2011. augusztus 26., péntek

A saját hibámból se tanulok

Ez már megint a béna anya esete. Mióta Lili csak délután alszik, az alap, hogy ez másfél óra, de gyakran három is megvan. Érdekes, legalábbis nekem, hogy ebben a döglesztő melegben produkálja a hosszabb sziesztákat és az átaludt éjszakákat. Délelőttönként azért már tíz körül látszanak rajta a fáradtság kisebb-nagyobb jelei, de könnyen le lehet foglalni, általában kimegyünk egy kicsit játszani és máris frissebbnek tűnik. Ebédig jól elvan így.  A meleg miatt azonban se tegnap, se ma nem vittem ki és a benti elfoglaltságok nem voltak túl érdekesek neki, így engedtem a vonzásnak és hagytam hadd aludjon egy kicsit ebéd előtt. És itt jön a hülyeségem, mert tegnap egy órát szenvedett mire el bírt aludni délután. Fáradt volt és nem is reklamált, hogy beraktam az ágyba, de szegénykém össze-vissza forgolódott, macival birkózott, és végül egy kis sírás közben aludt el. Nagyon sajnáltam, de tudtam, ha nem alszik az egész délutánja pocsék lesz. Ma aztán megint hasonlóképp alakult a délelőtt, azzal megspékelve, hogy az allergiám miatt a szemeim egy kicsit kikészültek és mivel láttam rajta, hogy már megint fáradt gondoltam lefekszek vele én is, és pihentetem a szemeimet. Kb. fél órára jól be is aludtunk mindketten. Gondoltam, hogy baj lesz, ezért húztam a délutáni alvást, ennek ellenére cirka másfél órát forgolódott. Egyébként meg annyira édes, amikor nehezen alszik el, mondom neki, hogy csukja be a szemét majd úgy könnyebb lesz, ő meg szorítja és látom mennyire koncentrál, hogy úgy maradjon. :)
Szent elhatározásom, hogy holnaptól okosabb anyuka leszek, vagy legalábbis nem engedek a délelőtti alvás csábításának. Aztán meglátjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése