2010. november 29., hétfő

Éljen a szeparációs szorongás!

A cím csak félig komoly, de be kell vallanom, hogy egy picit tényleg élvezem. :) Persze nem az a jó érzés, hogy Lilus gyakrabban sírva fakad, ha nem vele foglalkozom, vagy nem vagyok a látóterében, hanem az, hogy igazi kis bújós kiscsaj lett. Már nem csak elalvás előtt bújik szorosan hozzám, hanem napközben is, ha úgy tartja kedve. Buksizik velem, és dörgöli az arcát az enyémhez. Kimondhatatlanul jó érzés! :D

Lilus három napja azzal is megörvendeztet, hogy csak egyszer kel fel éjszaka. Nyolctól fél háromig alszik, ekkor eszik, majd alvás reggel hétig. Nem bízom el magam, mert már tapasztalat, hogy a rossz nehezebb dolgok sem tartanak örökké, de sajnos a jó sem! :(

A pár napja tartó szurtyosság pedig remélem még mindig a 8. fogacska miatt van, ami úgy tűnik elakadt félúton. :S Jó volna elkerülni a náthás nyavajaságokat! Ennek érdekében szorgalmasan szedjük az Oscilloccocinumot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése