Szenvedés :(

Szenvedek a formázással! Végre megvan a tuti háttér, de nem engedi a részleteket változtatni. Brrrrrrrrrrr! Se a színeket, se az elrendezést és még az aranyos fejléc képet sem tudtam berakni, mert a cím a lányka fejére íródik és nem tudom másképp megcsinálni. Megint brrrrrrrr!!! :(

Ámulok és bámulok

Ámulatom tárgya személye természetesen Lilusom. A héten annyi mindenben ügyesedett és fejlődött, hogy nem győzöm csodálni. Kezdődött azzal, hogy megtanulta a kezeivel birizgálni, úgy az alsó ajkát, hogy még hangokat is ad ki hozzá (bebübebübebü). Nagyon édes kis hangja van. :) Ezután jött a pápá, amit még nem mond ki, de az integetés már megvan. Természetesen akkor, ha már nem látják! :) Ha hallja, hogy ugat a kutya, akkor vuvuvu (értsd:vau-vau) hangokat ad ki. A fő attrakciója pedig ma történt, a fürdés előtti hancúrozás közben. Egyik pillanatban még nyöszörgött, hogy segítsünk felülni neki, mert unja a fetrengést, aztán meg mintha mi sem történt volna egyszer csak felült egyedül. :) Hihetetlen ahogy fejlődik! Hetekig semmi, aztán meg annyi minden, hogy nem győzöm kapkodni a fejem! Ja, és még egy! Már több, mint egy hete napközben újra elalszik egyedül minden dajkálgatás és énekelgetés nélkül. Szinte kéri a szemeivel, hogy rakjam bele az ágyba és majd hallgatja a kis zenélő csillagját, amíg el nem alszik. Gyanítom menne ez már este is, ha nem aludna el rendszeresen szopizás közben. :))) Örülök ennek, de azért nekem már kezd hiányozni az elalvás előtti kis összebújás! :(

8 hónaposan

Folyt. köv.

Nem volt gond! Azt hiszem jól vizsgáztunk mindhárman. Mi nem voltunk túl aggódósak, Liluskám pedig szinte észre sem vette, hogy reggel 8-tól délután fél 5-ig nem is látott minket.  Evett, aludt, játszott a Mamikánál, úgy, ahogyan itthon is szokott. Még csak kicsi sírás sem volt. Írtó büszke vagyok rá! :)

Na nem mondom hazafelé úton elkapott egy kicsit a harci ideg, mert a tíz perces határátkelés durván két óra hosszára sikeredett a sok bunkó, paraszt vendégmunkás miatt, aki nem tud kivárni három autót maga előtt, inkább sávot vált (szembejövőt!!!), aztán meg tolakszik az elé, aki normálisan közlekedik. Talán elindulhatna hamarabb és akkor nem kellene végigszáguldani az országot, okozva ezzel egy jó pár balesetet is!

Inkább nem is morgolódom tovább, a lényeg, hogy a shopping túra is többnyire sikeres volt és a lelkem is megnyugodott Lilus miatt!

Nem rinyálok...

...de egy kicsit mégis. Az van, hogy holnap először hagy(juk)om Lilust itthon. Már majdnem 8 hónapos és szerencsére jól elvan a család bármelyik tagjával, de azért mégis félek egy kicsit. Gonosznak és önzőnek érzem magam, de közben tudom, hogy ezen is túl kell esni, jó kis próba lesz mindannyiunknak. Elmúlt már az az időszak (kb. három hétig tartott), amikor a látóteréből se nagyon mehettem el -gondolom lesz még ilyen-, és biztos nem is lesz gond, de hát csak anyuka lettem és működik az aggódós énem, ez van! Tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, mert mások kényszerből töltenek akár napokat, heteket is a gyerekük nélkül, én pedig magam dönthetek, de talán pont ezért nehéz. Jó helyen lesz, miden rendben lesz és nem fogja megviselni! Ugye??? :(

Ladybird vagy Nóra

Úgy döntöttem nem leszek tovább Ladybird. Aki olvassa soraimat, az most lehet, hogy bugyutának néz, de mindegy ezt is vállalom. A Ladybird onnan jött, hogy egyszerűen szép ez a szó. Az egyetlen bogár, ami még tetszik is, az a katicabogár (english: Ladybird, Ladybug/ez kevésbé szép/). Az egyik kedvenc, turkálós gyerekruha márkám szintén a Ladybird. Viszont minél többször jövök firkálgatni valamit a blogra és szembesülök ezzel a névvel, valahogy mégsem érzem magaménak. Többször is bevillant a Macskajaj című film egyik jellegzetes szereplője, Katicabogár (Aphrodita), aki szegénykém igazán csúnyácska volt. Nehogy félreértse bárki, hogy elfogult vagyok magammal, mert szerintem arcszépségem terén küszködöm némi kihívással, de annyira talán nem, hogy ezt lássam magam előtt. Maradok a jól bevált saját nevemnél, ami még ráadásul nagyon tetszik is.  Egyébként meg minek is az álnév, ha ismerős olvasgat, úgyis tudja ki vagyok, ha nem ismerős, akkor meg mindegy! Lehet, hogy ennek a bejegyzésnek egy saját blogban lenne a helye, de amellett, hogy Lilusról szól, mégiscsak az én gondolataimat vetem papírra billentyűzetre. Nóra.

Ülve - alvós

Kb. 2 percre hagytam egyedül, hogy majd jól eljátszik a kiságyában, amíg én a mosdás-fogmosás-öltözködés kis rituáléját elvégzem a fürdőszobában, majd jöhet a reggeli hancúrozás! Nem volt türelme várni. :) Imádom!!!

Csibimanó

Eredete: Csibész kis manócska. Csibész, huncut, a szeme sem áll jól, és kb. egy órája szenved az elalvással, felveszem-vigasztalom-lerakom, eredmény semmi. Megyek, mert újra kezdte a 8 oktávos ordítást! Front van ma???

Vajon, kire ütött ez a gyerek? :P

Mégiscsak lehet...

Mindig is tudtam, hogy anyukám különleges ember! Ma kiderült, tényleg az, ugyanis kapcsolta van a Jóistennel. :) Történt a mai nap reggelén, hogy találkozott az előző bejegyzésben említett hölggyel. Csevegésbe kezdtek a leendő keresztelőről és keresztszülőkről. Végeredmény: Láss csodát, unokaöcsi egész nyugodtan lehet keresztapa! Ennek  tényleg nagyon örülünk, de mégis zavar egy kicsit, hogy már a templomban sem  mindegy,  ki kinek a kicsodája!

Keresztelő - I. felvonás

Kezdem azzal, hogy vallásunkat tekintve római katolikusok vagyunk. Nem járunk minden héten templomba,  de a magunk módján hiszünk. A keresztelőt én személy szerint fontosnak tartottam, Ferkóm pedig rám bízta a döntést. Így tehát,  karácsony  tájékán Lilusunkat keresztvíz alá tartjuk. Előzetes igények benyújtása után, a végleges döntés az lett, hogy nővérkém és férje, valamint Ferkóm unokaöccse lesznek a keresztszülők. Ma délelőtt nővéremmel és Lilivel elballagtunk a plébániára, hogy ezen igényünket bejelentsük. Sejtettük, hogy lesznek fennakadások, ugyanis nem felelünk meg pár szigorú feltételnek, de reménykedtünk a jóindulatban. Jöttek a kérdések, és ezzel együtt  az ügyintéző hölgy egyre magasabbra húzódó, kicsit rosszalló szemöldökráncolása.  

Össze vagyunk-e házasodva? Nem. (Egyébként szándékunkban áll, csak még az időpont nincs meg. Ja, és a piszkos anyagiak!)

Fizetünk-e egyházadót? Nem. (Ez mart be nekik legjobban. Sürgősen pótolnunk kell, különben Lili bizony pogány marad!)  

Voltunk-e elsőáldozók? Huh, Igen.  

Bérmálkozók? Ajjaj, Nem. 

Meg vagyunk-e keresztelve? Igen.

Ugyanez a nővéreméknél is, csak ők legalább polgári esküvőt tartottak. További mínusz pontok.

Kiderült,  három keresztszülő nem igazán pálya. Egyébként nem értem, nekik ez miért nem mindegy, a Nagyfőnököt biztos nem érdekli. Oké, gondoltam  mi is engedhetünk, akkor legyen a nővérem és az unokaöcsi bejegyezve, nekünk így is jó. Gyorsan le is szögeztem, hogy unokaöcsi sem pogány és még elsőáldozó is volt. 

Van-e házastársa vagy legalább bérmálkozó volt-e? 18 éves a drágám, szerencsére még nem házas, és nem volt bérmálkozó.

Hölgy: Akkor inkább a házaspár legyen bejegyezve, a fiatalember pedig lehet kereszetelői tanú. Hogy ennek mi értelme, az nem derült ki.

Még szívesen megkérdeztem volna, hogy a 2400.- ft-os plussz egyházadóért esetleg van-e rá lehetőség, de inkább jólnevelten hallgattam!

II. felvonás: Keresztelő, december 19.

Azok a fránya fogacskák

Alig múlt Lilus 5 hónapos és megjelent az alsó kettő, szinte minden gond nélkül. Hasonló folytatásban reménykedtünk, de úgy tűnik a felső kettő kicsit nehezebb menet lesz. Két hete köhögéssel kezdődött, ami elég makacsnak bizonyult, így meglátogattuk a doktornénit. "Tüdeje, torka tiszta, nem beteg ez a gyönyörű gyermek anyuka!"- ez volt a diagnózis. Pár napos megnyugvás, köhögés rosszabb, tüsszögés egyre sűrűbb, újra orvos. Még mindig nem beteg, viszont  olyan dagadt az ínye, hogy alig fér a szájába, tehát valószínű, hogy a fogak készülődnek kibújni. Ez volt pénteken, azóta orrán-száján mindenféle nyálka távozik, a vasszöget is megrágja és gyakori vendég lett nálunk az orrszívó porszívó, aminek használatát nagy meglepődésemre néha már élvezi is. A szombat éjszaka nehéz volt, de tegnap már jót aludt. Láza nincs, hasa nem megy, úgyhogy remélem ennyivel megússza! Persze az én allergiám is szombaton érte el csúcspontját, kikészített rendesen és baromira rossz érzés volt, hogy pont most nem tudok teljesen mellette lenni. :(  (Aki allergiás, az tudja miről beszélek!) Szerencsére, ilyenkor itt van nekünk egy odaadó apuka, aki teljesen természetesen mindent megcsinál a gyermekünk körül, és még élvezi is! :)

Mizériák

Van a zoknimizéria, amikor mindenféle érthetetlen okokból a zoknik levándorolnak a pici tappancsokról. Bár azokat a zoknikat megértem, amelyekben nincs gumi. Azt az eszementet viszont nem, aki ezeket kitalálta. A zoknik másik fajtája, ami elszorítja az ereket. Na ezt szintén nem értem, miért gondolta bárki is, hogy ez jó a kisbabáknak. A lényeg, hogy nehéz jó zoknit kapni a gyerekeknek! Viszont, ahogy elnézem az időjárást,  inkább már harisnyában kell gondolkodni. Egy problémával kevesebb!

Aztán van a pelenkázós-öltöztetős mizéria. Minden egyes alkalom felér egy birkózó edzőtáborral. :-) Mert ugye nagyon jó dolog, hogy minden érdekli a csemeténket, de miért pont akkor, amikor nyugton kellene maradnia. Amikor meg mehetne világnak, angyalian ül egy helyben és képes egy órát eljátszani, akár egy nylon zacskóval is. Nem tudom ki hogy van vele, de engem néha kiver a víz egy-egy pelenkázás közben. 

És végül van a kaja köpködős mizéria. Ez szopizás közben kezdődött, miután édes gyermekem rájött, hogy tud fújni a szájával. Többször szigorúan felhívtam a figyelmét, hogy a cici nem duda (sajnos méreteit tekintve sem), ezért felesleges felfújni, és hogy különben sem játszunk az étellel. A kis bestia szót is fogadott, amíg rá nem jött, hogy ezt a pépes kajával még nagyobb buli csinálni. Eleinte csak azzal, amit nem szeretett, most már azzal is, amit szeret. A nagy kérdés, hogyan legyek következetes szülő, amikor a huncut szemeibe nézve megpróbálom hét hónapos kis értelmének komolyan elmagyarázni, hogy nem poénos mindent összeköpködni három méteres sugarú körben, erre Ő  vigyorogva kivillantja mind az összes két fogát, és elröhögöm magam. :-) 

Na jó, azért azt gondolom a neveléssel még ráérek, de akkor melyik huncutságnál kezdjem el???