Négykerekűről kétkerekűre

A hétvégén végre kipróbálhattuk az új gyerekülést a biciklin. Ferkóm újra elővette ezermester énjét és felszerelte az én kerékpáromra. Az ezermesterség azért kellett, mert persze  az ülés egy standard típus, elvileg minden bringára felszerelhető, de mint kiderült az én bringám váza annyira már nem standard. :( Nem valami extra spéci hiper árasat vettünk, csak annyi követelményünk volt vele szemben, hogy lehetőleg ne kelljen csomagtartóra szerelni, hogy aztán ezeken a csodásan aszfaltozott utakon Lilus ne pattogjon benne és menjen tönkre a gerince. Ennek van egy enyhe rugózása, viszont felszerelve ez a rugózás nem érvényesült. Na ekkor látott neki Ferkóm hegeszteni, fúrni, csavarozni, és láss csodát csak összejött! Alig vártuk, hogy kipróbálhassuk, természetesen én részesültem előnyben, de azért átadtam a lehetőséget a büszke apukának is. :) Mivel annyira szép őszi idő volt szombaton, tettünk is egy nagyobb túrát ebéd után. Lilus is nagyon élvezte, meg is fáradt a végére, és mire hazaértünk elaludt az ülésben. :D