Az idei első

Egy ideje észrevettük, hogy Lilus a bal szemével néha kancsalít. Először elég ijesztő volt, mert összeszaladtak a szemei és a bal szembogara bent maradt, csak mikor megdörzsöltem a szeme alját, akkor ugrott a helyére. Azóta ha nagyon fáradt ez előfordul, bár magától helyre áll. Mivel a családban van hasonló eset, és felnőttről lévén szó, gondoltuk csak meg kellene nézetni, hátha az övé helyrehozható. Két hete elmentünk dokihoz, ahol nem sokra jutottak vele, mert hozta a szégyenlős, idegenekkel nem állok szóba formáját, és meg se szólalt a vizsgálat alatt. Képeket mutattak neki, amit biztosan látott és tudta mi van rajta (fa, ház, virág), de ezt nem osztotta meg velünk. Így azzal küldtek el minket, hogy két hét múlva, egy öt napos pupillatágító szemcseppentés után menjünk vissza vizsgálatra. Ez volt a mai nap. Az előző öt nap reggelét szívesen kihagytam volna az életünkből, amikor a cseppentős merényletet megejtettük. Komolyan mondom, kínoztuk a saját gyerekünket. Két emberes művelet volt, de csak azért mert nem volt kéznél egy harmadik. Hihetetlen erő lakozik egy gyerekben, mikor ennyire nem akar valamit. Egyszerre lefogni kezét, lábát, fejét és szétfeszíteni a szemeit, hogy aztán egy csepp biztosan oda jusson, ahová kell, hát nem egyszerű. Közben meg legyél határozott és hitesd el vele, hogy az ő érdeke. Persze! 

Na, de az orvosnál már nem kellett ilyen galádságot elkövetni ellene és együttműködőbb volt, mint két hete. Oda nézett ahová kellett, és bólogatott  ha kérdeztük. Az asszisztens nő felajánlott egy matricát, ha megszólal, itt jót mosolyogtam magamban, hogy felesleges, ő nem az a gyerek, akit zsarolni lehet, annál jóval makacsabb! :) A matricát azért megkapta.

A vizsgálat végül megnyugtató volt, korának megfelelő értékeket mutatott a műszer, és a látása teljesen jó. Fél év, vagy egy év múlva kell ellenőrzésre menni, attól függ mikor lesz már kicsit közlékenyebb. Erre mondjuk én is kíváncsi vagyok. :)
Én nagyon féltem a szemcsepp mellékhatásaitól, mert riogattak azzal, hogy mennyire nem fog látni és mindenben segítségre szorul majd. Ehhez képest szerencsére csak a fényérzékenységet tapasztaltuk nála, azt hogy rosszul látna, egyáltalán nem. A biztonság kedvéért nem vittük bölcsibe, de ez már ráfért kicsit, mert mostanában elég nyűgösen viselkedik ott is. Remélem jót tett neki a szabadság. Nekem biztos. :) Legalább tudtunk kicsit készülődni ezzel-azzal a közelgő szülinapjára.  A héten még jövök erről képekkel.

A közlékenységéről annyit, hogy a dugig telt váróban fennhangon közölte velem, hogy kakilt a pelenkába, mehetünk kivenni a popsija alól, majd a nyomaték kedvéért közölte Ferkómmal is, hogy hová tartunk. :D