2010. szeptember 10., péntek

Mégiscsak lehet...

Mindig is tudtam, hogy anyukám különleges ember! Ma kiderült, tényleg az, ugyanis kapcsolta van a Jóistennel. :) Történt a mai nap reggelén, hogy találkozott az előző bejegyzésben említett hölggyel. Csevegésbe kezdtek a leendő keresztelőről és keresztszülőkről. Végeredmény: Láss csodát, unokaöcsi egész nyugodtan lehet keresztapa! Ennek  tényleg nagyon örülünk, de mégis zavar egy kicsit, hogy már a templomban sem  mindegy,  ki kinek a kicsodája!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése