Lilus egyre többször hajlandó velem hosszabb sétákra elindulni, nem kell feltétlenül babakocsizni vagy bicajozni. Hosszabb séta alatt a nővéremékig való cammogást értem, ami normál esetben ötperces séta, viszont Lilivel legalább fél óra oda, és fél óra vissza. Merthogy útközben akad egy pár (baromi sok) eső utáni pocsolya, amibe feltétlenül bele kell tapicskolni kézzel-lábbal. Minden kapubejáró apró kavicsokkal van felszórva, ami hihetetlen kincsesbánya és persze mindkét kezét tele kell pakolni a kincsekkel. Ott vannak még a bogarak, amelyeket el kell hessegetni az útból, nagyon magyarázni nekik valamit halandzsa babanyelven, pápázni kell nekik, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve visszaszaladni, megkeresni, és egy jól irányzott toppantással kilapítani szerencsétleneket. Komolyan mondom, nem értem honnan ez az agresszió.
Ma aztán társasággal indultunk sétálni, mert indulás előtt rákötötte magát a játék babakocsira és Sári babára. Van még egy Lujza és egy Dodó baba, de ma Sárinak kedvezett a szerencse.
Tologatta is rendületlenül, csak a fent említett fontos teendőibe feledkezett bele néha. Egészen az odaútig. Gondoltam én, hogy túl szép az igyekezet, ahhoz hogy igaz (tartós) legyen, és jól gondoltam. Hazafelé már egyáltalán nem volt ennyire lelkes és meg is fogadtam, hogy nem leszek én (DEHOGYNEM!) olyan balek, hogy ennél hosszabb útra elinduljak ebben a felállásban, mert persze hogy a kisasszonyka 11 kilós és 15 dekás hátsóját én cipeltem a babával és a járgánnyal együtt hazáig. Erről csak azért nem készült fénykép, mert lábbal még nem tudom kezelni a taperolós telefonomat.
Szóval azért jó a séta, mert kellőképpen ki lehet fárasztani a gyereket alvás előtt. Ma is igazából ez volt a cél, mert szerettem volna hamar ágyba rakni a délutáni alvás céljából. Ma mentünk ugyanis a 18 hónapos kötelező oltásra és sajnos a tanácsadás éppen alvás időben van. Fél 12-kor már elaludt és még így is 14 óra előtt fel kellett keltenem, hogy ne késsünk el. Jókedvűen ébredt, sajnáltam, hogy ez nem fog sokáig tartani. Sírt amikor meglátta a doktornénit, mert persze azonnal levágta, hogy itt valami készül ellene. Csimpaszkodott belém rendesen, de miután megkapta a szurit már nem volt semmi gond. Remélem nem is lesz, eddig mindig jól viselte a védőoltásokat, egyszer sem lázasodott be. Kicsit bágyadt lett utána, és mintha fájlalta volna picit a lábát, de a jókedve megmaradt. Csavarogtunk egy nagyot délután, én fagyiztam anyukámmal meg a húgommal, ő pedig tölcsérezett és rolettizett, meg egy picit belenyalt a fagyimba, mert hősök voltunk ma és megérdemeljük. Este sem kellett ringatni, hamar elaludt. Most már talán hatéves koráig nyugi van. Egy nem kötelező oltásról ugyanis még nem döntöttünk, hogy beadassuk-e. Inkább igen, mint nem, de a végső elhatározás még nem érett meg.
A babakocsi nálunk is kedvenc, de még a pocsolyákat nem fedezte fel, viszont az állatkákat inkább megkóstolná, mint kilapítaná.:D Édes nagyon Lilus, ahogy szalad a babakocsival.:)
VálaszTörlésMelyik oltásról vacilláltok?
A meningococcus C elleniről. Régebben nem akartuk beadatni, de a dokinénink most javasolta. Így egy éves kora után csak egy oltás lenne, de ennek ellenére is bizonytalanok vagyunk még. Bár nem az oltások száma volt eddig sem a döntő, és nem is az anyagi része, inkább csak az esetleges következmények.
VálaszTörlésMi beadattuk, de most éppen várunk a második adag vakcinára, mert nem kapható...:S Szerintem, ha a doktornénitek javasolja, akkor ne vacilláljatok. Mi kicsúsztunk a Rota-ból, mert az előző doktornéni kicsit körülményes volt, és az új nagyon lecseszerintett bennünket, hogy miért nem voltunk határozottabbak. Sajnos így jártunk, így most már csak imádkozunk, hogy ne legyen baj.:( Soha, de soha többé nem fogom az egészségét olyan betegséggel kockára tenni, ami egy szimpla szurival megelőzhető. Ezt megfogadtam egy életre.)
VálaszTörlés