Kezdem ott, hogy ugye a héten megint strandolni voltunk. Végérvényesen eljutottam a felismerésre, hogy Lilussal ezt még nem kell erőltetni. Megint kellett neki egy kis idő a feloldódáshoz, de még annyira sem élvezte az egészet, mint a múltkor. Hétköznap és késő délután ellenére is elég sokan voltak, és úgy tűnt a sok inger inkább zavarta, mint érdekelte. Gyanítható, hogy az időközben kibújó harmadik szemfoga és egyben tizenötödik foga sem javított a helyzeten. :S Az már szinte mellékes, hogy akármennyire is vigyáztam rá, csak sikerült megint alámerülnie a vízben, mert hát a kis bestia úgy tűnik minden közegben irtó fürgén tud mozogni. A kezemből csúszott ki a vizes kis habteste, amikor próbálta rávetni magát a strandlabdára. És csak azért mellékes infó, mert őt nem viselte meg különösebben. A medencében ücsörgő anyukák közül ketten olyan szemekkel néztek rám, mintha legalábbis gyerekgyilkos lennék, így inkább kivittem Lilust a vízből egy kis regenerálódásra. Elvittem a másik gyerekmedencébe, ahol már bátrabban sétálgatott ő is, és még a csúszdát is kipróbálta. Na, ez viszont annyira tetszett neki, hogy azonnal csúszni is akart újra, de hát persze addigra már sorban álltak a nagyobb gyerekek is. Várakozás közben gyorsan elfogyott a türelme és elkezdett sírni, amiért itt meg egy apukától kaptam rosszalló pillantásokat. Valószínűleg azon a napon csak tökéletes anyukák és apukák voltak a strandon a tökéletes gyerekeikkel, kivéve minket. Még jó, hogy nem törekszünk a tökéletességre, igencsak unalmasak lennénk. :)
A végkövetkeztetés az lett, hogy kár a drága belépőre költeni, csak azért, hogy a pancsolás helyett a fűben futkorásszunk, mert az itthon is van. Egyébként a vízporlasztó kapu alatt való húszperces rohangálás volt még igazán nagy élvezet a számára. Ezzel a mutatvánnyal mosolyt is sikerült csalnia pár ember arcára, akik vele ellentétben igen sietősen szaladtak át a hideg víz alatt. Ilyen szórakozási lehetőség szintén van az udvarban, a kerti locsoló személyében. Még egy mínusz pont a strandnak.
Tegnap a kánikulát kihasználva leutaztunk a Vadkerti-tóhoz, mert Ferkóm nővérei ott nyaraltak a gyermekeikkel. Gondoltuk, ha Lilusnak itt sincs nagy kedve fürödni, akkor legalább a gyerekekkel jót játszanak majd. Először úgy tűnt így is van, mert a kis kavicsokkal felszórt sétányon le is táborozott és gyakorlatilag kisebb evés-ivás-fél órás alvás megszakítással órákig ott is maradt. Fel is merült a kavicsbánya, mint nyaralóhely ötlete. Később kezdett érdeklődést mutatni a víz iránt is, és megmártóztunk vele. A beleülős úszógumi nem tetszett neki, viszont a kezünkben igen bátornak mutatkozott és végül odáig jutottunk, hogy hatalmas kacagások közepette dobáltuk a vízbe. Persze vigyázva, hogy nem merüljön alá! Láss csodát, most nem bénáztunk, csak akkor nyelt a vízből, amikor a saját kezével próbálta lapátolni a szájába. Valamiért az a heppje, hogy mindenből inni kell. Teljesen felpörgött, alig bírtuk kiimádkozni a vízből, mikor aztán sikerült, a parton napozók között nyargalászott tovább. Úgy tűnik, neki egyelőre a tópart jön be. Nem sajnálom, én is jobban szeretem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése