Mielőtt Lilus megszületett már biztos voltam benne, azt szeretném, hogy egy szobában legyen velünk. Én így voltam nyugodt. Nem láttam értelmét annak, hogy külön rakjuk, mert lehet, hogy ő nyugodtan aludt volna és nem lett volna semmi gond, de én biztosan nem és folyton csak rohangáltam volna át hozzá minden apró neszre. Így is sokszor figyelgettem, hogy szuszog-e, vesz-e levegőt stb. Akkor azt gondoltam, biztos csak azért szeretném ezt, mert első gyerek és tapasztalatlan vagyok, talán kicsit aggódós, de most azt mondom, annak ellenére is, hogy tényleg soha nem volt probléma, majd a következő gyerekkel ugyanígy szeretném csinálni. Ferkóm ezzel mindig is egyetértett, és nem költözött külön szobába csak azért, hogy ő nyugodtan aludhasson. Pedig tényleg voltak/vannak néha húzósabb éjjelek. Szerencséjére igen jó alvókája van, volt olyan eset, hogy Lili két óra hosszát ordított mellette és reggel megkérdezte, jó éjszakánk volt-e? Hmm, igen... köszi! :)
Lilus rendszeresen még mindig nem alussza át az éjszakákat, de gondolom egyszer ez is bekövetkezik. Talán pont a külön szoba lesz a megoldás. Mostanában viszont már tényleg azt gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy átköltözzön a saját szobájába, aminek befejezése két éve a lakásfelújításkor félbemaradt. Így a jövőhéten kisebb munkálatok várnak ránk, itt-ott kisebb javítgatás, festés, rendezkedés. A függönyöket tegnap Ferkóm egyik nővére megvarrta, így azokkal már nincs gond. Ezer köszönet és hála érte!!! A többi munka pedig ránk vár. Szeretnénk egy kellemes kis kuckót varázsolni neki, nem túlcsicsázott, rózsaszín fodros-bodrost, inkább a pasztell színeket részesítjük előnyben és majd a kiegészítőkkel csajosítjuk. :) Kíváncsian várom milyen lesz, és főleg, hogy mit szól hozzá Lilus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése