Drága Lilusom!
Egy évvel ezelőtt úgy döntöttél megkezded kis utazásodat a külvilág felé. Hajnal 3 óra körül kisebb, de elég rendszeresnek tűnő csipkelődésekkel jelezted nekem, hogy immáron a pocakom kényelmetlenné vált számodra. Mivel te vagy az első babám, így tapasztalatlanságom miatt nem voltam biztos benne, hogy ez már tényleg az, amire gondolok..., hogy talán még aznap anyuka leszek... . Így csak vártam csendben, nyugodtan és próbáltam figyelni, hogy mit is akarsz közölni velem. Reggelre egy kicsit erősödtek a csipkedések, ezért apukáddal úgy döntöttünk biztos ami biztos bemegyünk a kórházba, már csak azért is, mert akkor már 40 hetes és 1 napos voltál, és a kórház is a szomszédos városban volt. Megfürödtem, megreggeliztünk, majd maradt még időnk egy kis bohóckodásra is. :)
Felhívtuk a bábádat (Évit, az unokatestvéremet), és ő is azt tanácsolta, hogy menjünk be, mert másnap úgyis kellett volna mennünk fájásmérésre. Mire odaértünk már a doktorbácsink is várt, meg is vizsgált azonnal, de egyben azt is megerősítette, hogy amit érzek, azok még csak jóslófájások. Felajánlotta, hogy akár már bent is maradhatunk, vagy ha itthon jobban érzem magam, akkor haza is jöhetünk. Az utóbbit választottuk, abban a reményben, hogy az utazgatás talán megteszi a hatását. Apukáddal nagyon izgatottak voltunk és emiatt pihenni sem bírtunk, így inkább jöttünk-mentünk egyik mamától a másikig. Ebédeltünk, majd sétáltunk egy jó nagyot. Az orvosunkkal abban maradtunk, hogy estére menjünk vissza, ha úgy érzem változik a helyzet. Mentünk is (ekkor már Mamival és Gabival kiegészülve), mert picit erősebbek lettek a csipkelődések, de rendszertelenebbek is, amit később meg is erősített a fájásmérő gép. Mindenesetre már bent maradtunk, és egy kis orvosi segítség után már biztossá vált, hogy hamarosan találkozunk. Lehetőséget kaptunk a vajúdó szoba használatára is, nehogy már nagyon elunjuk magunkat várakozás közben. :)
A labda nekem nem volt túl kényelmes, így Gabi nagynénid pörgött rajta. :D A bordásfalhoz inkább csak támaszkodtam néha, és volt még egy kád is, de abban inkább csak a fürdést javasolták. Így leginkább sétálgattam vagy feküdtem, apukád és Évi pedig felváltva masszírozták a derekam, szóval kényeztetve voltam rendesen. :)
Az ezt követő órákat most nem részletezném, mert nem tudom mennyi idős leszel, amikor ezt esetleg olvasod. A lényeg, hogy vártunk-vártunk türelmesen és egyre nagyobb izgalommal, de ezen a napon még nem születtél meg. :D
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése