Ma, a szokásunktól eltérően elmaradt a hófordulós fényképezés. Úgy látszik lassan tényleg elérünk oda, hogy már csak az évekről emlékezünk meg, a hónapokat meg szépen elfelejtjük számolgatni. Gondolom ez azért másnál is így van, de ma van mégiscsak a napja, így valamivel jelentőssé kellene tenni. Ez azért nem túl nehéz, mert beszámolhatok például arról, hogy a szókincse mennyit fejlődött az elmúlt pár hétben. Mára tényleg azt mondhatom, hogy mindent mond utánunk, vagy legalábbis próbálja és sok esetben elsőre kimondja rendesen a szavakat, vagy legalább valami hasonlót, ami néha elég viccesre sikeredik. Persze most nem jut eszembe semmi. Le kellene már jegyeznem valahová, mert jó volna egyszer neki is elmondani miért nevettünk rajta vele olyan sokat.
Jó ideig eljátszik egyedül (de azért legyek a közelében), önállóan talál ki szerepjátékokat, amibe néha bevon. Kis barátaival már együtt is játszanak nem csak egymás mellett.
A mozgása rohamosan fejlődik, pl. két lábbal fel tud ugrani és nagyon ritkán esik fenékre. Próbál már az ágyról is leugrani, de szerencsére még kéri, hogy fogjuk a kezét, megmentve engem pár kisebb szívrohamtól. Az ágyon is szeret szaladgálni és ugrabugrálni, és ügyesen felméri a határait, eddig még egyszer sem esett le. Na jó, párszor talán a gyors reflexeinken is múlott. :) Úgy látom elég bátor, de nem vakmerő, amit egyáltalán nem bánok.
A motorozás az egyik legkedveltebb időtöltés lett a napokban, már hasít mint a szél, mi meg futhatunk utána. A sport ezzel letudva nekünk is. :)
Nagyon szeret rajzolni ceruzával és aszfaltkrétával egyaránt. Rajzoltat minket, a csiga az abszolút kedvenc. Nem tudom honnan ez a vonzódás feléjük, de gyűjtögetni is szereti a csigaházakat és nagyon óvatosan bánik velük.
A zenehallgatás, táncolás napi program, már ő kéri, hogy kapcsoljam be a zeze táci-tácit (zene, tánci).
Az alvással nincs semmi gond, délutánonként kettő és fél-három órát sziesztázik, az éjszakákat átalussza vagy egyszer ébred, majd iszik, esetleg kicsit el kell ringatni aztán reggel fél nyolcig alszik. Az ágyba betehetem egy kis összebújás és éneklés után, de szereti ha mellette vagyok, míg el nem alszik.
A sok pozitívum mellett azért van egy kis gond még a verekedéssel, mert továbbra is oda-oda csap, ha valami nem tetszik, de tud bocsánatot kérni, ami leginkább simogatás és ölelés. Nagyon édes tud lenni ilyenkor! :)
A dac és hiszti korszakkal naponta szembesülök és ha nekem is hasonló napom van akkor igen nagy türelmet igényel, de nagyon igyekszem. Dacos és akaratos, mindent szeretne egyedül csinálni, még azt is ami számára nehezen megy. Próbálom támogatni ezekben, de a türelmét gyorsan elveszíti a sikertelenség miatt és olykor nehezen vigasztalható. Volt már pár földre fekvős hiszti, aminél leginkább az vált be, hogy arrébb megyek és rá se nézek, mert talán öt percig ha tart, aztán odajön megölelgetni, vagy elkezd játszani valamit.
Az irigység is felütötte fejét, tárgyakkal és velem kapcsolatban is. Igyekszem jól kezelni ezeket a helyzeteket, úgy tűnik egyelőre hajlandó a kompromisszumokra.
Fogat most nem növeszt, úgyhogy ezen a téren nyugi van.
A zsiványkodása pedig határtalan, amiről kép híján itt egy videó, ami ma készült. Ferkó készítette délután a bicikli túrájuk alkalmával. Becsületére legyen mondva, menet közben vette fel. Ez a nadrágban bányászás a kedvencem, de a pólónk alá is szokott bújni néha. :)
Türelem, a 13. másodpercnél jön a lényeg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése