit csak viccesen neveztünk el Barbie lányosnak, egyébként szerencsére egyikünk sem az a típus. A főiskola óta "szaporítottuk" a tagokat öt kis csemetével, két fiúval és három kislánnyal, így még mindig a csajok vannak többségben. Több hónapja nem tudtuk összehozni, hogy mind a  heten együtt legyünk, de végre sikerült! :) Sajnos az aprónépek közül csak Vivien és Lilus volt jelen, így megint nem volt alkalom közös képet készíteni róluk, de talán majd legközelebb! Lili egész jól bírta a napot, hozta a formáját, mindenkivel barátságos volt, játszott, huncutkodott, viszont csak keveset aludt, így mire elindultunk haza picit nyafi lett, de ez igazán érthető. Ja, és persze mászás közben megint beverte az arcát, de nem volt nagy gond! :( A kocsiban aztán aludt még egy kicsit, így itthon már nem is volt semmi probléma. Ez egy igazán jó nap volt! :)

Balesetek és huncutságok

Csibimanóm úgy tűnik igencsak mobillá vált az utóbbi napokban. Újra felmerült a járóka kérdése, aminek egyébként nem vagyok nagy híve. Mivel egyterű nappalink-konyhánk van, eddig egész jól tudtam rá figyelni, de bizony így is történhetnek bajságok. Rájött a mászás technikájára, és egyre gyakrabban feláll már az ágy mellett is. Megvannak ennek az előnyei is számára, de sajnos jönnek a hátrányok is, mert ugyebár mozgás közben hamarabb történnek a balesetek, mint egy helyben üldögélve. :( Tegnap a buksiját ütötte meg, mert nem tudja még felmérni a távolságot a földtől, és még nem működnek rendesen a reflexei sem. Ma pedig mászás közben elhasalt és a szájával fejelte meg a laminált padlót. Még vérzett is, és egy perc alatt Geronazzo Máriás (nemtom így kell-e írni) lett a felső ajka, ő persze nagyon sírt (magamban én is), és mi borzasztóan sajnálgattuk. Aztán szerencsére hamar megfeledkezett az esetről, és a fürdés előtti hancúrozás közben már csibészkedett is. Kiszúrta magának a fehérneműs fiókomat, majd módszeresen kipakolta a melltartóimat és bugyijaimat. Egy-egy darabot még a magasba is emelt vigyorogva, mint valami ereklyét, és nagyon elégedett volt magával, vigyorgott mind az összes négy fogával. Mert hogy, közben a negyedik fogacska is kibújt teljesen, amit lehet, hogy a fent említett pofára pofira esésnek köszönhet. Vagy a fogtündérnek. Ezt még nem tudjuk biztosan. :)

Nagylányos fürdés

Pár napja megpróbálkoztunk azzal, hogy végre elhagyjuk a kis kádat és a fürdéseket áthelyezzük a fürdőszobába, a nagy, felnőttes kádba. Meg sem fordult a fejünkben, hogy ez esetleg Lilusnak nem fog tetszeni, mert eddig annyira könnyedén és gond nélkül vett mindenféle újdonságot. Tévedtünk! Természetesen járt már a fürdőszobában, így nem volt idegen a környezet, de valami csak nem tetszett a kis drágámnak. Már amikor engedtük a vizet, akkor inkább aggodalmas érdeklődés ült az arcára, mint kitörő öröm, de nem gondoltam semmi rosszra. Óvatosan raktuk a kádba, és szép nyugodtan beszéltünk hozzá, de ennek ellenére is nagyon megijedt. Elkezdett remegni keze-lába, azonnal legörbült a kis szája, és jött a sírás. Persze azonnal kivettük, megnyugtattuk, de jobbnak láttuk ezt nem erőltetni abban a pillanatban. Tegnap újra próbálkoztunk, de csak úgy, hogy az ő kis kádját beleraktuk a nagyba. Ez már egy fokkal jobb volt, picit izgult, de nem remegett és nem sírt, még meg is barátkozott a helyzettel. Gondoltuk, ma még könnyítünk egy kicsit a helyzetén és velem fog fürdeni. Én megfürödtem már előtte, hogy azért mégiscsak tisztán és illatosan üljek mellé a vízbe. Ez bejött! Először nézett furcsán, hogy mit pucérkodok én is mellette, de így már tetszett neki a dolog, még pacsálta is a vizet, és nem akart mindenáron kapaszkodni valamiben. Az ő magasságából felnézve igenis ijesztő és félelmetes volt az a fürdőszoba! :) Nekem pedig eszembe jutottak azok az esték, amikor gyerekként én fürödtem egy kádban az anyukámmal vagy a testvéreimmel, és hatalmas hancúrozásokat vágtunk le. Holnap, azt hiszem apás fürdés lesz!

Fürdés előtt

Autósülés és az Ostoba ember

Ma elmentünk Szegedre Lilusnak autósülést vadászni, mert olyan nagylány lett az elmúlt egy hónapban, hogy kinőtte a bébihordozót. Első nekifutásra baba bizományi boltban próbálkoztunk, aztán végül betévedtünk a Brendonba is. Nem vagyunk nagy "brendonosok", de most másodszorra volt pozitív csalódásban részem. Találtunk mi a bizományiban is, de ugyanabban az árban a Brendonban újat tudtunk venni. Igaz, hogy nem olyan nagy márkát, de a biztonság szempontjából ugyanott van, és hogy egyébként milyen feliratot hímeztek bele, szerintem tök mindegy. Sőt, még egy téliesített kocsi cipőt is beszereztünk, ami azért jó, mert Lilus kis 18-as méretében bőrcipőt venni szinte képtelenség, vagy csak csillagászati áron lehet, és még azt is küzdelmesen tudom a lábára adni, mert közben majd kitörik a bokája. És hogy jön ide az Ostoba ember? Adott egy idősödő, bőr zakós, kígyóbőr (vagy utánzat) cipős, trendi szemüvegkeretes, nagyhangú úriember, aki előttünk fizetett, számlát kért, természetesen úgy hogy a címét az egész bolt hallja. Vett egy százezres szekrényt, amivel nincs is gond, jó neki, hogy megteheti. Az ostobaság ott kezdődött, hogy megkérdezte az eladó csajt: Ugye összeszerelve viszik a szekrényt? Csaj arcán döbbenet: Nem, ezt lapra szerelve szállítják! Nem vagyok bútorszakértő, de ezt még én is meg tudtam állapítani ránézésre is. Pasi: Nekem kell összeszerelni???!!! Csaj eleresztett egy gyenge mosolyt: Ne tessék aggódni, mi lányok szállítjuk ki és másfél óra alatt összerakjuk. Pasi: Oké! Lehet, hogy nagyon kritikus vagyok, de én azt gondolom, ez a pasi a férfi nem szégyene! Kb. 60 éves létére egy szekrényt nem tud összerakni és nem azért mert puccos valaki, hanem mert valószínűleg ostoba hozzá! Mi azért minden szégyenérzet nélkül röhögtünk egy jót! Persze ez sem tűnt fel neki. :)

Viszlát Rambo

Na nem Sly Stallone-tól köszönünk el, hanem sajnos úgy tűnik Rambo kutyától. :(  Kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert nemrég azt terveztük, hogy megválunk tőle, és ezt lehet meg is érezte, ugyanis egy hete eltűnt. Lilust is nagyon sajnálom, mert kezdte megszokni, hogy kint van a kertben, és most naponta többször is mutogat a kert felé vuvuvu hangokat kiadva. Csak azt remélem, ha valaki hazavitte magával, jó helyen van és egy kicsit azt is, hogy onnan viszont hazaszökik!

Három és fél fog

Ennyi van egyenlőre, három és fél fog. Régóta készülődnek már kibújni, többszöri ínyfeldagadás, orrfolyás, tüsszögés eddig nem hozott eredményt, de tegnap a harmadik fogacska is előbukkant, ma reggelre pedig a negyedik fele. Persze mindenféle orr- és szájüreg váladék jön egyben, ami remélem most sem megfázás jele (ebben az őszi időben nem vagyok biztos benne)! Úgy tűnik Lilusom ennyivel, és eddig három nyugtalanabb éjszakával ezeket a fogakat is megúszta. Tegnap este ugyan kicsit bágyadtabb volt, de azért az esti tornát nem hagyta ki. :)

Földlakó

Fülbevaló

Nagy nap volt a mai Lilusnak. Elmentünk a kozmetikushoz és végre fülbevaló került az édes kis cimpáiba. Egy ideig fel is kell függesztenem a cimparágcsálást, pedig imádom, és Ő is. :) Fekómmal nagyon izgultunk, de szerencsére nagyon jól viselte. Volt egy kis sírás, de úgy tűnt, inkább a belövő pisztoly hangjától ijedt meg és nem a fájdalomtól. Nyolc hétig kell benne hagyni a gyógyfülbevalót, aztán pont a keresztelőre jöhet a kis csilli-villi csajos ékszer. Jött velünk Panna (keresztlányom) is, akinek már ki volt lőve füle, csak beforrt az egyik, és most tudta rászánni magát, hogy újra belerakassunk egyet. Nagyon aranyos volt, mert eljátszotta a bátor nagylány szerepet, és hősiesen vállalta, hogy ő legyen az első, pedig biztosan félt egy kicsit. Köszönöm ezt Neki! :)

Már nem baba

Azt hiszem elmondhatom, hogy Lilusnak talán véget ért az igazi kis babás korszaka. Annyit fejlődött az elmúlt két hétben, hogy még mindig nem győzöm kapkodni a fejem. A korábban leírtakon túl elkezdett tapsolni és tegnap felállt, ma pedig az integetés mellé már elhangzott a pá-pá, amit persze még nem tulajdonítunk első szónak, az azért mégiscsak korai lenne, és egyébként ez is csak utánzás, nem önálló szóalkotás. Esküszöm, hogy nem erőltetünk semmit, egyszerűen utánoz minket, akkor is ha nem kérjük. Alig engedi már babusgani magát, nem kell dajkálgatni elalváshoz, és annyira de annyira szeretne mindent elérni, kipróbálni és persze megkóstolni. Örülök, hogy még nem tud mászni, akkor mire kellenék én !? :( Az én szerepem lassan csak annyi, hogy nagyon figyelek és fülelek, hogy mit csinál éppen. A nagy csönd mindig gyanús! :) Ma be is bizonyosodott, hogy ez menyire így van. Reggel a kiságyban hagytam, amíg kimentem a fürdőszobába kisebb folyó ügyemet elintézni. Mire visszaértem, az én régi alvós mackómnak, aminek tíz évi nyúzás után is csak a bundája esett össze, már nem volt meg az egyik szeme. És hol volt? Természetesen Lilus azon csámcsogott jóízűen. Engem pedig egy kisebb szívinfarktus kapott el, mert az a kis mackó szem bizony még csak le sem csúszott volna a torkán, hanem félúton megakad.

Délután pedig amíg felmostam a lépcsőt, ami egész pontosan 16 lépcsőfok, és kettő perc , majd leértem a földszintre, a kis bestia már a virágföldet kaparta ki a cserépből. Mikor felmentem,  még legalább másfél méterre volt tőle, és ülve jutott el odáig!!! Na jó, ez nem volt gond, inkább vicces! :) De azért nem hagyom, hogy ez legyen a hobbija!

Szóval Lilusom kezd egyre inkább gyerek, azaz már nem baba formát ölteni és ezt legalább annyira fel kell dolgoznom, mint azt, hogy a pocakom, amiben 40 hétig és két napig óvtam és nevelgettem, egyszercsak  eltűnt. Tudom, hogy jön egy örömteli és még izgalmasabb korszak, csak hát annyira gyorsan eltelt ez a nyolc hónap és néha úgy érzem ki se tudtam élvezni minden pillanatát. :(

Nemrég megkérdezték, nem fárasztó-e, hogy éjszaka is meg kell etetni egyszer? De igen, néha az, annak ellenére is, hogy ez kb. 10 perces procedúra evéssel és újra elalvással együtt, viszont így legalább jut nekem még egy összebújás és puszilgatás. Azt hiszem ennyit megér!!! :)

Ui: Van valami hatodik érzéke a csemetémnek, vagy a fránya fogacskák kínozzák, mert amíg megírtam ezt a bejegyzést, kétszer sírt fel és mentem babusgatni. Ennyit az én szerepemről! :)  Lehet, hogy jó kis éjszakánk lesz?!

Készülök a télre

Kutya és gyerek

Nagy dillemában voltunk nemrég Ferkómmal. Van ugyanis egy "édeskisaranyos-irrdatlanulcsintalan" törpepincser és valami más keverékéből született kiskutyánk, akinek van egy rossz szokása, mégpedig az, hogy szeret szomszédolni. Két éve nálunk van és kb. azóta könyörgünk szép és már kevésbé kedves szóval is, hogy ne etessék, ne csalogassák át, mert a MI kutyánk, TŐLÜNK fogadjon el kaját és véletlen se attól, aki már mérgezett le itt a környéken kedvenc ebet. (Hatlakásos sorházban lakunk, mindenkinek van egy kis kertje.) Gyanítjuk egyébként is csak addig lesz számukra kedves kutyus, amíg tele nem kakilja a kertjüket, onnantól kezdve már csak a mi "büdös dögünk" lesz szegénykém. Na, én ezért szurkolok! :) Ráadásul a szomszédból még az utcára is kiszökik, így aggódhatunk azért is, hogy el ne üsse egy autó, vagy akármilyen barátságos is, esetleg meg ne harapjon valakit. Visszatérve a dillemához, úgy döntöttünk könnyes búcsút veszünk Rambo kutyától, keresünk neki egy jobb helyet, mert biztos csak a mi hibánk, hogy nem tudtuk megnevelni és nem tettünk meg mindent, hogy ne tudjon csavarogni. Hozzáteszem, nagykereskedelmi mennyiségű drótháló,csavar, deszka és egyéb akadálynak való dolog megvásárlásán vagyunk túl, de Rambo egy egérlyuknyi helyen is krátert tud ásni és már otthon sincs! Persze örülünk, hogy szeretik, de azért ne ennyire! Rambo azonban mégis marad!!! :-) Részemről az volt a döntő szempont, hogy azt az örömet, amit Lili arcán látok,amint megpillantja a kutyát, na azt leírni sem lehet! Olyan izgatott lesz, hogy majd kiugrik a kezemből, sikongat, kacarászik, szóval tündéri! Tettünk egy próbát, hogy Rambo mit kezd Lilivel, hát hasonló volt az ő öröme is. Össze-vissza nyalta a kezét (mielőtt valaki elszörnyülködne, ezt az akciót nem ismételjük egyenlőre és alapos mosakodáson esett keresztül), és a szemét se vette le róla. Szerintem jól ki jönnek majd egymással. Így hát Rambo marad, szomszédokat pedig próbáljuk nevelni! :)