Nagyon úgy tűnik, hogy megvan Lilus első igazi négylábú barátja, nővéremék Joker kutyája személyében. Már elég, ha csak megemlítem, hogy megyünk Lindához, Pannához, Csabához, és már azonnal csillogó szemekkel visítja, hogy vauvauvau, vagy ugyanezt váltja ki belőle már az is, ha elmegyünk a kapujuk előtt. Talán az egyetlen kutya a környéken, akihez szívesen oda is engedem, hogy megnyagassa, annak ellenére, hogy azt gondolom egy kutyában sem lehet száz százalékig megbízni. Joker viszont fajtájából adódóan nagyon barátságos és játékos eb. Viszont, ha valakinek kis kertje van, amire pedánsan vigyáz is, na, annak nem ez a kutya az ideális. Remekül képezhető az alap dolgokra, de borzasztóan zsivány és csintalan jószág. Ő például nagyon szeretett ásni, mindent elhurcolni és el is dugdosni. Sógoromnak jelenleg van kb. 15 darab balos munkáskesztyűje, a jobbosok tartózkodási helye ismeretlen. Lába kelt már jó pár csavarhúzónak és volt valami szétrágott locsolócső balhéja is. Az udvari kukába élelmiszer maradékot nem dobálnak, mert előfordult, hogy a legaljában lévő három darab csirkecsontért kirámolta az összes szemetet. Hiába, vadász kutya, jó a szaglása. Házőrzőnek nem kimondottan alkalmas, a betörőket biztos beengedné egy-két finomabb falatért cserébe, viszont az udvarba betévedő teknősbékát képes sarokba szorítani és addig ugatni az éjszaka kellős közepén, amíg a gazdik meg nem elégelik és kimenekítik a szerencsétlen párát a fogságból. Minden rosszaságot felülír azonban a szomorú szemű nézése, ami miatt biztosan nem lehet rá sokáig haragudni.
Az egyik legjobb programunk mostanában, hogy megyünk Joker simogatóba. Minden igyekezetünk ellenére már megvolt az első Lilipuszi a szőrös pofára és az első Jokernyalás a puha pofira. Együtt még nem alszanak, de őket elnézve ez nem rajtuk múlik. Kánikula vagy bőrig ázós eső, tökmindegy, ez a szerelem határtalan. Kerítésen belüli kép csak azért nincs, mert szinte lehetetlenség ilyet készíteni, mindig mozgásban vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése