Ma ebéd után, majd este Lilus maga kérte, hogy az apukájával akar elaludni. Aja nem, nem! Apaaa! :) Régen vártam már ezt az áttörést, mert kezdtem aggódni, hogy ha bármi okból kifolyólag nem lennék elérhető alvás esetén, akkor bajban lennénk. A múlt heti mozizásom alkalmával már volt sikerélményük, mert megkérdezte ugyan, hogy hol vagyok, de hamar nyugtázta, hogy nem voltam azonnal elérhető. A héten egyébként is egyre feltűnőbb volt a ragaszkodás, például ha négy után indultunk valahová (Ferkóm ekkor jön haza), akkor csak apa öltöztethet, csak apa pelenkázhat, csak apa etethet és egyebek. Kivétel volt, egészen a mai napig, az alvás. Örülök ennek, mert egyrészt Ferkómnak is jólesik a ragaszkodás e fajta kimutatása, másrészt talán nem válik egy életre anyaragaccsá. Az egyik szemem azért sír egy kicsit, mert nagyon szeretem nézni, ahogy álomba merül, de hogy miért, azt nem tudnám megmondani, csak valahogy olyan megnyugtató érzés. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz tartós a változás, és egy kicsit remélem, hogy nem áll át csupán apás üzemmódba. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése