Nagy dillemában voltunk nemrég Ferkómmal. Van ugyanis egy "édeskisaranyos-irrdatlanulcsintalan" törpepincser és valami más keverékéből született kiskutyánk, akinek van egy rossz szokása, mégpedig az, hogy szeret szomszédolni. Két éve nálunk van és kb. azóta könyörgünk szép és már kevésbé kedves szóval is, hogy ne etessék, ne csalogassák át, mert a MI kutyánk, TŐLÜNK fogadjon el kaját és véletlen se attól, aki már mérgezett le itt a környéken kedvenc ebet. (Hatlakásos sorházban lakunk, mindenkinek van egy kis kertje.) Gyanítjuk egyébként is csak addig lesz számukra kedves kutyus, amíg tele nem kakilja a kertjüket, onnantól kezdve már csak a mi "büdös dögünk" lesz szegénykém. Na, én ezért szurkolok! :) Ráadásul a szomszédból még az utcára is kiszökik, így aggódhatunk azért is, hogy el ne üsse egy autó, vagy akármilyen barátságos is, esetleg meg ne harapjon valakit. Visszatérve a dillemához, úgy döntöttünk könnyes búcsút veszünk Rambo kutyától, keresünk neki egy jobb helyet, mert biztos csak a mi hibánk, hogy nem tudtuk megnevelni és nem tettünk meg mindent, hogy ne tudjon csavarogni. Hozzáteszem, nagykereskedelmi mennyiségű drótháló,csavar, deszka és egyéb akadálynak való dolog megvásárlásán vagyunk túl, de Rambo egy egérlyuknyi helyen is krátert tud ásni és már otthon sincs! Persze örülünk, hogy szeretik, de azért ne ennyire! Rambo azonban mégis marad!!! :-) Részemről az volt a döntő szempont, hogy azt az örömet, amit Lili arcán látok,amint megpillantja a kutyát, na azt leírni sem lehet! Olyan izgatott lesz, hogy majd kiugrik a kezemből, sikongat, kacarászik, szóval tündéri! Tettünk egy próbát, hogy Rambo mit kezd Lilivel, hát hasonló volt az ő öröme is. Össze-vissza nyalta a kezét (mielőtt valaki elszörnyülködne, ezt az akciót nem ismételjük egyenlőre és alapos mosakodáson esett keresztül), és a szemét se vette le róla. Szerintem jól ki jönnek majd egymással. Így hát Rambo marad, szomszédokat pedig próbáljuk nevelni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése