Szülinap I. felvonás, egy megint majdnem elfusreált tortával

Kedden megtartottuk a szülinapos  ünneplések első fordulóját, melynek szerencsés résztvevői az én oldalamhoz tartozó kis család tagjai voltak. Hétköznap lévén esti programot szerveztünk egy kis tortázással, ajándékozással. Persze anyukám már előre bejelentette, hogy ő azért csak készülne még valami harapnivalóval, és ennek én nagyon örültem, mert megmentett egy kisebb megbolondulástól. :) Szent elhatározásom volt, hogy a tortát idén is magam készítem, és még a tavalyi nagy kudarc sem szegte kedvem. Alap ötlet volt a feketeerdő torta, de valami különlegeset akartam, így nem a hagyományos reszelt csoki, tejszínhab, meggy díszítést képzeltem el rá, hanem  fondant bevonatot. Maga a torta nem okozott gondot, na de a bevonat elkészítése már vért izzadósra sikeredett. Pedig tényleg egyszerű, csak mégis kellett izgalom a dologba. A végeredmény viszont jó lett és a tesztalanyok sem panaszkodtak. Most már akkora a lelkesedésem, hogy hétvégén újra összedobok egyet a család másik felének és majd jól bezsebelem a dicséreteket. Csak nehogy úgy járjak, mint az a bizonyos vajas kenyér! :) 

Szóval az ünneplés jól sikeredett, a kezdeti tartózkodó és szégyenlős viselkedés után az ünnepelt már egyedül bontogatta az ajándékokat, majd igazi háziasszony módjára tartotta nekem a tányérokat, hogy aztán a tortaszeletekkel mindenkit végig kínáljon. Volt (és még van) rengeteg lufi, szép és hasznos új játékok, bohóckodás és végkimerülésig való pörgés. :)
Délig pizsamában szórakoztunk és az elmaradhatatlan gumicsizmában...

Íme a torta, amihez ezerféle receptet dobott ki a gugli, aztán egy csipet oldalán rábukkantam egy egyszerűnek tűnőre, és nála a fondant receptet is megtaláltam. Csuda finomságokat készít, úgyhogy érdemes ellátogatni hozzá. Én ha először készítek valamit, akkor nagyon próbálok ragaszkodni az eredeti receptekhez, mert ha másnak sikerült, talán nekem is úgy fog. Na itt nem kell! A begyúrt masszát  én egy éjszakára beraktam a hűtőbe és olyan kemény lett, hogy azzal másnap esetleg diót lehetett törni, de újra átgyúrni azt nem. Mire rákerült a tortára én számtalanszor újramelegítettem, mert folyton megkeményedett. Egyszer még a tortáról is levettem, mert szétszakadt és rosszul szabtam rá, de akkor is újra lehetett olvasztani majd margarinnal újra gyúrni. Egyébként abból rengeteget felvesz. A végén már röhögtem kínomban, mert Ferkóm is elővette ezermester énjét és hajszárítóval melegítette nekem, hogy jobban nyúljon, aztán a szakadást felforrósított késsel "összehegesztette". Ez utóbbi be is vált! :D Legfőképp az ő érdeme, hogy nem a kukában landolt az egész, mert én már a határán voltam, hogy kidobjam. A maradékból készítettem rá a szíveket és természetesen egy csigát. Mivel sehol nem kaptam ételfestéket, meggylével akartam színezni, de attól nagyon folyós lett, így a meggylikőrös rumaromától kapta ezt a szép lila színt. Az íze ugyan nem az én ízlésem, de látványnak tényleg mutatós.

Anyukám pedig megint elővette határtalan kreativitását és ilyen gyönyörű dolgokkal lepte meg Lilust. Lám mit tesz az internet, amióta beszippantotta őt is, azóta nincs megállás, készülnek a szebbnél szebb dolgok. :)

Ez pedig már az a falvédő, amiről korábban tettem említést. A napokban elkészült és felkerült helyére. Ez is legfőképp anyukám keze munkáját dicséri, nekem a minták kiszabásában volt csak részem. 

Szombaton jön az elmaradt dupla születésnap ünneplése. Remélem mindenki egészséges és addig sem szed össze semmi nyavaját, ami megint keresztbe tenne nekünk.