Azt hiszem elmondhatom, hogy Lilusnak talán véget ért az igazi kis babás korszaka. Annyit fejlődött az elmúlt két hétben, hogy még mindig nem győzöm kapkodni a fejem. A korábban leírtakon túl elkezdett tapsolni és tegnap felállt, ma pedig az integetés mellé már elhangzott a pá-pá, amit persze még nem tulajdonítunk első szónak, az azért mégiscsak korai lenne, és egyébként ez is csak utánzás, nem önálló szóalkotás. Esküszöm, hogy nem erőltetünk semmit, egyszerűen utánoz minket, akkor is ha nem kérjük. Alig engedi már babusgani magát, nem kell dajkálgatni elalváshoz, és annyira de annyira szeretne mindent elérni, kipróbálni és persze megkóstolni. Örülök, hogy még nem tud mászni, akkor mire kellenék én !? :( Az én szerepem lassan csak annyi, hogy nagyon figyelek és fülelek, hogy mit csinál éppen. A nagy csönd mindig gyanús! :) Ma be is bizonyosodott, hogy ez menyire így van. Reggel a kiságyban hagytam, amíg kimentem a fürdőszobába kisebb folyó ügyemet elintézni. Mire visszaértem, az én régi alvós mackómnak, aminek tíz évi nyúzás után is csak a bundája esett össze, már nem volt meg az egyik szeme. És hol volt? Természetesen Lilus azon csámcsogott jóízűen. Engem pedig egy kisebb szívinfarktus kapott el, mert az a kis mackó szem bizony még csak le sem csúszott volna a torkán, hanem félúton megakad.
Délután pedig amíg felmostam a lépcsőt, ami egész pontosan 16 lépcsőfok, és kettő perc , majd leértem a földszintre, a kis bestia már a virágföldet kaparta ki a cserépből. Mikor felmentem, még legalább másfél méterre volt tőle, és ülve jutott el odáig!!! Na jó, ez nem volt gond, inkább vicces! :) De azért nem hagyom, hogy ez legyen a hobbija!
Szóval Lilusom kezd egyre inkább gyerek, azaz már nem baba formát ölteni és ezt legalább annyira fel kell dolgoznom, mint azt, hogy a pocakom, amiben 40 hétig és két napig óvtam és nevelgettem, egyszercsak eltűnt. Tudom, hogy jön egy örömteli és még izgalmasabb korszak, csak hát annyira gyorsan eltelt ez a nyolc hónap és néha úgy érzem ki se tudtam élvezni minden pillanatát. :(
Nemrég megkérdezték, nem fárasztó-e, hogy éjszaka is meg kell etetni egyszer? De igen, néha az, annak ellenére is, hogy ez kb. 10 perces procedúra evéssel és újra elalvással együtt, viszont így legalább jut nekem még egy összebújás és puszilgatás. Azt hiszem ennyit megér!!! :)
Ui: Van valami hatodik érzéke a csemetémnek, vagy a fránya fogacskák kínozzák, mert amíg megírtam ezt a bejegyzést, kétszer sírt fel és mentem babusgatni. Ennyit az én szerepemről! :) Lehet, hogy jó kis éjszakánk lesz?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése