Ott kezdem, hogy kb. két hétig szopiztattam Lilust fekvő helyzetben, mert úgy vettem észre, neki is kényelmesebb volt, ha a karomban tartottam. Pár napja, a reggeli szopizás újra fekvő helyzetben történik, ugyanis egyik reggel annyira nyúzottnak éreztem magam, hogy egyáltalán nem volt kedvem felkelni (egyébként is nehezen ébredek reggel), így csak gyorsan magam mellé vettem és kipróbáltam így is jó-e neki. Minden gond nélkül rácuppant és teljes nyugalomban falatozott. :) Sőt annyira ellazult, hogy amikor befejezte, hátravetette a kis fejét, meredten nézte a plafont és kisimult arccal tűrte, hogy simogassam a pofiját. Percekig meg se rezdült és még a szemét is lecsukta, majd mikor elég volt, rám nevetett cinkosan és megfogta az én arcomat. Olyan édes volt és annyira meghitt a pillanat. Azt hiszem este is ki fogom próbálni. :)
A másik szertartás, az Apapuszi. Este, mikor megkapja tőlem a kötelező vitamin cseppet egy kiskanál tejben, addig az apukája kezében van, így van ez a születése óta. Mikor lenyeli, odafordul apához és ad egy puszit neki, ami többnyire szájon nyalás, de mi puszinak tekintjük. :D Ezt egyik nap teljesen magától kezdte el és csinálja minden este. Nem kell mondanom, ettől csak még nagyobb lett köztük a szerelem! Teljesen elkényeztet minket ez a gyerek! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése