Különös vonzódás a babakocsihoz :)

Aki önállóan étkezik.....így jár :)

Mit kell (?) tudni egy gyereknek egy évesen

Tegnap voltunk a védőnőnél az egy éves státusz felvételre. Nekem mindig ellenérzéseim voltak ezekkel a felmérésekkel kapcsolatban, de hát ugye kötelező, így természetesen elmentünk. Kiderült, hogy Lilus mindent tud, amit tudnia kell (?), szépen fejlődik, okos, ügyes stb. Egészséges gyerekeknél nem sok értelmét látom ennek, mert mi van ha nem felel meg a papírformának? Szerintem semmi, de mindegy! 

Lilust kicsit soványkának találták, de méreteit tekintve végül megállapítást nyert, hogy súlyához képest a magassága átlag feletti. Jelenleg 9300 gr és 78 cm. Szerintem csinos, formás kis béka! :D

Hazaérkezés

Egy éve hoztuk haza Lilust a kórházból...

Szülinapi party hegyek

Szülinapokról szólt a hétvége,és persze a mai nap is. Vasárnap Ferkóm anyukájánál ünnepeltünk, mert Lilus keresztapukájának, Dávidnak tegnap volt a születésnapja, így össznépi családi banzáj volt. Délután gyűltünk össze egy kis tortázásra, süteményezésre. Szerencsém volt, mert Dávid anyukája, Évi sütött két tortát, így nekem csak muffinokkal kellett készülnöm. 

Egész jól is sikerült, nem úgy, mint a mai tortasütésem. :S Mindjárt erről is beszámolok. Jó volt, hogy együtt tudott lenni a család, még dédikének is jót tett, aki sajnos nincs túl jó erőben mostanában. Lilus kicsit nyűgös volt és anyás, de egy idő után sikerült azért feloldódnia és jókat játszott az unokatesókkal. Hihetetlen, de nagyon jól eljátszottak egy marék gombbal négyen. :) Egyébként nem szeretem, ha ilyenekkel játszik, mert mindent a szájába vesz, és persze hogy most is megpróbálta. :S Jól van, egyszer van egy évben szülinapja, csak akkor sem kellene gomboktól fulladoznia, de a lényeg, hogy végül is nem lett gond. Természetesen begyűjött pár ajándékot, babát, konyhai eszköz készletet (lehet, hogy célzás volt arra, hogy hátha nagyobb konyhatündér lesz, mint az anyja), és ezt a gyönyörűséges képet, ami Pócsik Olga festőművész munkája. 

Ma délután pedig az én családommal ünnepeltünk. Egész nap készülődtünk Lilussal, és délben Ferkóm is besegített az ebédszünetében, felfújt nekünk pár lufit,így feldíszíthettük a lakást. És itt jön képbe a torta. :S Nagy elhatározásom volt, hogy márpedig én szuperanyuka leszek, aki saját kezűleg süti csemetéjének a tortát, de félig-meddig befuccsoltam. Sütni akartam egy csokis-gesztenyés finomságot, amit majd mi családtagok jól befalunk, de végül a kukában landolt az egész maszlag. Mindent a recept szerint csináltam, de valahogy nem akart a tészta sikeredni, már a tortaformába sem bírtam beleönteni, mert egy nagy ragacs lett az egész. Így a kuka mélyére került. Nem volt kedvem nekifogni újra, mert fogalmam se volt mi lehetett a gond vele, és még Lilus babatortáját is meg kellett sütnöm. Na, ezt tényleg nehéz lett volna elrontani. Kicsit kidíszítve már mutatósabb, és még egész finom is volt. Lilus majdnem a felét meg is ette. :)

Azért nem akartam, hogy süti nélkül maradjunk, így Ferkóm segítségét kértem egy torta beszerzésére. Persze, hogy ma volt szünnap minden cukrászdában, de azért szerencsére sikerrel járt. :)

Lilus ma jobb formában volt, de mivel állandón cikázik a lakásban nehezebb képeket készíteni róla. Közös képünk alig lett.:)

Gyertyafújás (egy kis répadarabbal az állán, mert előtte azt evett)

Egy puszi Anyának

Egy puszi Apának

A bohóckodás nem maradhat el

Kis lufifújó

Emlékek II.

Hajnalban már nagyon fáradt voltam, mert szinte egy napja nem aludtam, így kaptam egy kis nyugtató féleséget, amitől bírtam pihenni másfél órát, majd újult erővel (ha-ha) ébredtem. Innentől kezdve már sűrűsödtek az események, de hogy finoman fogalmazzak, az út még mindig nem nyílt meg előtted rendesen. Emiatt elég nehéz helyzetbe kerültünk mindketten. Felmerült a lehetősége, hogy császármetszéssel segítenek a világra, de én ezt nagyon-nagyon nem akartam és a te szívhangod is rendben volt, ezért maradtál szépen odabent. Majd reggel 8 óra körül már éreztem, hogy borzasztóan szeretnél kibújni, így elkezdhettem végre segíteni neked ebben. Sajnos azonban ez nem ment túl egyszerűen, és akkor azt hittem csak az én bénaságom miatt, de aztán elmondták, hogy bizony nem volt ez egy egyszerű szülés egyébként sem, és a kimerültségem csak plusz problémát jelentett. A végén még meg is ijesztettek a vákuumos készülék használatával, amitől szerintem te is megijedhettél, mert úgy repültél ki Évi féltő karjaiba, hogy alig bírt elkapni. :D Apukád azóta is azon aggódik, hogy biztos nem ejtettek-e le, mert nem látta, ahogyan elkaptak. :) Az apukák már csak ilyen aggódósak. Egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy nagyon büszke voltam és vagyok rá, mert mellettem volt végig és azóta is nagy segítséget jelent számunkra. :) 2010. január 24-én, egy havas vasárnapon 9 óra 20 perckor 3250 grammal és 53 centivel láttad meg a napvilágot és tetted boldogabbá az életünket. :)

Olyan legyen életed, mint a friss virág,
Boldogság kísérjen egy életen át.
Légy az, ami szeretnél lenni,

ne feledd, mi mindig fogunk szeretni.

Nagyon-nagyon Sok Boldog Születésnapot kívánunk Neked!

Emlékek

Drága Lilusom!

Egy évvel ezelőtt úgy döntöttél megkezded kis utazásodat a külvilág felé. Hajnal 3 óra körül kisebb, de elég rendszeresnek tűnő csipkelődésekkel jelezted nekem, hogy immáron a pocakom kényelmetlenné vált számodra. Mivel te vagy az első babám, így tapasztalatlanságom miatt nem voltam biztos benne, hogy ez már tényleg az, amire gondolok..., hogy talán még aznap anyuka leszek... . Így csak vártam csendben, nyugodtan és próbáltam figyelni, hogy mit is akarsz közölni velem. Reggelre egy kicsit erősödtek a csipkedések, ezért apukáddal úgy döntöttünk biztos ami biztos bemegyünk a kórházba, már csak azért is, mert akkor már 40 hetes és 1 napos voltál, és a kórház is a szomszédos városban volt. Megfürödtem, megreggeliztünk, majd maradt még időnk egy kis bohóckodásra is. :)

 Felhívtuk a bábádat (Évit, az unokatestvéremet), és ő is azt tanácsolta, hogy menjünk be, mert másnap úgyis kellett volna mennünk fájásmérésre. Mire odaértünk már a doktorbácsink is várt, meg is vizsgált azonnal, de egyben azt is megerősítette, hogy amit érzek, azok még csak jóslófájások. Felajánlotta, hogy akár már bent is maradhatunk, vagy ha itthon jobban érzem magam, akkor haza is jöhetünk. Az utóbbit választottuk, abban a reményben, hogy az utazgatás talán megteszi a hatását. Apukáddal nagyon izgatottak voltunk és emiatt pihenni sem bírtunk, így inkább jöttünk-mentünk egyik mamától a másikig. Ebédeltünk, majd sétáltunk egy jó nagyot. Az orvosunkkal abban maradtunk, hogy estére menjünk vissza, ha úgy érzem változik a helyzet. Mentünk is (ekkor már Mamival és Gabival kiegészülve), mert picit erősebbek lettek a csipkelődések, de rendszertelenebbek is, amit később meg is erősített a fájásmérő gép. Mindenesetre már bent maradtunk, és  egy kis orvosi segítség után már biztossá vált, hogy hamarosan találkozunk.  Lehetőséget kaptunk a vajúdó szoba használatára is, nehogy már nagyon elunjuk magunkat  várakozás közben. :)

A labda nekem nem volt túl kényelmes, így Gabi nagynénid pörgött rajta. :D A bordásfalhoz inkább csak támaszkodtam néha, és volt még egy kád is, de abban inkább csak a fürdést javasolták. Így leginkább sétálgattam vagy feküdtem, apukád és Évi pedig felváltva masszírozták a derekam, szóval kényeztetve voltam rendesen. :)

Az ezt követő órákat most nem részletezném, mert nem tudom mennyi idős leszel, amikor ezt esetleg olvasod. A lényeg, hogy vártunk-vártunk türelmesen és egyre nagyobb izgalommal, de ezen a napon még nem születtél meg. :D

Folyt.köv.

Trauma után a jó hírekről is

A tegnap esti ijedtség után azt már el is felejtettem megírni, hogy Lilus megtette első önálló lépéseit. Szám szerint négyet, minden segítség nélkül. :D

Hidegrázós vacsora

Ma este leültünk Lilussal, hogy elfogyasszuk a szokásos kis vacsoránkat. Én jó kis házi májast szalonnával, ő meg egy kis lekváros zsemlét. Kezébe adtam egy darabot a zsemléből, mert hogy nagyon ügyesen eszik már ilyesmit egyedül is. Pár percig tartott a nyugodt kajálás, mert miközben Ferkómmal beszélgettem, aki épp a rácsvédőt szerelte a lépcsőre, Lili lenyelt (valószínűleg) egy nagyobb darab zsemlét, ami félúton megakadt. Azt vettem csak észre, hogy vörösödik a feje és fuldoklik. Azonnal volt hátveregetés, fejre fordítás, de az ijedségtől meg elkezdett sírni, ami csak rontott a helyzeten, mert úgy tűnt egyáltalán nem tud levegőt venni. Ferkóm azonnal a szájába nyúlt, hátha ki tudja kapni a falatot, de addigra valószínűleg lecsúszott, vagy neki sikerült lejjebb nyomni, mert Lilus már kapkodott is a levegőért. Szegénykém nagy nehezen nyugodott csak meg, de még így is hamarabb, mint mi. :( Borzasztó látvány volt!

Kicsit pihentettük a vacsora kérdést, majd bekevertem neki egy kis sztracsatellás tejpépet. Abból legalább nem volt gond. Fürdésnél vettem észre, hogy apró piros pöttyök vannak a szeme körül. Gondolom az erőlködéstől megpattantak az erei. :(

Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem még mindig sok ideig tart legyőzni a lelkiismeret furdalásom, hogy miért nem figyeltem jobban. :S

Alvás gondok és megoldások

Igazából nem mondhatom, hogy Lilus nagyon rossz alvó lett volna, inkább csak átlagos. Születése óta egy etetést igényelt éjszaka, és öt hónapos koráig kétszer kelt fel éjszakánként. Az ezt követő hét hónapban azért voltak zűrösebb időszakok. Elég sokszor, akár öt-hat felkeléssel tarkítva, majd sétálgatással, ringatással telt percek, néha órák. Leginkább a frontok és a fogak miatt, de bizony valószínűleg azért is, mert sikerült rossz szokásokat kialakítani nála. Nem tehetek róla, de én bizony nem voltam,  nem vagyok és nem is leszek hajlandó hallgatni, hogy órákig sír keservesen, és várom, hogy álomba sírja magát, mert majd így megtanulja a büdös kölke, hogy mi a rendszer! :) Kétszer kipróbáltam, aztán bőgtem vele együtt. Mindig felvettem, amikor úgy láttam, hogy szüksége van rám, még akkor is ha esetleg tudtam, hogy nyűglődések árán visszaaludna. Egy dologhoz ragaszkodtam, hogy ne aludjon a mi ágyunkban, de volt, hogy feladtam ezt az elvemet is, és megpróbáltuk magunk mellett altatni, viszont annyira megszokta az ágyát, hogy velünk pláne nem aludt el.

Mostanában a napközbeni alvás is változóban van, mert úgy tűnik át fog állni a napi egyszeri alvásra. Ezzel viszont együtt jár, hogy kicsit nyűgösebbek a napjai, és már megint csak úgy alszik el, ha sétálgatok vele és énekelek neki. Ez a művelet a tíz kilós kis popsijával azért már nem annyira egyszerű, és a hátam is tiltakozik ellene. Viszont most délután rácáfolt a fent leírtakra, mert egyedül  is boldogult. Na jó, kellet a cumi, a Brumi és a hálózsák, ami éppen párnaként funkcionál. :)

Az éjszakákról még annyit, hogy három napja nem adok már enni éjjel Lilusnak, mert igazából nem is evett, inkább csak cumizgatott, és erre tényleg nem akarom rászoktatni. Nagyon szívesen szopiztatom, amíg evés miatt igényli, de elalvásra inkább más megoldást keresünk. Egyébként láss csodát, valószínűleg ez volt a megoldása az éjszakai ébredéseknek, mert most este nyolc órától hajnali fél négyig húzza, majd pár korty víz után reggel hétig alszik. Azért nem ringatom magam hiú ábrándokba, mert biztosan lesznek még nehéz éjszakák, de egyenlőre élvezem azt, ami most megadatik. :D

Megint egy Roli - Lilus nap

Ma megint Rolikázni voltunk Lilussal. Van nekem egy Zsuzsim, akit immár tíz éve tudhatok a barátnőmnek. Egy munkahelyen dolgoztunk, majd két különböző főiskolán, de ugyanazt a szakot végeztük, ezután megint egy munkahelyen dolgoztunk, majd közel egy időben voltunk pocakosok, és most együtt babázunk. Szóval tíz éve eléggé hasonlóan alakul az életünk. Velük szoktunk találkozni szinte minden héten. Mostanra már a gyerekek is jól összeszoktak, és úgy tűnik  a négy és fél hónap korkülönbség ellenére is megértik egymást. Tudnak egymáshoz alkalmazkodni, akkor sincs gond, ha egy egész napot együtt töltenek. Általában egyszerre alszanak, de ha mégsem, akkor is nagyon tapintatosak egymással. A legfontosabb, hogy többnyire hagynak minket is kibontakozni. :)

Ma sajnos nem volt túl jó napjuk, mert persze sikerült egy ilyen frontos napot kifogni a találkára. Volt nyűgösködés, rosszul alvás, egy kis akaratosság, majd elfáradás mindenkinek.:S  

Szerencsénk van azonban, mert Zsuzsinak van egy Nagy Rolija is, nekem meg egy Ferkóm, akik ugyancsak bármikor kaphatóak egy kis babázásra, így az ilyen napok sem annyira megterhelőek. :) 

Persze azért a gyerekeknek is voltak jó pillanataik :)

Egy kis odabújás

Egy puszi a buksira

Egy kis gondoskodás

Járássegítés???!!!

Lilus az utóbbi egy hónapban megint rohamosan fejlődött. A bútorok mellett már teljes biztonsággal közlekedik. Bárhol feláll segítéség nélkül, és vigyorogva szörfözik. Ennek borzasztóan örül, majd megtapsolja magát és fenékre huppan. Sétálni nem igazán akar akkor sem, ha fogjuk a kezét, viszont amikor egyedül feláll, akkor már lendülne neki, hogy elinduljon, de még nem mer. Nemrég kapott kölcsön egy járássegítőt (!), ami eddig csak azért keltette fel a figyelmét, mert zenél. Ezt különösebben nem bánom, mert nem igazán vagyok híve az ilyen kütyüknek. Mi is csak a szüleink kezét fogtuk, az volt a segítség, és mégis két lábon járunk, nem négykézláb mászva. Mindegy, ilyen is van, néha megnyomjuk az orrát, hogy zenéljen. Egyébként valami oroszlánféleség a járgány. 

Úgy volt, hogy lesz bébikomp is, de ebben inkább bizonytalan voltam, mint teljesen elutasító, aztán a védőnő győzött meg a feleslegességéről. Én azt gondoltam, nem teljesen haszontalan dolog, meg amúgy is olyan édesek a kicsik, amikor kotornak benne. Ferkóm viszont nem preferálta különösebben. Venni mondjuk nem szándékoztunk, de kaptunk volna kölcsön. A védőnő szerint egy olyan kisgyereknél, aki normális ütemben fejlődik, mint Lilus is, felesleges, mert lehet, hogy visszaveti a természetes fejlődését, nem pedig segíti. Az ilyen szerkezetek ugyanis becsapják az agyat. Azt mondta, a 25 éves tapasztalatával tanulmányt tudna írni például arról, hogy hogyan alakul a mozgásfejlődése azoknak a gyerekeknek, akik bébikompoztak, azokkal szemben, akik nem. Siettetni mi sem akarunk semmit, és egyébként sem szeretem ezt a versenyre aludjunk, beszéljünk, járjunk stb. felfogást. A napokban összefutottam egy csajjal, akivel utoljára pocakos korunkban találkoztunk, és röpke öt perc alatt kifaggatott, hogy Lilinek milyen tudománya van. Persze anélkül, hogy visszakérdeztem volna, megtudtam róluk (végig többes számba beszélt), hogy hány foguk van, mit esznek, isznak, milyet kakilnak, járnak, beszélnek stb. Mivel ilyen hülye helyzetekben általában csak illedelmesen vigyorgok és válaszolgatok, semmi frappáns beszólás nem jutott eszembe. Most már azt mondanám, amit egy ismerősöm egy hasonló kérdésáradatra, hogy Mit tud? Mit tud? Hááát, beleugrik a gumicsizmájába aztán megy játszani! Ennyit!

Mond szépen: ANYA! Válasz: CICI

A lényeg, hogy bővül Lilus szókincse. Már régebb óta mondja, hogy baba, apa, vauvau és pápá, de mostanában már a cica (ami még inkább szisza), sicc, cici és oppá  (hoppá) szavak is bekerültek a szótárába. Ha rákérdezünk, hogy én ki vagyok, akkor vagy apa vagy cici megnevezéssel illet. Az utóbbit megértem, de az apa kicsit képzavarra utal :) Viszont megszámlálhatatlan mennyiségű puszit és ölelést kapok minden nap, ami felér bármilyen megszólítással.

Egyébként szavak nélkül is nagyon jól ki tudja fejezni magát. Egyértelműen a cumisüvegre, ételre vagy a konyhaszekrényre mutat, ha éhes vagy szomjas. Megtanult már olyan fontos dolgokat is, mint például, nem mehet a kályha, vagy a konvektor közelébe, mert az süt. Integet is a kezével, hogy nem szabad és mondja, hogy sssü-sssü-sssü. Kezdik érdekelni a mesék, amelyekben egyenlőre minden állat vauvau vagy cica, de meg tudja  őket különböztetni az emberektől, mert azok mind babák. 

 

Az első babás-mamás játék:

 

A fürdőkádmumus még mindig támad

Lassan egyre durvábbak lesznek az esti fürdetések. Lilus tegnap már nem is volt hajlandó beleülni a kádba. Választhatunk, hogy vagy hallgatjuk a szívszaggató zokogást (jelzem, szerintünk nem hiszti, mert igazi nagy könnycseppeket hullat a kis drágám és félelmében reszket), vagy nem fürdetjük meg. Az utóbbi persze nem igazán alternatíva, mert hiába nem szaglik egy ekkora gyermek (popsitájban azért néha igen), mégiscsak a naponta egy fürdés legalább kell. Majd próbálkozunk még az együtt fürdéssel, de persze nekem pont a napokban ez nem alkalmas. :S Addig is marad az ordítás és a turbó fürdetés. :(

Végre mozi!

Ma egy majdnem hirtelen ötlettől vezérelve végre elmentünk moziba. Azért csak majdnem, mert terveztük már korábban is, de eddig még halasztottuk. Délelőtt viszont, nem tudom mi, talán ez a szép tavaszias idő zsongatott be, de jött egy érzés, hogy ma mennünk kell. Gyorsan felhívtam a nővéremet, hogy délután tudnák-e Lilus pesztrálását vállalni, és hát persze hogy tudták! Ez nem is volt kérdés! Ebéd után már át is jöttek a keresztlányommal, mi pedig indultunk is egy korai előadásra. Az nem volt kérdés, hogy mit akarunk megnézni, mert természetesen, amire mostanában vágytunk, az  a Harry Potter és a Halál ereklyéi első része. Nagy rajongói vagyunk a sorozat összes darabjának és a könyveknek még inkább. Számomra vannak olyan filmek, amelyeket véteknek tartok netről letöltött változatban megnézni, és ez pont ilyen film. Most sem volt csalódás, sőt ez az egyik legjobban sikerült rész, mert tartalmilag is visszaadott mindent, és a látvány is azt hozta, amit a könyv olvasásakor elképzeltem. És annyira jó volt már az a hangzás, amikor csak úgy dübörög az egész terem és belesüppeszt a székbe! :) Az első képkockáknál  rögtön egymásra néztünk Ferkómmal, és egyszerre mondtuk, hogy Jaj, de jó ez a hang!  Nemhiába egy rugóra jár az agyunk már több, mint 12 éve! :D

Először volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy csak így ripsz-ropsz lepasszoltuk Lilust, de aztán meggyőztem magam, hogy ennyire már csak lehetünk "önzőek" egy év után. Egyszer még biztosan leszünk is az idén, mert azt ígérik még ebben az évben jön a befejező rész. Én már nagyon várom! :)

Kettőből egy

Tavaly augusztusban annyira elkapott a lendület, hogy rögtön kettő blogot indítottam. Akkor azt írtam, hogy addig folytatom, míg legalább magam számára érdekes lesz. Az énblogom azonban már egy ideje nem az. Azt gondolom, jól megférünk mi Lilussal egy helyen is. :)  Mostanában az időm is egy kicsit kevesebb, mert Lilus napközbeni alvásai kezdenek lerövidülni, és nem tudom ennek köszönhető-e, de az éjszakai alvás már nem több felvonásban történik. Egyszer eszik és ennyi. Remélem nem kiabálom el! :)

Ui.: Köszönöm Pipacsnak, Juditnak és Pannusnak a nyilvános követést ,és annak is, aki esetleg még olvasta, csak nem tudok róla. :D

Rejtélyes fürdőkádmumus

Ma már a harmadik este volt, hogy Lilus a fürdésnél nem akart belefeküdni a vízbe. Tegnapelőtt még csak kicsit sírt, tegnap már zokogott, ma pedig reszketve visított. :(  Eddig sem volt az az önfeledten pancsolós típus, de szépen eljátszott a játékaival, és az sem volt gond, ha lefektettük. Ma már csak akkor nyugodott meg, mikor kivettük. Tanácstalanok vagyunk, hogy mi történhetett, mert mi semmi szokatlant nem vettünk észre. Amíg ült semmi gond, aztán mintha elvágták volna. Azt hiszem nem fogjuk erőltetni ezt a vízben fekvést, nem szeretném, ha minden este traumaként élné meg a fürdést. Pár nap múlva majd újra próbálkozunk.

Életképek Lilusról

Azt kell mondjam, nagyon szerencsések vagyunk Lilus természetét illetően. Napjaink kb. 90 %-a vidáman telik, és ez tényleg nem túlzás. Néhány ok nélküli bepróbálkozást kivéve, hiszti csak akkor van, ha tényleg van valami baja, mint pl. foga jön (most éppen a kilencedik), fáradt, öltözködni kell ( a sapka felvétele valami rejtélyes oknál fogva nagyon fájhat!) vagy éppen frusztrált, mert nem úgy alakul valami ahogyan ő szeretné. Kicsit ragaszkodóbb lett, többször jön oda hozzánk magától és ölelget, sőt már puszilgat is, ami még inkább csak a levegőben cuppan, minket pedig arcon nyal. :) Szereti produkálni magát és nagyon élvezi, amikor minket megnevettet. A humor szerintem zsigerből jön neki, mert folyton bohóckodik valamit :D 

Szerinte így csinál a nyuszi. Szerintem inkább egy vérnyúl! Néha megijedek tőle. :) A haj Ferkóm kreálmánya, Prodigy után szabadon. Neki sem kell a szomszédba menni a hülyeségért! :D

Ritka komoly pillanat!

Bújócska, és a legnagyobb öröm, amikor megtalálja saját magát!

A kedvenc szórakozás. Valami ronggyal a fején cirkál a lakásban, persze úgy ,hogy ki sem lát alóla rendesen. Csoda, hogy még nem ment neki semminek! :)

Az első tornamutatvány.

Nincs egy rongya, amit felvegyen!

A bőség zavarában még le is pisilte a szőnyeget, de diszkréten eltakarta egy pulcsival. :)

Amit akar, azt tűzön-vízen át...

Első Szilveszter

Mivel nem szeretjük a kötelező bulizásokat, így az idén is úgy döntöttünk nem megyünk mi semmiféle bálba, szórakozó egységbe és stb., hanem otthoni környezetben barátokkal és családdal köszöntjük az Új Évet. Barátainkkal, Zsuzsival és Rolival már a harmadik éve töltjük így a Szilvesztert. Tavaly előtt nálunk, és tavaly szintén, mert én már elég nagy pocakos voltam, Zsuzsi pedig még kis pocakos így, ők jöttek hozzánk, hogy ne nekem kelljen az éjszakában hazavánszorogni. 

Az idén a gyerekekre való tekintettel felmerült az ötlet, hogy ha már kibuliztuk magunkat (ami leginkább folyamatos evésből és ezt követően eldőlős fetrengésből áll) akár náluk is alhatnánk, de mivel mostanában mindkét gyermeknek zaklatott éjszakái vannak,végül nem kíséreltük meg, hogy esetleg egymást ne hagyják aludni. Így aztán mi fürdetésre hazamentünk és gondoltam én, ha már otthon vagyunk Lilusnak sem lesz megzavarva az estéje, szépen lefekszik ahogy szokott. Aha, persze! Ha már úgyis otthon voltunk, gondoltuk miért ne ünnepelhetnénk a családdal is egy kicsit. Összeszaladtunk gyorsan kilencen, és persze mindenki hozott egy kis rengeteg kaját. :O Lilus fürdetésére oda is ért mindenki, és persze, hogy a társaság láttán azonnal kipattant a szeme, pedig  az egész napi kétszer félórás alvás után  tényleg kezdtem elhinni, hogy már a fürdőkádban be fog ájulni. Hát nem! Persze nem volt ez gond, mégiscsak Szilveszter volt, lehetett egy kicsit renitenskedni. A rendes vacsorája után, kilenckor még magába tömött egy kis sajtot kenyérrel (vajon kire ütött ez a gyerek? :D), fél tízkor pedig már nem bírta tovább és tényleg beájult az ágyába, viszont igencsak nyugtalanul aludt egészen hajnal kettőig, amikor is evett, aztán reggel hétig egy hangja sem volt. Éjfélkor megvolt a koccintás,amit majdnem lekéstünk,mert nem minden csatornán mutatják az éjfélt! :S Ezután fél háromig még bírtuk a kártyázást és persze a sok ökörködést, mert abból nálunk soha  nincs hiány, aztán mindenki szépen elballagott haza.  Másnap délelőtt Lilussal még aludtunk másfél órát, így helyre is állt a rend. :D

Újévkor nem szoktam megfogadni semmit, mert valószínűleg úgysem tartanám be, hanem inkább kívánok valamit.  Persze ezt nem mondom el senkinek, de azt igen, hogy Zsuzsival 2008 Szilveszterén azt kívántuk, hogy a következő évben a karácsonyfa alatt már a gyermekeinket ringathassuk, vagy legalább a pocakunkban hordjuk őket. Szerencsések vagyunk mert ez a kívánság két évre elég volt és bejött, 2009-ben így ültünk a fa alatt...

2010-ben pedig így. :D

Tiszta szívből kívánom mindenkinek az új évben, hogy legalább így teljesüljön minden vágya!