Mivel nem szeretjük a kötelező bulizásokat, így az idén is úgy döntöttünk nem megyünk mi semmiféle bálba, szórakozó egységbe és stb., hanem otthoni környezetben barátokkal és családdal köszöntjük az Új Évet. Barátainkkal, Zsuzsival és Rolival már a harmadik éve töltjük így a Szilvesztert. Tavaly előtt nálunk, és tavaly szintén, mert én már elég nagy pocakos voltam, Zsuzsi pedig még kis pocakos így, ők jöttek hozzánk, hogy ne nekem kelljen az éjszakában hazavánszorogni.
Az idén a gyerekekre való tekintettel felmerült az ötlet, hogy ha már kibuliztuk magunkat (ami leginkább folyamatos evésből és ezt követően eldőlős fetrengésből áll) akár náluk is alhatnánk, de mivel mostanában mindkét gyermeknek zaklatott éjszakái vannak,végül nem kíséreltük meg, hogy esetleg egymást ne hagyják aludni. Így aztán mi fürdetésre hazamentünk és gondoltam én, ha már otthon vagyunk Lilusnak sem lesz megzavarva az estéje, szépen lefekszik ahogy szokott. Aha, persze! Ha már úgyis otthon voltunk, gondoltuk miért ne ünnepelhetnénk a családdal is egy kicsit. Összeszaladtunk gyorsan kilencen, és persze mindenki hozott egy kis rengeteg kaját. :O Lilus fürdetésére oda is ért mindenki, és persze, hogy a társaság láttán azonnal kipattant a szeme, pedig az egész napi kétszer félórás alvás után tényleg kezdtem elhinni, hogy már a fürdőkádban be fog ájulni. Hát nem! Persze nem volt ez gond, mégiscsak Szilveszter volt, lehetett egy kicsit renitenskedni. A rendes vacsorája után, kilenckor még magába tömött egy kis sajtot kenyérrel (vajon kire ütött ez a gyerek? :D), fél tízkor pedig már nem bírta tovább és tényleg beájult az ágyába, viszont igencsak nyugtalanul aludt egészen hajnal kettőig, amikor is evett, aztán reggel hétig egy hangja sem volt. Éjfélkor megvolt a koccintás,amit majdnem lekéstünk,mert nem minden csatornán mutatják az éjfélt! :S Ezután fél háromig még bírtuk a kártyázást és persze a sok ökörködést, mert abból nálunk soha nincs hiány, aztán mindenki szépen elballagott haza. Másnap délelőtt Lilussal még aludtunk másfél órát, így helyre is állt a rend. :D
Újévkor nem szoktam megfogadni semmit, mert valószínűleg úgysem tartanám be, hanem inkább kívánok valamit. Persze ezt nem mondom el senkinek, de azt igen, hogy Zsuzsival 2008 Szilveszterén azt kívántuk, hogy a következő évben a karácsonyfa alatt már a gyermekeinket ringathassuk, vagy legalább a pocakunkban hordjuk őket. Szerencsések vagyunk mert ez a kívánság két évre elég volt és bejött, 2009-ben így ültünk a fa alatt...
2010-ben pedig így. :D
Tiszta szívből kívánom mindenkinek az új évben, hogy legalább így teljesüljön minden vágya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése