Heti összefoglaló I.

Van egy kis elmaradásom például a szokásos hófordulós bejegyzéssel és történt még egy-két apró említésre méltó esemény, így most ide sűrítek mindent.

A héten Lilus 21 hónapos lett. Számomra már megint rohamosnak tűnik az a fejlődés, amit produkált az elmúlt egy hónapban. Minden téren egyre önállóbb, még abban is, amit nem kellene még csinálnia, de nagyon akar és mindent megpróbál. 

Öltözködés közben, ha a pólót a fejére húzom, a kezeit már beledugja egyedül is, kabátot, sapkát és némelyik cipőjét felveszi és leveszi. Próbálkozik a zokni és harisnya felvétellel. Huncut és zsivány, mert ha én öltöztetem, azt állandó rohangálással szabotálja és közben hatalmasakat kacag a sikertelenségemen. Néha azért elfogy a türelmem, főleg, ha én már felöltözködtem és háromszor lever a víz, mire őkelmére legalább az egyik cipőt felrángatom. Most éppen kesztyűmániás, elővette a tavalyi darabot, ami éppen az ujjait elfedi és hurcibálja magával mindenhová. Tegnap beújítottam neki három párat, de erről majd még írok.

Még mindig könnyen kiszámítható a viselkedése, de az akaratosságát néha nehéz kezelni. Tudom, nem rossz, ha van akarata, később a javára válik, csak amikor mondjuk a cipőfűzőjét ő szeretné bekötni és tényleg hosszú percekig elbíbelődik vele, aztán amikor nem sikerül (nem is értem 21 hónaposan miért nem! :) ), akkor dúlva-fúlva-csapkodva-kétségbeesve végre elfogadja a segítségemet.

 

Nagyon jót tesz neki a néptáncra járás, már naponta többször kéri, hogy mondjuk a mondókákat, énekeket, van amelyiket önállóan mutogatja, de csak ha akarja, ha kérem, akkor kisebb a lelkesedés. :) A tánclépéseket (kézen fogva körbejárunk, lábunkat ütemesen a földhöz verjük, vagy lóbálgatjuk :)) minden nap gyakorolja, és így táncol minden egyéb zenére, amit hall.

Valószínűleg közeledik a nagy szókincsrobbanás időszaka, mert naponta több új szóval kápráztat el bennünket, van amit nem tudom honnan szed elő, mert esetleg csak napokkal előtte hallhatta. Néha kicsit sejpít, és imádom mikor azt mondja, ruja (ruha), gyuja (gurít), csuja (csuma), cuja, cuji (cumi), és persze a szejet (szeretlek). Egyre több a két szavas mondata, de elhangzott már az is, hogy Bubu hol van?

Szerintem nagyon ügyesen rajzol. Az első pillanattól kezdve (már több hónapja), amint ceruzát vett a kezébe, helyesen tartotta, soha nem fogta például marokra. Már köröket is rajzol, ami persze nem szabályos, de sokszor zártnak sikerül. Megnevezi az alkotásait, legtöbbször csigát, fát, bogarat, vonalat, pöttyöt rajzol. :) Úgy tűnik jobb kezes marad, de például azt is csinálja, hogy mindkét kezébe fog egy ceruzát és egyszerre köröz velük a papíron.

A múltkori wc-s történetet csak egyszer ismételte, de minden nap próbálkozunk kicsit. A bilit továbbra is játéknak használja.

A babáját és a maciját naponta legalább egyszer bepelenkázza. Eljátssza az egész procedúrát, pont úgy, ahogy én szoktam vele, csak a krémezést imitálja a tubussal (Vajon honnan tudja, hogy nem kenjük szanaszét? Én nem mondtam neki!), a pelenkát meg nem rájuk csatolja, csak alájuk teszi, aztán kidobja a kukába. Kicsit gyorsabban fogy a peluskészlet mostanság. :)

Továbbra is szinte mindenevő, a tejbegríz, tejberizs, a tej és a kakaó azok, amiket nem favorizál. Azért még próbálkozom, jó volna a kakaót legalább megszerettetni vele. Etetésben már régóta nem fogad el segítséget, de jól van ez így, végre ehetünk együtt, nem kell mindig azt várni, hogy ő mikor fejezi be. Bár egész jól tudtam már egyszerre enni és etetni, az én egyik legnagyobb fejlődésem, hogy kétkezes lettem :)

A mesék egyelőre nem kötik le, ha könyvből próbálkozom, két mondat után tovább lapoz, ha fejből mesélek, akkor meg nem hallgatja, inkább játszik valamit. Viszont a tv sem köti le, amit meg egyáltalán nem bánok, addig jó, míg inkább játszik, mint meséket bámul naphosszat. Jobb szereti, ha mondókázunk, vagy énekelünk valamit. Egyébként az is jó az anyaságban, hogy van aki imádattal hallgatja a hangunkat, akkor is, ha olyanunk nagyon nincs. :)

A szándékos verekedésről úgy tűnik leszokott, ritkán fordul elő, hogy eljár a keze, de az is inkább akkor, ha a kergetőzős-elkapós-birkózós játék közben felpörög és már nem ura a mozdulatainak. Tudja már mi az hogy bocsánatot kérni, és ezt magától megteszi, ha jelezzük, hogy nem volt túl szép dolog, amit éppen csinált. Persze dacol néha, de ez még belefér. 

Általában könnyen megbarátkozik mindenkivel, csak hagyni kell, hogy magától oldódjon. Ez még idegen társaságban és környezetben sem több negyed óránál. Az erőszakos ismerkedést, értem ez alatt az arcába nyünnyögést és mindenféle testrészeinek az összetaperolását  viszont nem tolerálja, elég csúnyán tud nézni, ha valaki így közeledik hozzá. Na, ezt teljesen megértem! Az már furcsább nekem, hogy ha gyerek közeledik feléje, az első percben általában visszahúzódással reagálja le, de ha ő lehet a kezdeményező, akkor nagyon barátságos tud lenni. Bár most jobban belegondolva, ez nagyon ismerős vonás valahonnan. :)

folyt. köv. holnap vagy valamikor :)

Könnyeim csordultak...

...a legszebb mondat miatt :

Anya, szejet! (Anya, szeretlek!) :)))

Kedvenc videók mostanság

Mondják, hogy a nők több egyszerre több dologra képesek figyelni. Íme a bizonyíték. Lilus a művészlélek, zenét hallgat (néz), rajzol és táncol. Imádom a csípőmozgását. :)

Egyre jobban megy ez a kanállal evés. Bár még néha kézzel rásegít, de tény, hogy a levesből is egyre kevesebb landol a földön.

Gyengébb idegzetűek vagy gyermekvédelmesek ne nézzék meg a következőt! Egyébként tényleg élvezi, sőt kéri, hogy töröljük fel vele a padlót. Ajánlom az esti fürdés előtt már megfáradt, nyűgös, esetenként hisztis gyermekek szüleinek! Jó feszültségoldó, mi legalábbis jókat szoktunk röhögni. :)

Bevéstük

Pár napig még összeszerelve hagytuk Lili ágyát, ha esetleg nem tetszene neki a nagy ágy és visszakívánkozna oda. Ez egyszer sem történt meg, így nyugodt szívvel szétkaptuk és bevéstük azt a dátumot, ameddig használta. Férne még rá pár másik is! :)

Folyó ügyeink

Lilus szobatisztaságra való nevelése nálunk eddig annyiban merült ki, hogy vettünk neki egy bilit, aminek a rendeltetését naponta többször elmondom, ő meg lelkesen bólogat, majd ruhástul ráül és mondogatja, hogy pisi, pisi. Néha előveszi, beleülteti Bubu macit, aztán szól nekem, hogy Bubu pisi. Szóval tudja mire való, de még játéknak tekinti. Pozitív haladás mostanában, hogy fürdés előtt hagyjuk pucérkodni, és nem pisil be, hanem tartogatja és a fürdőkádba engedi el. Emellett szinte mindig szól, ha már nagyon tele van a pelus, vagy ha kakilt. 
Tegnap este Ferkóm kiszúrta, hogy nagyon toporog, ezért megpróbálta ráültetni a bilire. Nem akart, így nem sok gondolkodni valót hagyva közöltem vele, hogy akkor a Wc-re ültetem. Korábban már próbálkoztunk ezzel, de nagyon ellenállt, így nem erőltettük. Azt hiszem az egyik suttogós könyvben olvastam, hogy valaki úgy szoktatta Wc-re a gyereket, hogy fordítva ültette rá, mert így láthatta, hogy mit produkált. És lőn csoda, ez bejött! Már csurgatott is a drágám, aminek aztán nagyon megörültünk, ő nyomhatta meg a lehúzó gombot és integettünk a lefolyónak. Ma még nem volt ismétlés, de szerintem ez már megint egy kis  haladás, mire bölcsis lesz talán szobatisztává válik.

A másik történet nem ilyen boldogságos. Ma hajnalban ugyanis az ügyeleten kötöttem ki egy ronda felfázás miatt. Este éreztem, hogy valami nem oké, mert egyre többször látogattam a mellékhelyiséget és bizony nem volt kellemes a dolog. Fél kettőkor ébresztettem Ferkómat, hogy talán látnia kellene egy orvosnak, mert a szülés előtti állapothoz hasonló élményeim vannak (ami akkor a mindjártgyerekünklesz helyzet miatt szinte öröm volt, most viszont elég ijesztő) és nem szeretnék a doktornőm délutáni rendeléséig várni. Szegény nővéremet a legmélyebb álmából felverve átugrasztottam hozzánk, hogy Lilusra vigyázzon, amíg elmegyünk. Minden imám így hallgattasson meg, pont a dokim volt ügyeletben. Valószínűleg nem sokan estek be rajtam kívül, mert őt is sikerült álmából kelteni. Komolyan, még nekem volt lelkiismeret furdalásom. Megállapította, amire gyanakodtam, aztán kaptam egy lórúgásos görcsoldó injekciót a bal farpofámba, ami azóta is úgy fáj, mintha izomlázam lenne. Ha már lusta vagyok és nem mozgok, legalább ettől legyen, nem igaz? Kaptam még antibiotikumra receptet, amit persze ebben a csodás városban nem lehet kiváltani az éjszaka közepén, mert a három (!) gyógyszertár egyike sem tart ügyeletet. Még jó, hogy nem Lilinek kellett gyógyszer! Azért bizony autózgathatnánk a húsz kilométerre lévő városba. Én viszont inkább vártam reggelig, hogy kinyissanak a helyiek. Kicsit gondolkodóba estem az antibiotikummal kapcsolatban, mert nagyon nem vagyok a híve. Most azért úgy éreztem nem árthat, de ha holnapra javulok, akkor az öt napos kúrát háromra rövidítem, és homeopátiával egészítem ki. Holnap meg is rendelem a patikában, legyen itthon a biztonság kedvéért. Úgy tűnik most már megmaradok,hajnalban erre még nem mertem volna megesküdni. :)

Virágos a kedvem

Nagyon tetszenek nekem a mostanában sok helyen látott kis organza vagy selyem virágok, ki hogy nevezi. Tervezgettem már egy ideje, hogy készítek pár darabot magamnak és ajándékba is. Utánanéztem milyen anyagokat lehetne ehhez felhasználni, aztán felmentem a padlásra előtúrni a két évvel ezelőtti függönyvarrásból megmaradt anyagokat (ugye, hogy jó lesz az még valamire?! :)),és elkészítettem az első kis virágot. Még nem tudom mi lesz a sorsa, talán kitűző lesz belőle, vagy karkötő, egyelőre csak nézegetem. 

Ilyen lett. Biztos lehetne profibb munka is, de majd a sokadik talán az lesz. :)

Az elkészítés módja Virágéknál megtalálható vagy youtube-on. Tényleg egyszerű, bátran fogjatok hozzá! :)

Hajas ügyből az ágyas ügyig

A múlt heti fodrászos történet azzal folytatódik, hogy Lilus az eddigieknél is nagyobb ragaszkodást mutat a maradék hajkoronám iránt. Értem ezen azt, hogy már nem csak ahhoz kellek, hogy kicsit ellazuljon, és letehetem aludni, hanem egészen az álomba merülésig képes birizgálni a hajam. Ezt a műveletet eddig az ágya mellé helyezett fotelben ejtettük meg, viszont egyre több fészkelődéssel járt ez a részéről, így beraktam a kiságyába és az előzőleg eltávolított, kivehető kettő darab léc helyén félig bebújtam hozzá. Aki nagyon vizuális, az most képzelje el, hogy ez mennyire kényelmetlen pozíció tud lenni. Hát nagyon! 

Egyik este, egy különösen hosszú altatási procedúra után durrogva-puffogva, hogy én ezt nem igazán szeretném többször megismételni, leültem a számítógép elé, és elkezdtem az interneten vadászni egy normális nagylányos gyerekágyra. Az eredeti terv az volt, hogy talán karácsonyra, vagy jövőre ejtjük meg az ágy cserét, de ahogy elképzeltem a mindennap kétszer, a görnyedéstől beálló derekam okozta fájdalmat, én eltökéltem, ha a fene fenét eszik is (meg mi is a váratlan költség miatt), találni fogok valami fekvőalkalmatosságot. Elképzelésem volt több, de a legfontosabb, hogy a mérete évekig jó legyen, biztonságos és nem utolsósorban ne aranyáron mérjék. Kerestem, kutattam, de végül nem klikkeltem sehol a megrendelem gombra, hanem úgy döntöttem alszom rá egyet. :) 

Másnapra aztán szebbnek láttam az altatásos jövőnket, de addigra sikerült Ferkómat is felbuzdítani, aki meg körbejárta a helyi bútorboltokat (nem volt nehéz a mindösszesen kettő darabot) és délután hazajött az egyik kiszemelt darabbal, ami meglepő módon még az interneten sem volt olcsóbb. Én általában mindennek alaposan utánanézek mielőtt megvenném, és figyelembe veszem, hogy esetleg másnál mi a tapasztalat az adott dologgal kapcsolatban. Így alakult ez most is, mert csak annál maradtunk, ami Zsuzsi barátnőméknél már bevált, egy állítható méretű fenyőágynál. Ár-érték arányát tekintve úgy tűnik tényleg a legjobb választás volt. Két napja teszteljük, eddig minden szempontból bevált. Lili jókat alszik rajta és én is mellé tudok feküdni, hogy nyugisabb legyen az elalvás. Hasonló projekten gondolkodóknak csak ajánlani tudom! :)

Arc nélkül

Mogyorónyi program

Az előrejelzések szerint is utolsó napsütéses, meleg napokat kihasználva igyekszem Lilust minél többet levegőre vinni és valami kinti programot kitalálni. Általában tíz óráig el tudja magát foglalni bent, de aztán elkezd az ajtóban toporogni, hogy menjünk kifelé. Jobban élvezem ezt én is, mint a házimunkát, így aztán persze nem ellenkezem. :) Ha nem bevásárolni megyünk, akkor motorozik, krétázunk, vagy bicajozni megyünk, de tegnap délelőtt inkább mogyoró szedéssel ütöttük el az időt a közeli parkban. Sokan megelőzhettek már bennünket, mert keveset találtunk, de pár napra elegendő muníció azért van a mogyoró töréshez. Ez is egy jó program. Estére be is ígértem neki, így vacsora előtt még nekiláttunk. Raktározni nem kell belőle, mert persze ahogy törtük, úgy ettük. :)

Hajas ügyek

Röviden: ma fodrásznál voltam. Kár volt.

Bővebben: Esedékes volt már egy kis fazonigazítás Ferkónak és nekem, ezért ma fodrászhoz mentünk hajat vágatni. Én egészen be voltam lelkesülve, hogy valamit úgy változtatnék, de ne legyen drasztikus csak mégis történjen már valami változás a fejemmel. Ez az idő a hibás, olyan tavasz feelingem van, akkor szoktam bezsongani ennyire. A fodrász is örült, mert ő meg az a fajta, aki szeret és tud is újat alkotni. Megbeszéltük hát, hogy többet vág a hajamból, mint szokott, de nem viszi túlzásba. Nem is vitte, viszont nem gondoltam át én ezt a dolgot rendesen (mer a tavaszi zsongás, ugye!), és a végeredmény az én szememmel nézve pocsék lett. A fazon egyébként egyáltalán nem rossz, csak éppen nekem a saját fejemen idegen. Ferkó szerint jó, de a legőszintébb barátom mégiscsak a tükör, és szerinte inkább hajazok most a fejformámmal E.T.-re, mint magamra. Nekem nem áll jól a túl rövid, mert fiús leszek tőle. Ezzel meg is tudnék barátkozni, mert pár hét és egész jó, csajosabb formája lehet, de a nagyobb gondom nem ez, hanem, hogy Lilustól is elvettem valamit. Úgy szokott elaludni, hogy előtte összebújunk, csavargatja a hajamat, így ellazul és letehetem aludni. Az ebéd utáni alvásnál szegénykém próbálta volna, de nemigen volt mit és hiába helyezkedtem, hogy máshol elérje a hosszabb tincseket, nem volt neki jó sehogy sem, végül majd félórás hiszti és sírás után bírt elaludni. Utána aztán nekem is volt sírhatnékom, meg a legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, hogy mekkora egy ostoba anya vagyok már én, hogy erre nem gondoltam. Az esti altatás ennél azért jobban alakult. Édes volt, ahogy körbe vizslatta a fejemet, kereste a hajam a megszokott helyen, a nyakamnál, de végül beérte a maradék piszkálgatásával, és el tudott aludni a kezemben öt perc alatt. Esélyem nem volt, hogy elpilledés előtt letegyem. Nem bántam! :)

Mivel mindig igyekszem optimista lenni, és mindenben megtalálni a jót, a mai napnak is van pozitívuma. Pl. már előre megspóroltam 2500 forintot (a fodrászom ennyiért mos, vág, szárít és ken mindenféle kence-ficét a hajamra), mert háromhavonta járok fodrászhoz, de most fél évig nem kell mennem. Addigra talán megnő akkorára, mint volt. És pozitívum az is, hogy Zsuzsival fájdalomdíjként megittunk egy nagyon finom vaníliafagylaltos jeges kávét a fagyizóban. Mert kellett a lelkünknek! :)

Néptánc

Nem tántorított el a múlt heti visszafogott részvétel a foglalkozáson, sőt fellelkesültem, mert érdekes dolgot figyeltem meg a héten.  Mégpedig, hogy Lili több alkalommal mellém somfordált és jelezte, hogy mondjuk el pl. a Csip-csip csókát (megcsípte a kezét aztán hessegetett vele) vagy játsszuk el a Hocc-hocc katonát (felmászott az ölembe és ugrált), vagy megfogta a kezemet, magával húzott és sétálgatva egyszer csak azt mondta Csüccs! (Sétálunk, sétálunk...). Igazából ebben nekem az volt az érdekes, hogy ezeket a mondókákat és játékokat már régóta játsszuk itthon, de magától még nem kérte, hogy csináljuk. Szerintem, ez a múlt hétfő hatása lehet. Többször elmondtam neki, hogy megint megyünk a Mártika nénihez énekelni, táncolni és játszani, de nem gondoltam, hogy ennyire emlékszik majd rá. Ma, amikor megérkezett ő is, szinte nem is futott, hanem repült feléje. Alig hittem a szememnek! A foglalkozáson aztán kicsit megint visszafogott volt, de lényegesen több dologban részt vett, mint a múltkor. Némely részét határozottan élvezte is. Úgy kb. félóra elteltével azonban valami megzavarta a gyerekeket, mert a társaság egy része (köztük Lili), mintha megkergült volna, elkezdett rohangászni fel s alá a teremben. Mi, a kósza gyerekek anyukái meg próbáltuk őket levadászni, én személy szerint sikertelenül. Amint megkaparintottam már tova is szaladt újra. Inkább ráhagytam. Szerintem a gond ott leledzett, hogy volt bent velünk pár nagyobb gyerek, akik nagy vonzerővel bírtak a kicsik számára. Panna is elkísért minket, aki végül tapintatosan kiment, amikor látta, hogy Lili folyton őt keresi, de persze nem mehetett vele mindenki, mert a többiek általában a nagyobb testvérek voltak, akik viszont annyira nem nagyok, hogy egyedül kint cirkáljanak. Emiatt egy kicsit hamarabb vége lett a  foglalkozásnak, de az értékéből nem vett el semmit. Ekkora gyerekeknek még nem lehet az a feladata, hogy egy fenékkel és nagy figyelemmel kibírjanak majd egy órát, fontosabb, hogy jól érezzék magukat, az pedig határozottan megvolt. :)

Állítólag a bolygók állása sem éppen kedvező és a Mars helyzete is rossz hatással volt a mai napra (reggel mondták a tv-ben :)), amiben lehet igazság, mert hajnalban rosszul aludtunk Lilivel mindketten. Jöjjön aminek jönnie kell alapon, valószínűleg a további programszervezéseknél nem fogom ezt vizslatni, pont úgy, ahogyan eddig sem. :)

Családi Nap

Ferkóm kezdeményezésére családi nap szervezése indult meg a munkahelyén majd egy hónapja. Elég nagy létszámmal rendelkezik az intézmény, és bizony a leginkább az a jellemző, hogy klikkek már kialakultak, de vagy az utálkozás megy vagy egyszerűen csak elmennek egymás mellett a dolgozók. Azzal a céllal indult a dolog, hogy egy laza nap keretében kicsit összébb hozza a társaságot. Szombaton bárki elhozhatta a családját a város közeli tópartra, egy kis bográcsos mulatságra. Az eredmény  végül az lett, hogy bár szép számmal voltak megjelentek, pont azok nem jöttek el, akik ezeket a klikkeket alkotják. Bár ez sem rontott semmit a nap értékén, mert hogy jól sikerült összejövetel lett így is. Kaja és hangulatindító itóka volt bőven, ami már garantálta a sikert, hogy egy asztalhoz üljenek az emberek. A gyerekek szemlátomást jól érezték magukat, ehhez elég volt egyetlen nagy homokdomb, némi arcfesték és rajzolási lehetőség, meg persze a nagy tér a futkározáshoz. Lovaskocsikázásra is volt lehetőség, amit még mi felnőttek is élveztünk, én legalábbis biztosan, mert gyerekkoromban ültem utoljára ilyen alkalmatosságon. Lili is ment pár kört, az utolsót már ennyire élvezte.:)

A szőlőevés itt is favorit tevékenysége volt és bár az arcát nem hagyta hogy valaki kifesse, a nap végén feltalálta magát ebben is. Fő az önkifejezés!

Jövőre, reméljük még többen, ugyanitt!

Első vonatozás

Az utolsó, szép nyár végi napokat kihasználva, pénteken végre valahára össze tudtuk hozni Zsuzsiékkal a kis vonatos túránkat. Terveztük már egész nyáron, de hol a meleg, hol egyéb elfoglaltságaink miatt nem indultunk útnak. Na nem nagy kalandozásra készültünk, csak a szomszédos városba. Zsuzsiék már elvonatoztak oda többször, mert ott lakik az anyukája és testvérei, így ők rutinosnak számítanak. Lilinek is szerettem volna megmutatni, mert emlékszem én mennyire élveztem gyerekkoromban az ilyen utakat. Nem volt autónk, amit cseppet sem bántam, soha nem hiányzott, kalandosabbak voltak így a nyári kis utazgatásaink. Szóval pénteken felkerekedtünk Lilivel és már délelőtt elmentünk Zsuzsiékhoz, ami szintén nem kis táv, én már akkor elfáradtam. :) Kicsit fárasztottuk a gyerekeket, majd egy gyors ebéd után leraktuk őket aludni. Gondoltam, hogy Lili itt nem hozza a három órát alvós formáját, de eggyel már beértem. Szinte egyszerre keltek Rolikával, így még játszhattak egy kicsit a vonat indulás előtt. A vonatnak persze nagyon megörültek, egész úton volt húúú meg haaa és még a kalauznak is ők adták a jegyet, persze a helytehez illő komolysággal. :) Nekem úgy tűnt Lili is igazán élvezte a röpke félórás utat, pedig mostanában a számára idegen helyzetekben tényleg eléggé tartózkodó. A kép zötykölődős-telefonos, bocsánat a minőségért.

A leszállás után sétáltunk egy nagyot, majd Halas főterén rohangáltak, kavicsokat gyűjtögettek, aztán találkoztunk Zsuzsi anyukájával, aki meginvitált minket vacsorára, így el is döntöttük, hogy csak a későbbi vonattal megyünk haza és előtte még játszóterezünk egy jót. Csak, hogy a gyerekek lássanak ilyet is. Ezért. :( 

Hazafelé elég fáradtak voltak, de jól elszórakoztatták egymást egész úton. Ez egy közös játékuk egyébként mostanában, ami abból áll, hogy Rolika nagyon komoly tekintettel (tényleg nem tudom, hogy bírja ki nevetés nélkül) vicces hangokat ad ki, vagy csőrikézik (erről majd kérek Zsuzsitól képet), Lili meg fülig érő szájjal rötyörészik, amitől aztán könnyesre nevetjük magunkat mindannyian. Ezt művelték most is, és még a vonaton ülők sem bírták ki mosolygás nélkül. :)

Nyolckor értünk haza, Lili már háromnegyed kilenckor az igazak álmát aludta, egészen reggelig.

A bónusz információ számomra az volt, hogy egy kiskorú gyermeket kísérő felnőtt kedvezményesen utazhat. Gondoltam megosztom, hátha más is él ilyen tudatlanságben és jól jön az infó.