2011. augusztus 29., hétfő

Pofára, mint a vajaskenyér

Ez egy ilyen nap volt Lilusnak. Van úgy, hogy napok is eltelnek mindenféle balesetek nélkül, aztán mire begyógyul egy seb már jön is a következő. Egész jól megtanult már esni, általában fenékre huppan, viszont a nagy rohangálások közben erre esély sincs, így arccal előre borul. Megszokott támaszkodni a kezével, de ma olyan szerencsétlenül érkezett, hogy a terasz ajtó előtti szőnyeget célozta meg , amin aztán az egyik könyökét le is horzsolta, de a másik keze kicsúszhatott alóla és lefejelte a padlót. Az eredmény egy kicsit felrepedt szemhéj, de szerencsére a szemének nincs baja. A sírás ugyan érthető módon keserves volt, piszkosul fájhatott neki, de gyorsan megvigasztalódott. Próbáltam kanalat rányomni, de attól még jobban sírt így nem erőltettem. Elég piros és fel is dagadt rendesen, kíváncsi vagyok holnap milyen lesz. :( A nap további részében még vagy ötször elesett, de ép testrészekkel zárta a napot. Őrangyalok, ugyebár!
Annyira hatotta meg a történet, hogy ezután ebédre jóízűen elfogyasztott egy-egy  levesből kiszedett krumplit, répát, majd két maroknyi tésztát, és ezt megfejelte kettő töltött paprikával és egy szelet kenyérrel. A kép eközben készült. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése