Levendulalánynál találtam erre a jópofa ötletre, amiből mindjárt kettőt is készítettem ajándékba. Annyira tetszik, hogy szerintem jövőre nálunk is fog egy díszelegni.
Ezek pedig a családunk 18 év alatti lánykáinak a hajába került kis csecsebecsék. Két hajgumi, amit akár karkötőként is lehet használni, és egy csat, amihez egy párját vesztett fülbevaló is felhasználásra került. :)
Igazából írhatnám ugyanazt a szöveget, mint tavaly, mert ugyanúgy telt a legszebb ünnep, mint évek óta minden évben. Persze azzal a különbséggel, hogy már nem egy totyogó kiscsaj sündörgött körülöttünk, hanem egy pontosan egy hónap híján kétéves szélvész kisasszony. Szóval az angyalok már 23-án feldíszítették a fát, amit Lilus őszinte csodálattal fogadott másnap reggel. Anyukámhoz mentünk közös fadíszítésre, ebédre, amit a hagyományos temetőlátogatás követett, az idén nélkülünk, mert Lili éppen aludt, majd mindenki nekieshetett az ajándékok boncolásnak. Hoztak az angyalok minden szép és jót, meglepetést és előre megírt kívánságot. Az ajándékokról csak annyit, hogy pár évvel ezelőtt arra a gondolatra, hogy az én gyerekemnek színes műanyag pónilovai lesznek, már szálanként befontam az összes hajam. És most mi van? A tizeanhat tagú (!) pónicsalád minden egydének a farkát fonogatom, hogy minél tovább szép maradjon és ne gubancolódjon össze, kis csatokkal és színes hajgumikkal díszítem a sörényüket. Mentsége az ajándékozó angyalkának, hogy a mi engedélyünkkel szerezte be a jószágokat. :)
Ezután Ferkóm anyukájához és a dédihez mentünk vacsorára, ahol testvéreivel és gyermekeikkel ünnepeltünk, és az ajándékozás után jól degeszre ettük magunkat, megint. Náluk azt szeretem a legjobban, hogy van még olyan gyerek a családban, aki őszintén elhiszi, hogy az ajándékokat a Jézuska, vagy az angyalok hozzák. Nagyon édesek! :) Hazafelé menet Lilus ragaszkodott hozzá, hogy saját maga cipelje az ajándékait, de azért többször elismételte, hogy Nehéz. Bijom. Viszem.
Hazaérve itthon is gyorsan felkutatta az ajándékokat, majd lefőzött nekünk pár adag kávét és teát az új masinájával. Szigorúan a Hello Kitty bőrönd és a babahordozó társaságában volt hajlandó a fürdetéshez felvonulni az emeletre, majd a hordozó szorongatása közben aludt el. Legalább tud örülni az ajándékoknak. :)
A következő két nap, és még a mai is szintén nagy evésekkel családlátogatásokkal és barátokkal telt, de holnap már azt hiszem jól fog esni egy kis pihenés és regenerálódás, mert jelenleg egy töltött pulykára hajazok és rosszul vagyok. :)
Nagyon el vagyok maradva már megint, pedig annyi mindenről akartam írni. Így csak pár mondattal és képpel jövök, mielőtt minden aktualitását vesztené.
Például még a múlt hétvégi kiruccanásunk alkalmával megejtett sportcentrumban tett túránk, ahol nem is igazán a vásárlás volt legnagyobb élmény (bár egy valakinek igen, de erről lentebb :)), hanem mindenféle játék, járgány és edzőgépek kipróbálása. Mit nekünk vidámpark, ez még annál is jobb volt, ráadásul ingyen! :)
Aztán ott volt hétfőn a néptáncos karácsony, amit sajnos nem sikerült megörökíteni, mert az indulás előtti azt a csizmát nem veheted fel Liluskám, mert hideg van, esik a hó és abban lefagy a lábad (mert szinte papírból van) többször ismétlődő monológból adódó hiszti miatt kicsit kapkodósan indultunk el, így a fotómasina itthon maradt. Persze amint kiértünk a hóra a probléma már elillant, és a kedve is annyira megjött, hogy ámulatba esve nézte végig a néptáncos pár műsorát, ami tényleg nagyon jó volt, a gyerekeket teljesen elbűvölte a pörgős szoknya látványa. Egy kis élőzenével tartottak táncházat, amin teljes erőbedobással részt vett, és indulni se nagyon akaródzott neki haza. Volt fenyődíszítés, csillagszórózás, és kaptak egy-egy kis ajándékot, Ő például egy kis angyalkát, amit én, szerencsétlen, hanyag anya a táskám tetejére raktam, majd elhagytam valahol. :(
Ferkóm pedig annyira rákapott a héten a kenyérsütés ízére, hogy lassan pékséget nyithatnánk, mert alig győzzük megenni. Saját kézzel gyúrja, dagasztja, kelesztgeti aztán a mezei gázsütőnkben ropogósra süti. Tényleg nagyon finom, de még így is folyton a legtökéletesebb recepten agyal. :)
Lili meg szerelembe esett. Egy csizmával. Már akkor gyanús volt a ragaszkodás, amikor felpróbáltuk rá boltban, mert már ott is csak kisebb hiszti árán volt hajlandó megválni tőle. Végül nem emiatt vettük meg, hanem mert tényleg csizmavásárlás volt a cél, akarom mondani a Jézuska célja. Hótaposóért indultunk, de végül rátaláltunk egy bélelt gumicsizmára. Vacilláltunk hogy igen vagy nem, végül az igenek győztek és maradt a kosárban. Tesztelés alatt van, az tuti, hogy nem ázik be, és elég melegnek tűnik. Egy számmal nagyobbat vettünk, de olyan csinos, hogy fel sem tűnik, és legalább jövőre is jó lesz. Így már az árán sem bosszankodom annyira. Aztán mégis úgy alakult, hogy nem a fa alatt fogja megtalálni, mert a hóesés, és mindjárt utána latyak miatt elővettük, mert nincs alkalmas lábbelije ilyen időre. Ugyebár a múlt héten még tavasz volt, én meg folyton halasztgattam egy ilyen csizma beszerzését. Most pedig az van, és értsétek szó szerint, csak az alvás idejére hajlandó megválni a lábbelitől. Már én sem csak a saját cipős gardróbomról fantáziálok, hanem az övéről is. Azt a cipőmániás mindenségit neki!
Utolsó pillanatokban készült még pár dekoráció és dísz a lakásba, megsült a mézeskalács, az amerikai süti, az ajándékokat megvettem, elkészítettem és becsomagoltam. Képeket majd később rakok fel a saját készítésű ajándékokról, mert félő, hogy reggel még neteznek az illetékesek, akik ide benéznek néha. Ma este már a fenyő is díszbe öltözött, hogy holnap reggel teljes pompájával köszönthesse Lilit.
Végül pedig Boldog, Békés és Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden nyilvános és titkos olvasónak! :D
Na nem az Orfeumban jártunk, hanem a hétvégén egy mulatozásra utaztunk fel Pestre a leges-legkedvesebb (anyukám fogalmazott így) barátainkhoz. Azért írom ezt a többes számot, mert ez a barátság majd negyven éves múltra tekint vissza és anyutól ered. Hajdanán az akkori Ifjúsági Magazinon keresztül történő levélváltásnak köszönhetően (emlékeim szerint legalábbis így volt, de ha nem akkor anyukám majd kijavít, mert úgyis olvasni fogja e sorokat :)) ismerkedett össze kedves barátnőjével, Rózsikával. Annyira egymásra találtak, hogy azóta minden évben egyszer-kétszer találkozik a két család, akár csak pár nap erejéig is. Nekik két lányuk van, mi pedig hárman vagyunk szintén lányok és még korban is közel állunk egymáshoz, így törvényszerű volt, hogy a barátság tovább öröklődik, és ez így is van. Kíváncsi leszek, hogy majd az unokák meddig viszik ezt tovább. :)
Szóval a lényegre térve, szülinapos és egyben nyugdíjba vonulós meglepetés bulira voltunk hivatalosak. Szombaton ebéd után indultunk, hogy éppen csak a parti kezdetére érjünk oda és nehogy lebukás legyen. Bár a családtagok ügyesen szervezkedtek, mert az ünnepeltet egy elterelő hadművelet keretében eltávolították otthonról. Lilus a kocsiban ejtette meg a délutáni sziesztáját, amiért hálás köszönet Panna önfeláldozásának, mert az ő haja csavargatása közben aludt el.
A buli jól sikerült, meglepődött, akinek meg kellett, a vacsora finom volt, a hangulat remek. Lilus egy ideig kis ragacs volt, ami persze érthető a sok idegen ember és a hely függvényében, de a parti végére annyira feloldódott, hogy táncmutatványával szórakoztatta a nagyérdeműt. :) Az estébe nyúló mulatozásra tekintettel a barátoknál aludtunk, szétszórva minden irányba. :) Lilit is sikerült fél tíz körül ágyba dugnom, de annyira fáradt volt már, hogy majd húsz perces félig álomban lévő sírdogálást követően bírt csak elaludni. Másnap még ebédre is hivatalosak voltunk, így megint alvás időben indultunk haza. Itt megint köszönet Pannának, mert indulás után tíz perccel már el is altatta Lilust. A kis Csibimanóm előtt pedig le a kalappal, mert a kb. két hete kibújni készülő fogát növesztette éppen a hétvégén, amit igen csak megszenvedett már vasárnapra, mert rongyosra szaggatta fel az ínyét. És még kint sincs teljesen. :(
Pár hete, hétfő délelőttönként Lilussal mi vigyázunk Rolikára, amíg Zsuzsi angolozik. Ezután nálunk ebédelünk, majd alvás után megyünk néptáncra. Mindkettőnk nagy megnyugvására, úgy tűnik a gyerekeknek bejöttek ezek a napok, mert eddig egy alkalom volt, amikor szólnom kellett Zsuzsinak, hogy hamarabb jöjjön vissza, mert bár Rolika teljesen elfogad már engem, az anyahiány azért csak erősebb. :) Ettől eltekintve viszont tényleg nem volt még semmi probléma, jól érzik magukat együtt, lefoglalják egymást és a kor sajátossága ellenére nem csak egymás mellett játszanak, hanem már együtt is. Lili kedvence a futkározás, kergetőzés, és imádni valóak, ahogy csattognak a kis talpaikkal egymás után. Rolika favorit játéka a bújócskázás, settenkedve csendben megbújik a függöny mögött és képes percekig hang nélkül várni, hogy megtaláljuk. :) Jó játékpartnerek egymásnak, mert nagyon hasonló természetűek és még a kis féltékenykedésből adódó attrocitásokat is jól kezelik. A nap végére mindig úgy érzem, hogy egészségesen elfáradnak, de mégsem mondanám, hogy egymást fárasztják le. Látszik, hogy pocaklakó koruk óta szinte összenőttek és minden téren egyre inkább eltűnni látszik az a négy és fél hónap különbség. :)
Ma ebéd után, majd este Lilus maga kérte, hogy az apukájával akar elaludni. Aja nem, nem! Apaaa! :) Régen vártam már ezt az áttörést, mert kezdtem aggódni, hogy ha bármi okból kifolyólag nem lennék elérhető alvás esetén, akkor bajban lennénk. A múlt heti mozizásom alkalmával már volt sikerélményük, mert megkérdezte ugyan, hogy hol vagyok, de hamar nyugtázta, hogy nem voltam azonnal elérhető. A héten egyébként is egyre feltűnőbb volt a ragaszkodás, például ha négy után indultunk valahová (Ferkóm ekkor jön haza), akkor csak apa öltöztethet, csak apa pelenkázhat, csak apa etethet és egyebek. Kivétel volt, egészen a mai napig, az alvás. Örülök ennek, mert egyrészt Ferkómnak is jólesik a ragaszkodás e fajta kimutatása, másrészt talán nem válik egy életre anyaragaccsá. Az egyik szemem azért sír egy kicsit, mert nagyon szeretem nézni, ahogy álomba merül, de hogy miért, azt nem tudnám megmondani, csak valahogy olyan megnyugtató érzés.Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz tartós a változás, és egy kicsit remélem, hogy nem áll át csupán apás üzemmódba. :)
Anita blogjában bukkantam erre a díszre, ami kapóra jött éppen, mert az idén nem szándékozom a törékeny gömbdíszeket felrakni a fára, Lilus hadd garázdálkodjon szabadon. Helyette viszont kellene valami, és ez az egyik ötlet. Készül még pár darab, de azokat lehet, hogy összeragasztom inkább, mert nekem cérnával laza lett és felfüggesztve kicsit szétcsúszik a gömb alak.
Bár több az alkotós bejegyzés mostanság, mint a Lilusos, azért nem szándékozom átmenni kreatív blogba, egyrészt mert ez nem annak indult, másrészt meg nagyképűség lenne, mert csak zugkreatívkodó vagyok. Viszont élvezem, ha alkothatok és külön öröm, hogy már Lilit is be tudom vonni a készülődésbe, amit lehet együtt csinálunk. Annyi jó karácsonyi ötletet találtam, hogy nem győzök válogatni, mit is valósítsunk meg.
A vasaláshoz mikor lesz ekkora affinitásom, az számomra is rejtély! :)
A gurigákat feldaraboltam, aranyfestékkel lefújtam, ragasztópisztollyal ragasztottam össze. Fantázia kérdése, hogy ki milyen formákat alkot. Nem linkelem az ötletadót, mert nagyon sok helyen rátaláltam ugyanerre, csak rá kell guglizni a wc papír gurigára és már ontja is a net a jobbnál jobb tippeket. Próbáltam temperával festeni, de zabálja a festéket, így nem túl gazdaságos. A fújós változat jobb, de még abból is sok fogyott. Ahová nem folyt le a festék, ott arany színű zselés tollal színeztem egy kicsit, szerintem nem látszik a különbség.
Annak ellenére, hogy eléggé tavaszias idő van, hónak nyoma sincs, a Mikulások naponta járnak erre felénk. Az első már vasárnap megérkezett anyukámhoz, és a hírére összesereglett az egész família. Mindenkinek hozott egy kis ajándékot, csokit és mindenféle finomságot.
Bugyaaaaa!
A mi Mikulásunk az alábbiakkal kedveskedett a családnak. Pannának adventi naptárral, aminek az ötlete Ágiéktól származik, anyukámnak és a lányoknak pedig saját készítésű cukorkákkal, amiket Virágéknál láttam.
Hétfő délután a néptáncot rendhagyó módon a nagyobb csoportokkal tartottuk, és a közös mondókázás, dalolászás és táncolás közben meglepetésként betoppant ide is a Télapó, és minden gyereknek névre szólóan hozott egy kis ajándékot. Mindenki roppant bátor volt és nem ijedt meg a Nyagyszakállútól, de a kisebbek azért szülői támogatással járultak eléje. :)
Ma délután a főtérre mentünk el, mert hallottuk, hogy arra is járni fog egy Mikulás. Volt is ott rajtunk kívül szép számmal még felnőtt és annál is több gyerek. A Mikulást láttuk ugyan, de a tömeg miatt a szaloncukorért való sorban állást kihagytuk. Sajnos a hangulat sem olyan volt, mint amire számítottunk, én a rock zene helyett inkább az alkalomhoz illő gyerekdalokat vagy legalább valami karácsonyi muzsikát játszottam volna. Ez van, ezt kell szeretni!
Ezután látogatást tettünk a másik Maminál és a Dédinél, ahol meglepő módon szintén belekerült egy-egy csomag a csizmánkba mindenféle földi jóval megtömve. :)
Siettünk haza, mert sejtettük, hogy a java még csak most jön, és a saját házunk táját sem kerüli el a Télapó. Igazunk lett, mert amíg Ferkóm kiment körülnézni, hogy merre is járhat, a kert végében már láttuk felbukkanni. Egészen az ablakig eljött, ajándékokat és finomságokat pakolt a csizmánkba, majd evett a kekszből és ivott a tejből, aztán elballagott tőlünk. Lilus nagyon izgatott volt, végig figyelte, hogy mit csinál és amint Ferkóm megérkezett, azonnal hívta az ablakhoz. Sajnos ő már ne láthatta! :D
Együtt begyűjtötték az ajándékokat, amiket persze aprólékosan át kellett vizsgálni és azonnal meg is kóstolni azt az egy szem csokitojást. Máshonnan éppen elég édesség vándorolt a csomagjába, mi inkább ajándékot kértünk neki. :)
Napközben az adventi naptár mai fakkjában lapuló sapiban bolondozott az én kis Mikulásom. :)
Az idei kedvenc Mikulás nótánk pedig ez, amit napok óta végtelenítve kell énekelnem altatódal gyanánt. :)
