Boldogságos nevünk napja

Szeretem ezt a napot, összeköt minket, akárcsak a születésének napja, és ez jó! :)

Volt családi ünneplés, pizzasütés (ezt én követtem el) és persze anyukám sem bírt magával és csak összeütött egy kis Jaj nem ennek indult, de ez lett belőle, azért elhoztam, jó? kaját, ami persze nagyon finom volt,  és ami jókor jött, mert nagyobb lett a buli, mint terveztük és a két adag pizza szűkösen lett volna elég. :) Még dédike is eljött, ami külön öröm, mert csak három házzal arrébb lakik, de már ez is megerőltető út neki, és ő mégis jött. :)

Azt hiszem végelegesen el kell fogadnunk, hogy Lili nem az a fajta gyerek, aki az ajándékok láttán azonnal extázisba esik és  aztán órákig el van az új szerzeményekkel, nem mintha ez elvárás lenne, csak ugye ez az általános. Ő az, aki távolról és tartózkodóan figyel, majd ha az én kezemben biztonságban van az éppen aktuális dolog, akkor már vet rá egy pillantást. Tart mindez pár percig, aztán odasomfordál a zsákmányhoz és lecsap rá. Mostanában legalábbis ezt a formáját mutatja.

Ilyen volt ma egy újabb Bogyó és Babóca könyv, egy medence, a futóbringa, csoki és még a virágok is. Végül a könyvből olvastunk este, a medencét a keresztapjával felfújatta és a futóbjinga a fenekéhez nőtt, amivel nagyon büszkén hajtott egész nap. Szóval nagyon is tud örülni mindennek. :)

az alap briga

a feltuningolt változat

Kedvencek az utóbbi időből

Ballagás

Júniusban számos unokatestvérem egyikének, Szandinak a ballagásán voltunk, amit nagyon vártam, mert végre tudtunk találkozni olyan rokonokkal, akikkel csak nagyon ritkán van alkalmunk összefutni. Volt akivel Lilus csak most találkozott először, és volt akinek a gyerekét még én sem láttam. Szeretem az ilyen családi összejöveteleket, mert hiába találkozunk ritkán, ezek az alkalmak mindig jó hangulatban és fesztelenül telnek. Így volt ez most is, amolyan igazi vidéki, sátoros, mulatós ballagás volt. Lili annak ellenére, hogy mostanában a szoknyám szélét sem engedi el és nehezebben oldódik idegenek között, egész hamar feltalálta magát, és bár eleinte szégyenlősen, de azért kokettált mindenkivel.

Dagad a mellkas :)

Magyar lányok és egy kis vigyorgó kakukktojás

Vadaspark

Hol is kezdjem már magam sem tudom, és rég elfelejtettem miről is akartam írni, így kevés szöveggel, de sok képpel beszámolnék arról, hogy mi is történt velünk az utóbbi hetekben.  Utoljára Lilus betegségéről írtam, ami igencsak elhúzódott a fülgyulladás és mandulagyulladás kombó miatt, de "szerencsére" csak gyógyszerezésre volt szükség, és nem kellett felszúrni a fülét.

A gyereknapot is a betegség miatt nem tartottuk, őszintén szólva még ajándékról sem gondoskodtunk, annyira a gyógyulásra koncentráltunk. Egy hétvégén úgy döntöttünk inkább valami élménnyel ünnepeljük a gyereknapot. Hónunk alá csaptuk keresztlányomat, Pannát is, és ellátogattunk a szegedi Vadasparkba. Tavaly voltunk Pesten az Állatkertben, de Lilus már a bejárat után nem sokkal elaludt, és nagyrészt végig is szunyókálta a kirándulást. Én már régóta szerettem volna ezt megismételni, de hát Budapest sok köpésre van, Szeged meg csak egyre, ezért azzal is beértük. :) És akkor a képek. Sok lesz, én szóltam!

- Anya! Piros a majom popsija! 
- Igen, látom! 
- Miért?
- Én nem tudom. Szerinted?
- Hááát... szerintem kicsípte neki a kakija!
 A kis tapasztalt! :)

A Vadasparkot mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egyrészt szép a környezet, nem túlzsúfolt, látszik, hogy odafigyelnek az állatokra, egy majd két és fél éves éppen csak jóízűen elfárad mire végigjárja, és közben egy percre sem unatkozik. Másrészt kánikulai melegben is alkalmas helyszín a kirándulásra, mert szinte végig árnyékban sétálgathatunk. Nekünk biztosan nem ez volt az utolsó ott eltöltött napunk.