Kezdem azzal, hogy vallásunkat tekintve római katolikusok vagyunk. Nem járunk minden héten templomba, de a magunk módján hiszünk. A keresztelőt én személy szerint fontosnak tartottam, Ferkóm pedig rám bízta a döntést. Így tehát, karácsony tájékán Lilusunkat keresztvíz alá tartjuk. Előzetes igények benyújtása után, a végleges döntés az lett, hogy nővérkém és férje, valamint Ferkóm unokaöccse lesznek a keresztszülők. Ma délelőtt nővéremmel és Lilivel elballagtunk a plébániára, hogy ezen igényünket bejelentsük. Sejtettük, hogy lesznek fennakadások, ugyanis nem felelünk meg pár szigorú feltételnek, de reménykedtünk a jóindulatban. Jöttek a kérdések, és ezzel együtt az ügyintéző hölgy egyre magasabbra húzódó, kicsit rosszalló szemöldökráncolása.
Össze vagyunk-e házasodva? Nem. (Egyébként szándékunkban áll, csak még az időpont nincs meg. Ja, és a piszkos anyagiak!)
Fizetünk-e egyházadót? Nem. (Ez mart be nekik legjobban. Sürgősen pótolnunk kell, különben Lili bizony pogány marad!)
Voltunk-e elsőáldozók? Huh, Igen.
Bérmálkozók? Ajjaj, Nem.
Meg vagyunk-e keresztelve? Igen.
Ugyanez a nővéreméknél is, csak ők legalább polgári esküvőt tartottak. További mínusz pontok.
Kiderült, három keresztszülő nem igazán pálya. Egyébként nem értem, nekik ez miért nem mindegy, a Nagyfőnököt biztos nem érdekli. Oké, gondoltam mi is engedhetünk, akkor legyen a nővérem és az unokaöcsi bejegyezve, nekünk így is jó. Gyorsan le is szögeztem, hogy unokaöcsi sem pogány és még elsőáldozó is volt.
Van-e házastársa vagy legalább bérmálkozó volt-e? 18 éves a drágám, szerencsére még nem házas, és nem volt bérmálkozó.
Hölgy: Akkor inkább a házaspár legyen bejegyezve, a fiatalember pedig lehet kereszetelői tanú. Hogy ennek mi értelme, az nem derült ki.
Még szívesen megkérdeztem volna, hogy a 2400.- ft-os plussz egyházadóért esetleg van-e rá lehetőség, de inkább jólnevelten hallgattam!
II. felvonás: Keresztelő, december 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése