Betegesen :S

Csütörtökön már Lilus gyanús volt nekem, mert feltűnően keveset evett, de mivel jókedvű volt és nem tűnt betegnek a fogzásra fogtam az étvágytalanságot. Este aztán gyorsan rájöttünk, hogy nagyon nem így van. Alig aludt két órája, amikor hirtelen és nagyon keservesen kezdett sírni. Azt hittem csak rosszat álmodott, de a szobába lépve az ágy sarkában viszontláttam az egész napi kajáját. Szegény ettől ijedt meg annyira. :( Gyors mosdatás, ágytakarítás, öltöztetés után átvittük magunkhoz és szerencsére hamar megnyugodott, majd el is aludt. Reggelig nem volt semmi gond, akkor viszont már én is forgó gyomorral keltem. Szuper, gondoltam sikerült benyalnunk valami vírust. Ferkóm  diétára fogott minket és mielőtt munkába indult főzött  nekünk egy nagy tál krumplit. Szigorúan betartottuk az utasításait :), de ez akkor még engem sem állított meg abban, hogy sürgősen meglátogassam a mellékhelyiséget. Hát, mit mondjak, nem sok pocsékabb érzés van annál, mint hogy ölelgeted a WC kagylót, közben meg a kétévesed a hátad mögött kétségbeesetten zokog, hogy Anya, elég, elég! Próbáltam két hullám között megfogni a kezét és mosolyogni, hogy azt lássa nincs semmi baj, de valószínűleg eléggé hiteltelen voltam. Délelőtt még egyszer Lilus is kiadta magából ami kikívánkozott (na ezt még rosszabb volt nézni),  így felnyaláboltam és orvos látogatás lett a dologból. Jól tippeltünk, valami vírusos nyavaja terített le bennünket. Lili aztán délutánra kicsit jobban lett, aludt három órát és az ennivaló is benne maradt. Ma már úgy tűnt teljesen jól van, de azért még diétára fogtuk. Délben a húslevest már úgy lapátolta magába, mint aki egy hete nem evett. :) 

Nekem tegnap volt még egy utolsó találkám a mindent elnyelővel, azóta meg csak a gyomrom fáj, de az nagyon. :S Gyakorlatilag csak fekve vagy ülve jó, állni egyáltalán nem. Holnapig várom a fejleményeket és ha reggel is így ébredek, szót fogadok Ferkómnak és elvihet orvoshoz. Az egész napos ápolásunkért, kiszolgálásunkért és türelméért minimum, hogy megérdemli a szófogadást. :)  

Sajnos így ma elmaradt egy elő dupla születésnapi buli a család egyik felével, na de első a gyógyulás! Én egyébként is jobb szeretek később ünnepelni, mint hamarabb, mert ugye ne igyunk előre a medve bőrére. Ez most bejött!