Mivel még mindig kényszerpihenőn vagyunk Lilussal, bölcsi hiányában könnyen tudtunk Zsuzsival és Rolikával programot szervezni. Amúgy meg irigyek is vagyunk kicsit a gyerekekre, mert mióta Rolika bölcsis lett, azóta ők többet találkozhatnak, lévén, hogy mindketten a Csibészke csoport oszlopos tagjai. Mi pedig nem dolgozunk jelenleg együtt, mert Zsuzsim igencsak nagy pocakos már, így nem jött vissza közénk. Meg is ragaduk minden alkalmat, mert ha minden jól megy, és miért ne menne, akkor két hét múlva már pici Zsuzsikát ringatja és még ennél is kevesebb alkalmunk lesz a találkára. Szóval ma hosszú kihagyás után újra elmentünk néptáncra. Nem azért hanyagoltuk, mert nem akartunk menni, csak nekünk a bölcsi miatt az időpont nem éppen baráti, ők meg velünk együtt elmaradtak. Na most ahhoz képest, hogy már ők a legnagyobbak a csoportban, Lili csak úgy volt hajlandó részt venni a táncon, hogy a kezemben tartottam végig, Rolika pedig Zsuzsi ölében ült és tisztes távolságból figyelte a többieket. Otthon persze mindkettőnek nagy a szája és táncolnak, mondókáznak, de ezt most nyugodtan letagadhatták volna. :)
Utána azért megmotoroztattuk őket, hogy ha már a táncban nem, akkor legalább abban elfáradjanak kicsit, nekünk pedig legyen időnk a gyermeknevelésről vallott világmegváltó nézeteinket megosztani egymással. Leginkább hisztiről, dackorszakról, tűréshatárról és türelmetlenségünkről, esett szó, de részletekbe nem bocsátkoznék, mert oldalakat tudnék megtölteni. :)
Végül arra jutottunk, hogy talán gyereket kellene cserélnünk egy hétre, mert akkor tényleg megbizonyosodhatnánk arról, hogy a másik háza táján sem idilli mézeskalács illatú hónapokat napokat élnek, és az ősz hajszálak ott is egyenes arányban nőnek az elhullajtott gyermek (mű)könnyekkel. És hogy rájöjjünk arra (amit egyébként is tudunk), dehogy lenne nélkülük ÉLET, az élet! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése