A Hisztiszörnyeteg

Mostanában gyakran vendégeskedik nálunk a híres-nevezetes Hisztiszörnyeteg. Na nem mi hívjuk, hanem csak úgy, kénye, kedve szerint beállít a legváratlanabb pillanatokban, és belebújik angyali természetű Liluskánk bőrébe. Történt ez ma is, amikor édes gyermekem a járókában kötött ki, hogy egy kicsit nyugodtan tudjak tőle pakolászni. Cirka 15 percig tartott a könnyek nélküli keserves sírdogálás (értsd: torok rekedtre ordibálása), mert ma éppen nem tetszett ez a korlátozás. Egyébként is feltűnt valami szeparációs szorongás féle, ami nagykönyvek szerint e kor sajátossága. Csak hát nem hagytam én el, sőt látott is végig, de a biztonság kedvéért tudtomra adta, hogy nincs ez jól így! Ne képzeljem, hogy a látványommal megelégszik! Végeredmény az lett, hogy a Hisztiszörnyeteg jól lefárasztotta és kettő perc alatt egy nyikkanás nélkül elaludt, majd másfél órás alvás után jókedvűen ébredt. Kilenc hónapig megkímélt bennünket ez a Szörnyeteg, most itt az idő, hogy türelemmel és megértéssel küzdjünk ellene! :D