Kánikula, frontok és azok mellékhatásai

A minap rájöttem, hogy szeretem a kánikulát. Na nem azért, hogy a 100 fokban kint süljünk meg a napon, hanem mert az egyik legjobb program ilyenkor, a csak 40 fokos szobában a kislányommal elterülni a franciaágyon, pihegni a melegtől, és akár fél órán keresztül is csak nézni egymást szó nélkül. Hihetetlen, hogy néha mennyire el tud lazulni. Ilyenkor mindig a kisbaba kori önmagára emlékeztet. Annyira jó érzés ez, hogy az már majdnem giccs. Aztán azért is szeretem még ezt a döglesztő meleget, mert úgy tűnik Lilus alvási szokásaira is jó hatással van. Napok óta átalussza az éjszakákat (egyet kivéve, erről majd lentebb) és ebéd után is képes három órát aludni. Megtudnám szokni, ha ez berögzülne nála! :)

Mire eljutottam a felismerésre, hogy szeretem a kánikulát, arra is rájöttem, hogy az ennek véget vető durva frontot nagyon nem. De nagyon nem!!! Ilyenkor azért már nem annyira idilli a kép. Jelen esetben a front az éjszaka kellős közepén, mikor a legédesebb álmodat alszod, egy két óra hosszán keresztül tartó ébrenléttel megérkezett. A két órában volt sírás, nyűgösködés, nevetés, mert azt hitte játszunk, apához bújás, majd inkább mégis anyához bújás, és ez ismétlődött párszor, majd teljes végkimerülésben elalvás. Másnap folytatódott azzal, hogy a front engem is letepert, így finoman szólva sem voltunk egy hullámhosszon. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy ő az egyik pillanatban még ölelgette és puszilgatta Rolikát, aki eljött hozzánk játszani, a másikban felpofozta. Majd minden szép és már kevésbé szép szó ellenére több volt a pofon, mint a puszi. Még nekem is kijárt egy-kettő. :S 

Így a történet vége az lett, hogy a mérges anya énem a szobájába szeparálta el a kis bestiát pár percre, és persze közben az érző anyai énem borzasztóan sajnálta. Sajnos eljött az az idő, hogy a nagyobb gyerekek rajta próbálgatják a szárnyukat, ő meg a kisebbeken fogja és ez nekem még annyira új helyzet, amivel néha nem is tudom mit kezdjek. Nem gondolom azt, hogy ez neveletlenség lenne, de valahogy csak meg kell állítanom, hogy ne váljon kis fúriává, aki mindenkin átgázol. Emellett viszont nem akarom burokban sem tartani, hogy márpedig őhozzá se nyúljon senki, mert neki is meg kell tapasztalnia ezeket a dolgokat. Rosszabbul érintené, ha ezt közösségbe kerüléskor tapasztalná meg. Szerintem, aztán lehet hogy nem így van. Mivel első gyerek egyértelmű, hogy még nekünk is sokat kell tanulnunk. Családi példákat tekintve van esély rá, hogy nem rontjuk el túlzottan. :)

Estére azért egész jól megértettük már egymást és Rolikával is haverságban váltak el. 

Sikerült még egy hófordulós képet is összehoznunk. :)

Lovas vasárnap

Megtörtént a simogatás, csak ekkor még a paci nem volt fotogén.

itt már igen :)

Ballagásos szombat

Csajból van, ez már biztos!

Görögdinnyés lábfrissítő spray, citromos kézkrém, szempillaspirál. Úgy tűnik, ezek a mai kedvenc játékok. :)

Ja, és azt hiszem át kell gondolnom a konyhaszekrény fogantyúi közé dugott húslapátok, mint gyerekzár alkalmazását, mert ez már nem akadálya mindenféle konyhai eszközök kirámolásának. Még véletlenül sem a sajátjaival játszik! :)

Homokozóban is Nő

Teleszájjal vigyorgós

Húúú, megnyugodtam!

Én szeretem a Grace Klinikát. Nézem is mindig, talán egy epizódot hagytam ki, amit a számtalan ismétlések alkalmával pótoltam. A legtöbb esetben nagyon bele tudom élni magam a filmekbe, de a sorozatokra ez már nem érvényes annyira.  Na, de ma! Ez a rész igazán ütősre sikeredett! Gyorsan gép elé  ültem és már olvastam is a jövő heti utolsó epizód tartalmát, mert egyszerűen nem tudok így nyugodt szível lefeküdni. Pedig nem szoktam ilyet tenni, sorozatok esetében ez eretnekség. Jelentem, a lelkivilágom helyrebillent, de többet nem írok, másnak maradjon meg az izgalom varázsa.

Nem tudom mikor, de egyszer ez volt betétdal, és azóta is az egyik kedvencem. :)  

Pasizós délután

 

Roli, Lilus és Levi

Tanulságok tegnap és ma

Ne fogj hozzá kakóscsiga sütéshez, ha napok óta készülsz rá, de mikor elérkezik az ideje nem vagy ráhangolódva. A tésztának ugyanis lelke van, megérzi és nem áll össze úgy, ahogy kell. Szívás, mert dobhatod a kukába.  :(

Ne indulj a másfél éves gyerekeddel 10 kilométeres bicikli túrára, mert számára ez elég unalmas lehet és már félúton nyűglődni fog. A puszta közepén próbáld aztán lekötni valamivel, hogy ki ne ugorjon az ülésből. Te viszont, kitekerheted magadból a nemsikerültkakóscsiga miatti feszültséget. :)

Ne egyél meg este egy egész pizzát, és ne igyál hozzá fél liter kólát, mert rosszul fogsz aludni és rengeteg baromságot álmodni. :(

A nemsikerültkakaóscsiga ne vegye el a kedved a további főzőcskétől, mert másnap még képes lehetsz nagyon finom ropogós csirkefalatokat mexikói mártogatóssal és lecsós töltelékkel megspékelt csirkemellet sütni.:)

A technika csodája

Itthon ülök a gép előtt és azt nézem, hogy Ferkóm a város központjában üldögél egy padon, Lili pedig szaladgál a szökőkút körül. Mindez nem jöhetett volna létre, a Művelődési Házra szerelt webkamera nélkül. :) Óóó, és Lilus most próbált udvaroltatni magának egy kisfiúval, ha jól látom Marcival. Nem jött össze, kicsit szégyenlős a pasi, inkább az apjához bújt. Úgy tűnik ez egy apás nap. Be is fejezem a kukkolást, hadd legyen egy szabad délelőttjük. :)

Cipők és egyéb mániák

A cipők. Igazából nincsen sok, csak szeretném, ha lenne. Egyszer még álmodtam is arról, hogy egy végtelen hosszúságú gardróbban sétálok, ami tele van cipőkkel. Olyanokkal is, amelyeket soha nem veszek fel, mert nem a viselésük a lényeg. Csak szépek és kész.

Jelenleg azonban az a helyzet, hogy Lilusnak kellene egy ilyen gardróbot kreálni, mert kapott kb. 40 pár lábbelit kölcsön, a már így is meglévő 20 mellé. És csak azért ennyit, mert ahonnan kapta, az öt gyerekből csak kettő lány. Vajon Ő mekkora gardróbról fog álmodozni, ha már most több cipője van, mint az anyjának és az apjának együttvéve?

Az egyéb mániák pedig magába foglalja a táskát és a fehérneműt. :)

Már csak a húszéveseké a (divat) világ

A napokban végre rászántuk az időt és egyebeket, hogy lerongyolódott ruhatárunkat felfrissítsük, így nyakunkba vettük Szeged városát egy bevásárlókörút erejéig. A történet kb. eddig is tartott. A két legnagyobb bevásárló komplexumot, plusz a kék-piros-sárga hipermarketet jártuk végig, és hazajöttünk 5 db bodyval, persze Lilinek. Nevetséges, de komolyan!

Az alábbi végkövetkeztetésekre jutottunk:
Lehetőleg ne legyél harmincon túl, mert a legtöbb trendi (utálom ezt a szót) ruha baromira nem áll trendin rajtad.
Ha férfi vagy, legyél kigyúrt kockahas, mert különben nem ott feszül a póló, ahol meg vagyon írva. 
Ha nő vagy, akkor 34-es méret felett nincs esélyed. Egy üzletet kivéve, ahol szerettem volna 80 kg lenni, mert akkor találtam volna ruhát. 
Minőségre ne legyen igényed, mert az vagy nem divatos dolog manapság, vagy aranyárban mérik. 
Minden csupa műszál, tehát van értelme a műanyag palackok szelektív gyűjtésének.
A legnagyobb felismerés pedig, hogy ilyen jellegű túrákra még mindig a turkáló a legjobb célpont. 

Miután lejártuk a lábunkat és a babakocsi kerekeit, a mekiben hamburgerbe és sült burgonyába fojtottuk nem létező bánatunkat.  Már csak azért is, hogy ne legyünk kockahasúak és 34-es méretűek! :) Mert megérdemeljük!

Csibimanóm kicsit elfáradt. :)