A szezon végére megfertőződött

Szerencsére nem valami vírus támadta meg Lilusomat, csak a Forma-1 vonta bűvkörébe. 

Istálló tekintetében nem osztom a lelkesedését, de ha a pasi babonázta meg ennyire, ám legyen! :) Sajnos nem sikerült lekapni, ahogy tapsolt és a felemelt hüvelyk ujját mutatta. :)

Készülődés az ünnepekre

Soha nem szerettem azt a módit, hogy már két hónappal karácsony előtt mikulásokkal és kellemes ünnepeket feliratokkal bombáznak az üzletek. Engem valahogy mindig Mikulás környékén kapott csak el az ünnepi hangulat. Az idén viszont valahogy hamarabb megérintett az ünnep szele. Talán mert gyerekem van? Lili is élénk érdeklődést mutat mindenféle útjába kerülő Mikulás figura iránt, amit az esetek nagy részében Misu, Misu, Misu!  felkiáltásokkal tesz nyilvánvalóvá. :) Szóval elkapott a láz és hét elején nekiláttam a dekoráció készítésnek. Mivel leghamarabb Advent lihegett a nyakamba, a koszorú készítés került a lista elejére. És végre életemben először kész lettem vele időben, nem csak a harmadik gyertya meggyújtásának idejére. 

Először a lila gyertyákba szerettem bele, és színeiben hagyományos koszorút akartam, de rózsaszínben nem volt, így esett a választás erre a szépséges zöldre. A koszorúalapot függöny maradékkal borítottam be, a szalagokat a gombos boltban vettem, és egy kis ragasztóval és varrással készítettem a masnikat. Teljesen véletlenül volt itthon a régi gyöngyözős időszakomból megmaradt lila és zöld gyöngy, amiket damilra fűztem fel és tekertem vele körbe a koszorút.

Aztán tegnapelőtt tovább akartam kreatívkodni díszítés ügyben, de erőt vett rajtam a csábítás és készítenem kellett helyette valami finomságot. Anyukám hozott kóstolóba ilyet a héten és nagyon rákaptam az ízére.  A történet annyi, hogy aszalt szilvába dió darabokat kell tömködni, majd olvasztott csokiba forgatni. Én ebbe a porcelán tartóba raktam, ami teljesen felesleges volt, mert az előbb megnéztem, csupán kettő darab van benne. Meghagyom holnapig. Vagy nem. :) 

Egyszerű és isteni finom, el tudom képzelni karácsonyi ajándék gyanánt is valami szép csomagolásban. Szemléltetésképpen azért leírom, hogy az egyik üzletben, most lehet ilyen és hasonló csemegéket kapni, 10 dkg 800 ft. Én 20 dkg szilvát 300 ft-ért vettem, lila tehenes tejcsokit 200 ft-ért (anyukám 100 ft-os tortabevonóval is kipróbálta és nagyon jó lett), diót azt kaptam, de tényleg minimális kell hozzá, így gondolom az sem kerül sokba. Szerintem megéri elkészíteni! :)

A kreatívkodásnak pedig nincs vége, holnap még akarok egy függő koszorút készíteni és folyamatban van Lilus falvédőjének varrogatása is. Jövök képekkel, amint kész lesz.

Lili énekel

A néptáncra járásnak és az itthoni gyakorlásnak úgy tűnik megvan az eredménye, mert Lilus egyre aktívabb a foglalkozásokon (szinte mindent csinál, de húsz perc fél óra után már inkább csak nézi a többieket), és itthon is kéri, hogy mondókázzunk, énekeljünk vagy táncoljunk. Néha már egyedül énekelget, például a Nád a házam tetejét, amit ha együtt éneklünk végig is mutogat.

Tegnap vacsora közben villantotta ezt a rövid változatot. :)

Teteje, teteje.(paskolja a fejét)

Mi jesz? (széttárja a karját)

Cinee, cinee. (simogatja az orrát)

Másik kedvence  ez, amiből pár szót elmond és szintén eljátszik.

Gomba, gomba, gomba, (kalapot mutatunk a fejünkön)

Nincsen semmi gondja. (széttárt karokkal bólogatunk)

Ha az eső esik rája, (ujjainkat mozgatjuk)

Nagyra nő a karimája. (kört rajzolunk a fejünk felett)

Az esőt csak neveti, (ujjainkkal mosolyt rajzolunk)

Van kalapja, teheti. (mintha megemelnénk a kalapunkat)

Ma pedig ezt énekelte egyedül. :)

Ba, job, ba, job. (Bal, jobb, bal, jobb.)

Menne mamo.        (Mennek a majmok.)

Bugyabed mánna.   (Budapesten megállnak.)

Dudána.                  (Seprűnyélen dudálnak.)

Zsiványságból ötös

Mostanában naponta többször jutok el arra a pontra, hogy zsenge korú gyermekem akciói miatt vagy elhullajtom az összes hajam vagy befonom az egészet. Nem tudom másra fogni, mint hogy korának megfelelően fejlődik a zsiványkodásban is. :S Feszegeti a határait és táncol az idegeimen, persze pont azokon a napokon, amikor én sem a türelem szobrát testesítem meg. Aztán nagyon jó érzékkel Ferkóm hazaérkezése előtt tíz perccel vedlik át bestiából  tündi-bündi angyalkává. Mert ugye az apa az istenkirály! Na, jó azért nem véres ennyire a helyzet, és mit is panaszkodok, amikor az elmúlt két nap szinte tejesen mentes volt a sztárallűröktől.

Amitől hajhullatásba kezdek, az például az, amikor reggel előveszek egy csíkos zoknit, hogy a lábára adjam. Erre ő visítva: Neeeeem!. Oké, mondom, hozok másikat. Meglátja, újabb visítás: Neeeem! Harmadiknál ugyanez. Megkérdezem melyiket szeretné. Pijosat! (Nincs is piros zoknija!). Gondolom teszek egy próbát és visszahozom a legelső csíkosat. Kérdezem jó lesz-e? Jó-jó! , és széles szájjal vigyorog. Nekem meg visíthatnékom van. Vagy attól hogy bárhová indulunk, éppen csak fel az emeletre, vagy onnan le, fürdeni, aludni vagy sétálni, neki éppen akkor jut eszébe valami roppant fontos és halaszthatatlan dolog. Ilyenkor az utolsó játékot is a helyére rakja (előtte elengedte az ez irányú kérést a füle mellett), még bepelenkázza a babát, még szalad pár kört minden egyes ruhadarab felvétele előtt, még iszik, még elköszön a mosógéptől (?!), még kivasal egy ruhát (nem bánnám, ha ettől fogyna a rakás) minden egyes lépcsőfokon megáll és leül egy gondolat erejéig, vagy éppen csak lecövekel a teraszajtó előtt, hogy meglesse az erre járó kosztos macskákat. Gyakorlatilag minden tevékenységünkre rászámolhatok legalább húsz percet, hogy időben végezzünk, vagy hogy időben odaérjünk, ahová éppen mennünk kell. 

Minden dologra amire azt mondom, Nincs. Nem szabad., vagy Nem kell az Liluskám., ő félrebillentett fejjel lassan pislogva bólogat és azt mondja, Aja, kejj! A következetességem végül itt fullad kudarcba. :)

A pelenkázásnál szokott még elgurulni a gyógyszerem, amikor érthetetlen okból megszelesedik és nevetgélve elkezd kézzel-lábbal kapálózni, és csak akkor hagyja abba, ha otthagyom egy időre. Viccet csinálni nem akarok belőle, mert baromira tud fájni, amikor hasba rúg és egyébként sem gondolom, hogy ez jó játék. Ebadta kölyke!

Igazából mindegyiken tudnék nevetni ( és szoktam is magamban), mert annyira huncut tud lenni, de egy dolog van, amihez ragaszkodom, hogy viszonylag normálisan történjen, az az evés. Ő viszont pont ezt próbálja szabotálni a legtöbbet és előfordul, hogy sírás lesz a vége, mert a harmadik kérés után, hogy egyen normálisan, elveszem előle az ennivalót. Ha azt látom, hogy a bohóckodás ellenére tényleg éhes akkor visszaadom neki, amint normálisan viselkedik, de előfordul, hogy ekkor már pityereg. Annyira sajnálom ilyenkor, de arra nagyon háklis vagyok, ha valaki ennivalóval szórakozik, pláne ha dobálja. Szerintem elég nagy már, hogy ezt megértse.

Haragudni kb. kettő másodpercig tudok, mert hogy nem is akarok tovább, de azért töredelmesen bevallom, előfordul, hogy estére nem bánom, hogy vége a napnak. Altatásnál azonban már ezek és hasonló képek kattognak a fejemben, és örülök, hogy ilyen frankó kis csajom van.

A nagy rádöbbenés

Az egyik nagy keresztem, amit magammal cipelek mióta Lilus megszületett, az a fogyni nem akaró, feltornyosodott vasalni való. Leginkább azért, mert nem szeretek vasalni, így mindig ez az utolsó a tennivalók sorában. Ma rájöttem, hogy lehet ebben örömet találni, mégpedig így. :)

Közben az éppen aktuális kedvenc zenére (aminek a szövege egyébként szomorkás, de a zene attól még kifejezetten jó) ráztuk együtt a hátsónkat, csak hogy még élvezetesebb legyen. :)

Nyertem!!!

Mégpedig ezt a gyönyörűséget, ami Lepkevár keze munkáját dicséri! A telefontokom megérett már egy cserére és lám csak be kell nevezni egy ilyen játékba és a kívánság teljesül! :)

Reggeli program :)

Elkerülnek az álom manók

Csak visszajöttem még firkálgatni egy kicsit, mert sikerült ma bekávéznom és bekóláznom és ennek köszönhetően nem bírok még aludni. Tettem egy próbát, de húsz percnyi sötétbe bámulás után itt kötöttem ki. Úgyis kavarog pár gondolat a fejemben, amiből valószínűleg megint zagyvaság lesz. Sokkal hamarabb egyébként sem szoktam lefeküdni, mert egész jól ráálltam erre az időpontra mikor Lilinek sűrűn megébredős éjszakái voltak. Akkoriban nem feküdtem le éjfélig, mert volt hogy kétszer megébredt addig, akkor meg minek, rosszabb volt, ha álmomból ébresztett. Szerencsére jó kis esti rutinja van, így nagyon kevés kivétellel fél kilenckor édesdeden alszik. Sajnálnám az alvás érdekében elvenni az időt attól, hogy mondjuk ilyenkor éljük felnőtt életünket, beszélgessünk vagy tv-t nézzünk, bár én inkább internetezek, a tv nem sok műsorral tud szolgálni nekem. Bár tegnapelőtt meg tudtam nézni végre a Bábel című filmet, ma meg netezés közben a Kegyetlen játékokat (már vagy ötödször). Persze eltölthetném az időmet hasznosabb dolgokkal is, mint pl. háztartási munka, de ha megköveznek érte akkor is azt mondom, nekem többet ér, ha nem veszítem el magam, és nem válok egy nevelőnő és háztartási robot keverékévé. Én így töltődöm fel és így vagyok nyugodt, hogy nem maradok le fontos dolgokról. Előfordul, hogy vannak elmaradásaim ( a vasalni való mindig :)), akkor még jobban összekapom magam, de amíg nem esz meg minket a kosz, és amíg Lilivel foglalkozhatok (hiszen legfőképp ezért vagyok itthon) addig nem vagyok hajlandó ezen túráztatni magam. Persze kicsit könnyen beszélek, mert nem kell főznöm, így ennyivel több időm van minden másra. Biztosan át kell majd alakítanom a saját rutinomat is, ha elkezdek dolgozni, de ez későbbi probléma lesz, foglalkozom vele majd akkor. Egyébként már egész jól bírom az éjszakázást, legalábbis szerintem. Néha arra sem emlékszem voltam -e fent vagy sem. Igaz, hogy már egy ideje Lilinek is több az átalvós éjszakája, de előfordul, hogy megébred egyszer. A múltkor melléfeküdtem, mert akkor tényleg hullának éreztem magam, aztán mikor visszamentem a szobánkba, akkor láttam, hogy több, mint egy órát aludtam nála. Igazából azt sem vettem észre, hogy fáradtabb lennék, attól, hogy későn fekszem. Szeretek aludni és még így is birok hét órát egyhuzamban, mert Lili azt az egy ébredést általában éjfél előtti időpontra időzíti, aztán reggel hétig biztosan alszik. Napközben és Lili délutáni alvás ideje alatt megcsinálom a fontosabb dolgokat.

Arról is napok óta akarok már írni, hogy Lili számol, méghozzá ötig. Az egyet egyértelmű, hogy tőlünk tanulta, a kettőt nem tudom honnan szedte, de mikor elkezdte mondani, játékból számoltam neki háromig, erre azt is mondta. A négyet néha kifelejti a felsorolásból, de az ötöt megint csak ismeri az egyik mondókából. Ha jól emlékszem a lépcsőfokok számolgatásánál derült ki, hogy egészen ötig elszámol. Sőt, ha vele együtt mondjuk, akkor tudja, hogy öt után hatot mondunk, hét után meg nyolcat. Őrület, hogy ezek a gyerekek mennyire gyorsan fejlődnek! Olyanok, mint a szivacs. Ha akarjuk, ha nem, mindent magukba szívnak.

Nagy dumaláda lett, már nem is tudom jegyezni az új szavait csak a kedvencekre emlékszem, mint pl. Apucu, Apicu (Apuci), Anycu (Anyuci), mancsos (a kezére mondjuk, ha ragacsos a kajától), koszos, büdös, Bacsa (Csaba), vajami (valami, a kamrában lévő neki való finomságok), bogyó.

- Hogy hívnak téged?

- Jiji.

- Milyen Lili?

- Füfös. (Fürdős) :))))

Ferkó megébredt és csodálkozik mi a fenét csinálok én még ilyenkor. Megyek és csinálom, amit ő, alszom. :)

A mini Anya

Mostanában naponta többször lejátszódik ez a kis jelenet. 

- Anya!!! Baba pisis!

- Cseréljünk neki pelenkát?

- Jó jó! (Igen!)

- Akkor hozd ide légy szíves a kis táskádat!

- Jó jó! (Szalad és hozza, majd mindent kipakol.)

- Pejenka, vefendő (törlőkendő, zsebkendő), kém (krém).

Megtörölgeti, majd imitálja a krémezést és alárakja a pelenkát. Néha gondol egyet közben és úgy dönt a baba be is kakilt.

- Phűűű, büdös! (Közben ráncolja a szemöldökét és ingatja a fejét.)  :)

A képeken látható eddig ismeretlen szerzemény Lilus buksiján pedig a valószínűleg rendszeressé váló copf. Eddig nem sikerült a rakoncátlan hajszálait így egybefogni és nagyon nem is akarta egyikünk sem, de úgy tűnik neki tetszik, és én is megbarátkoztam vele. :)

Egy kis Halloween

Az egy évvel ezelőtti kis tök

Az idei kis tök

Heti összefoglaló II.

Folytatnám, ahol abbahagytam, de nagy részét el is felejtettem annak, amit írni akartam.

Szóval voltunk babalátogatóban a múlt héten Zsuzsi barátnőm testvérénél, akinek majdnem egy hónapos kislányát néztük meg. Tünemény bébi, pihe-puha, babaillatú kis csomag. Rolika és Lili nagyon édesek voltak, ahogy simogatták és nézték az ágy széléről. Lilus először nagyon csodálkozott, mert eddig csak babakocsiban látott ilyen pici babát, és szerintem furcsa volt neki, ahogy izgett-mozgott a kezemben. Az ő babái nem ezt csinálják, és nem értette mi van. Viszont egyáltalán nem volt féltékeny, ha a kezembe vettem, odajött hozzánk és nagyon óvatosan simogatta a lábát, meg a fejét. Pedig ez nagy szó, mert mostanában nem tetszését szokta kifejezni, ha Ferkóm ölelget meg egy kicsit és Rolikára is volt már féltékeny, ha megpuszilgattam. Anyaragacs!:)

Szombaton meg több havi kihagyás után csajos találkánk volt Szegeden. Most sem volt teljes a létszám, egy baba-mama tag hiányzott, de hatan mentünk négy gyerekkel. A gyerekek alvás ideje miatt szűkös volt az időkeretünk, de azért össze tudtunk jönni pár órára délután. Ők tudtak egy kicsit együtt játszani és a fontosabb dolgokat mi is kiveséztük.

Mi már délelőtt átmentünk Szegedre, hogy tudjunk egy kicsit csavarogni a városban. Kedvezett nekünk az idő, így sétáltunk egyet a belvárosban, ebédeltünk, majd az én kívánságomra elmentünk az Árkádba szemet legeltetni. Nagy vásárlási szándékuk nem volt, csak kíváncsi voltam milyen üzletek költöztek be. Az árakat elnézve nem sűrűn fogunk arra járni, viszont az jó, hogy van pár olyan bolt, ahová az akcióik miatt néha eddig is elmentünk. Ezek legalább egy helyen vannak. Nem jártuk be az egészet, így arról csak utóbb értesültem, hogy van játszóház a gyerekeknek, ezt biztosan megnézzük majd egy alkalommal, és kiszúrtam egy kis üzletet, ahol már a kirakatüvegen keresztül elém táruló látványtól csorgott a nyálam. Különleges csokibonbonok! Erről azt hiszem nem kell többet mondanom! :)

A C&A gyerekosztályán lettünk gazdagabbak a már említett három pár kesztyűvel. Ez az egyik üzlet, hová néha betérünk, Ferkómnak ugyanis rendszeresen csak itt kapunk farmert. Na, de a kesztyűk! Az úgy történt, hogy először egy másik üzletbe mentünk be, abból a célból, hogy Lilinek téli sapkát és kesztyűt nézzek. A turiban tőlük elég sok ruhát vettünk már és nagyon szeretem a minőségüket. Nagyon keresgélnem se kellett, találtam neki egy csodaszép, hófehér usánkát. Mindig, mindent a fejébe húz, bezzeg ezt nem volt hajlandó felpróbálni, így viszont, nem mertem elhozni, maradt a polcon. :( Amint kiléptünk az üzletből, Lili meg se várva bennünket átvágtatott a C&A-ba és lecövekelt a sapkáknál és kesztyűknél. Itt kapta le a három darabos szettet az állványról (a megfelelő méretben!), és nyomta a kezembe. Nesze anyám ne válogass, ezt visszük és kész! Féláron volt, hoztuk. :)

Ferkó ezután lecsatlakozott tőlünk és a keresztlányával elmentek mozizni, mi meg mentünk a találkára. Lili ekkor már igen álmos volt és éppen majdnem elaludt mire odaértünk, de végül érdekesebb volt a csajok társasága. Egyébként nem volt vele gond, gyorsan átesett a holtponton és minden nyűg nélkül estig bírta. Hazafelé, az indulás után kettő perccel persze már aludt.

Kavicslopás

Visszaolvastam. Lehetnék kicsit összeszedettebb, de nem vagyok. :)