Pár napja megpróbálkoztunk azzal, hogy végre elhagyjuk a kis kádat és a fürdéseket áthelyezzük a fürdőszobába, a nagy, felnőttes kádba. Meg sem fordult a fejünkben, hogy ez esetleg Lilusnak nem fog tetszeni, mert eddig annyira könnyedén és gond nélkül vett mindenféle újdonságot. Tévedtünk! Természetesen járt már a fürdőszobában, így nem volt idegen a környezet, de valami csak nem tetszett a kis drágámnak. Már amikor engedtük a vizet, akkor inkább aggodalmas érdeklődés ült az arcára, mint kitörő öröm, de nem gondoltam semmi rosszra. Óvatosan raktuk a kádba, és szép nyugodtan beszéltünk hozzá, de ennek ellenére is nagyon megijedt. Elkezdett remegni keze-lába, azonnal legörbült a kis szája, és jött a sírás. Persze azonnal kivettük, megnyugtattuk, de jobbnak láttuk ezt nem erőltetni abban a pillanatban. Tegnap újra próbálkoztunk, de csak úgy, hogy az ő kis kádját beleraktuk a nagyba. Ez már egy fokkal jobb volt, picit izgult, de nem remegett és nem sírt, még meg is barátkozott a helyzettel. Gondoltuk, ma még könnyítünk egy kicsit a helyzetén és velem fog fürdeni. Én megfürödtem már előtte, hogy azért mégiscsak tisztán és illatosan üljek mellé a vízbe. Ez bejött! Először nézett furcsán, hogy mit pucérkodok én is mellette, de így már tetszett neki a dolog, még pacsálta is a vizet, és nem akart mindenáron kapaszkodni valamiben. Az ő magasságából felnézve igenis ijesztő és félelmetes volt az a fürdőszoba! :) Nekem pedig eszembe jutottak azok az esték, amikor gyerekként én fürödtem egy kádban az anyukámmal vagy a testvéreimmel, és hatalmas hancúrozásokat vágtunk le. Holnap, azt hiszem apás fürdés lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése