Könyv 2. és színház az e havi kultúrprogram

A január ezennel túlteljesítve, elolvastam Fejős Éva A mexikói című regényét is, ami az előzőnél már jobban tetszett, és elérte, hogy ne zárkózzak el a további könyveitől, amennyiben a kezembe akadnának.

Arról pedig majdnem elfelejtettem írni, hogy a múlt héten mekkora öröm ért. Évi sógornőm jóvoltából az ölembe pottyant egy színházbérlet, a Kecskeméti Katona József Színházba. Nem is emlékszem pontosan mikor voltam utoljára színházba, pedig jaj de mennék én, akár minden héten! Múlt hét szerdán A víg özvegy című operett előadásra szólt a bérlet, aminek különösen örültem, mert még soha nem láttam, és a musical után az operett a kedvenc műfajom. Végül olyan mindegy lett volna mit nézhetek, hallgathatok, csak színházba mehessek már... az az illat, az a hangulat!  Úgy tűnik két hét múlva megint szabad lesz a bérlet és én leszek a szerencsés kiválasztott. :)

A pelenka sztori

Innen üzenném, hogy a jó fittyfenéjét annak, aki kitalálta, hogy a P. pelenkán cuki állatfigurák vigyorogjanak a gyerekekre, annak meg pláne, aki a csomagokba csak három bocisat rak és barikásból a legtöbbet. Hogy miről is van szó? 

Onnan kezdeném, hogy a mai nap annyira, de annyira tökéletes volt, hogy már kezdtem gyanakodni valami vihar előtti csendre. Ma Lilusnak különösen jó napja volt (a többi sem rossz, csak néha becsúszik ez meg az :) ), az égiek mentesítették mindenféle dacos, makacs viselkedéstől, és már annyira nagylányos és komoly volt, hogy majdnem megkönnyeztem. Első szóra jött, öltözött, evett (külön széken, nem az ölemben, mint pár napja szokásává vált), segített rendet rakni, nem hadakozott a babakocsi ellen, a boltban nem pakolta szét a fél cipős részleget, hajmosásnál egy hangja nem volt stb. Szóval a tündér énjét villogtatta egész nap. Este aztán megérkezett a vihar, amiben én is hibás vagyok. Itt lép képbe a pelenka. Az egyik rigolyája mostanság, hogy nem mindegy milyen pelus borítja a Tisztelt Popóját. Az abszolút első, a boci fejes, ezt követi a csirkés, majd a cicás, a kutyás és legvégső esetben a barikás. Rutinos vagyok már, mert általában megmutatok neki kettő darabot és abból választhat. Ma este azonban olyan jól elvolt pelenkázás közben, hogy nekem se tűnt fel, hogy nem választottunk, csak kikaptam egyet a fiókból és ráadtam. Neki viszont eszébe jutott, mikor már teljesen felöltöztettem. Azonnal meg kellett nézni, hogy mi van rajta és hát ennél jobban mellé sem nyúlhattam volna, mert persze hogy barikás volt. Lefutottunk pár Bocisaaat!, Nincsen bocis, mert ma elfogyott., De bocisaaat!, De nincsen bocis, mert ma elfogyott. kört, majd a fiókba is betekintést nyert, hogy végre maga győződjön meg az én állításomról, és ekkor tört csak ki a vihar igazán, mert vajon mi figyelt felül, egy csirkés, ami ugyebár a második kedvenc, amit azonnal megkaparintott. És igen, voltunk annyira galád szülők, hogy próbálkozást tettünk a lebeszélésre, mert mégiscsak legyen már mindegy, hogy mi lapul pizsama alatt, de nem volt. Volt azonban zokogás igazi könnyekkel és teljes kétségbeesés (miközben el nem eresztette a zsákmányt), így végül a nyugodt elalvás érdekében csak lecseréltem az áhított darabra. Az eredmény, azonnali megnyugvás és álomba merülés, ami remélem kitart reggelig, hogy kipihenten ébredjen, mert ugyebár holnap lesz az első bölcsis nap. Azt hiszem a gondozónők is felköthetik a bugyijukat, mert ez a csaj nem lesz piskóta! :)

A bölcsivel kapcsolatos aggodalmaimról pedig úgy döntöttem nem nyavajgok itt, hanem lerendezem magamban. Egyébként már nem is aggódom annyira, inkább csak nehezen engedem el az elmúlt két évet. Nem csodálkozom, hogy Lilus ilyen hullámzó hangulatban van, elég valószínű, hogy csak azt tükrözi vissza, amit rajtam lát. :S Jobban kellene igyekeznem...

Szülinap II. felvonás

Szombaton végre majdnem teljes létszámmal megültük a dupla szülinapot, ami valószínűleg hagyománnyá is válik a családban, mivel Lilus egyik keresztapukájának (igen, ő ilyen szerencsés, hogy kettő jutott belőle), egy nappal Lilusé előtt van a születésnapja. Az idén nálunk tartottuk a bujit (buli), ami a keddihez hasonlóan igen jó hangulatúra sikeredett. Szeretem az ilyen családi összeröffenéseket. Erről az oldalról még több a gyerek, így mindig hatalmas zsivaj és káosz van körülöttük, amibe néha olyan jó beleveszni. :) 

Persze megint volt ajándékozási dömping és torta evészet. Most kicsit lazábban álltam neki a sütésnek, mert Évi sógornőm jóvoltából biztosítva volt még egy műremek, mivel az ő 20 éves kis nagy fiának volt a születésnapja. Megint volt vele egy kis gubanc, mert most meg túl lágy maradt a fondant, és folyton szétszakadt, amikor rá akartam rakni, de végül csak sikerült beborítani vele, viszont a díszítésnek meghagyott darab annyira folyós lett a színezőnek szánt rumaromától, hogy végül a kukában végezte. :S Aztán egy gyors ötlettől vezérelve előkaptam egy virág alakú sütiformát és reszeltem bele csokit, majd Ferkóm megmutatta a "dszémioliveres" technikát és azzal forgácsoltam rá nagyobb csoki darabokat. Hát végül is erre sem panaszkodtak, úgyhogy valószínűleg jó lett. Ha esetleg már unalmas lennék, akkor ígérem, több ilyen részletes tortabejegyzés nem lesz. :)

A Dédi is eljött :)

Az estig tartó bulit még megfejeltük egy pókerpartival, ami előtt természetesen szerettem volna Lilust időben lefektetni, de a fáradtság ellenére olyan élénk és virgonc volt, hogy egy óra hosszas próbálkozás után feladtam és inkább levittem magunkhoz. Tíz körül, miután bevacsorázott főtt krumpliból, kolbászból és elcsórta a zsetonjainkat :), elkezdett laposakat pislogni és hatalmasakat ásítozni, így végül felnyaláboltam, ágyba raktam, és persze amint párnát ért a feje már aludt is a kis Pokerface. 

Pókerarcok :)

A Nagy Látogatás

Lilus leendő gondozónői a mai napon ejtették meg kötelező látogatásukat szerény kis hajlékunkban. Eddig is tudtam, de ma aztán teljesen meggyőződhettem róla, hogy jó választás volt hozzájuk íratni Lilust, mert nagyon úgy tűnt, hogy a szimpátia abszolút kölcsönös minden fél részéről. Mostanában idegenekkel egyáltalán nem áll szóba, ennek ellenére amint beléptek az ajtón már kokettált velük, még ha csak az én ölemből is. 

Végre én is megnyugodhatnék már, hogy jó helyen lesz Ő ott, abban a csodaszépen felújított Ciróka Bölcsődében, a Csibészke csoportban, a Gólya jellel a kis szekrényén. :) 

Szülinap I. felvonás, egy megint majdnem elfusreált tortával

Kedden megtartottuk a szülinapos  ünneplések első fordulóját, melynek szerencsés résztvevői az én oldalamhoz tartozó kis család tagjai voltak. Hétköznap lévén esti programot szerveztünk egy kis tortázással, ajándékozással. Persze anyukám már előre bejelentette, hogy ő azért csak készülne még valami harapnivalóval, és ennek én nagyon örültem, mert megmentett egy kisebb megbolondulástól. :) Szent elhatározásom volt, hogy a tortát idén is magam készítem, és még a tavalyi nagy kudarc sem szegte kedvem. Alap ötlet volt a feketeerdő torta, de valami különlegeset akartam, így nem a hagyományos reszelt csoki, tejszínhab, meggy díszítést képzeltem el rá, hanem  fondant bevonatot. Maga a torta nem okozott gondot, na de a bevonat elkészítése már vért izzadósra sikeredett. Pedig tényleg egyszerű, csak mégis kellett izgalom a dologba. A végeredmény viszont jó lett és a tesztalanyok sem panaszkodtak. Most már akkora a lelkesedésem, hogy hétvégén újra összedobok egyet a család másik felének és majd jól bezsebelem a dicséreteket. Csak nehogy úgy járjak, mint az a bizonyos vajas kenyér! :) 

Szóval az ünneplés jól sikeredett, a kezdeti tartózkodó és szégyenlős viselkedés után az ünnepelt már egyedül bontogatta az ajándékokat, majd igazi háziasszony módjára tartotta nekem a tányérokat, hogy aztán a tortaszeletekkel mindenkit végig kínáljon. Volt (és még van) rengeteg lufi, szép és hasznos új játékok, bohóckodás és végkimerülésig való pörgés. :)
Délig pizsamában szórakoztunk és az elmaradhatatlan gumicsizmában...

Íme a torta, amihez ezerféle receptet dobott ki a gugli, aztán egy csipet oldalán rábukkantam egy egyszerűnek tűnőre, és nála a fondant receptet is megtaláltam. Csuda finomságokat készít, úgyhogy érdemes ellátogatni hozzá. Én ha először készítek valamit, akkor nagyon próbálok ragaszkodni az eredeti receptekhez, mert ha másnak sikerült, talán nekem is úgy fog. Na itt nem kell! A begyúrt masszát  én egy éjszakára beraktam a hűtőbe és olyan kemény lett, hogy azzal másnap esetleg diót lehetett törni, de újra átgyúrni azt nem. Mire rákerült a tortára én számtalanszor újramelegítettem, mert folyton megkeményedett. Egyszer még a tortáról is levettem, mert szétszakadt és rosszul szabtam rá, de akkor is újra lehetett olvasztani majd margarinnal újra gyúrni. Egyébként abból rengeteget felvesz. A végén már röhögtem kínomban, mert Ferkóm is elővette ezermester énjét és hajszárítóval melegítette nekem, hogy jobban nyúljon, aztán a szakadást felforrósított késsel "összehegesztette". Ez utóbbi be is vált! :D Legfőképp az ő érdeme, hogy nem a kukában landolt az egész, mert én már a határán voltam, hogy kidobjam. A maradékból készítettem rá a szíveket és természetesen egy csigát. Mivel sehol nem kaptam ételfestéket, meggylével akartam színezni, de attól nagyon folyós lett, így a meggylikőrös rumaromától kapta ezt a szép lila színt. Az íze ugyan nem az én ízlésem, de látványnak tényleg mutatós.

Anyukám pedig megint elővette határtalan kreativitását és ilyen gyönyörű dolgokkal lepte meg Lilust. Lám mit tesz az internet, amióta beszippantotta őt is, azóta nincs megállás, készülnek a szebbnél szebb dolgok. :)

Ez pedig már az a falvédő, amiről korábban tettem említést. A napokban elkészült és felkerült helyére. Ez is legfőképp anyukám keze munkáját dicséri, nekem a minták kiszabásában volt csak részem. 

Szombaton jön az elmaradt dupla születésnap ünneplése. Remélem mindenki egészséges és addig sem szed össze semmi nyavaját, ami megint keresztbe tenne nekünk. 

9:20...

... két évvel ezelőtt ebben az órában és percben megszületett Fürdős Lili. :)

Jelenleg még pizsamában lófrálunk, befejezzük a tortasütést és ilyen jó kis muzsikákat hallgatunk. Én meg közben még mindig nosztalgiázom magamban. :)

Mindjárt kétéves

Holnap itt a nagy nap, és én egyre többet nosztalgiázom a magamban lepergetett két évvel ezelőtti képekkel. Ilyenkor már bent voltunk a kórházban és vártunk, vártunk...egészen másnap reggelig. De erről majd holnap. 
Az évfordulós bejegyzést, mégis most örökítem meg, mert a következő napok már a szülinap jegyében telnek és az ünneplésről kellene majd írni, így erre leginkább most van időm.  

Főként arról akarok beszámolni, hogy milyen is Lilus így pár óra híján két évesen. Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám jelenleg egy nagyon is imádni való, bohóc, őrületesen szeretetgombóc, néha határokat feszegetően dacos, akaratos és egyre cserfesebb kis fruska, aki a legváratlanabb pillanatokban tud egy pillantásával levenni a lábunkról, máskor meg percek alatt kiborítani azt a bizonyos bilit.


Már jó ideje benne vagyunk a hisztis-dacos korszakában, amit az utóbbi egy hónapban megspékelt az utolsó négy fogának növesztése (még mindig tart :( ), de mégis azt mondom nem cserélném el egyetlen nyugodt napért sem ezeket a kissé nehézkes órákat, mert én bizony rengeteget tanulok (még mindig!) a saját gyerekemtől. Legfőképpen türelmet, ami egy-egy nehezebb napon bizony elfogy, de valahogy mindig sikerül belőle újra töltekezni. Aztán azt is (ami babakorában jól ment), hogy igenis nagyon figyeljek oda arra, milyen az alap természete és ne akarjam állandóan terelgetni, hanem hagyjam érvényesíteni az akaratát. Még akkor is, ha nem teljesen értek vele egyet és tudom, hogy sok mindenben  könnyebb útja is lenne a megoldásnak, de ha ő a nehezebbet választja ám legyen, majd ha elakad segítséget kér. Nekem ez az egyik legnehezebb a gyereknevelésben, főleg egy ilyen makacs kis bestiával, mint Lilus. :) Nagyon tud haragudni, amit általában a játékok vagy a cumik bánnak, mert még mindig előfordul, hogy megrepteti őket mérgében. De olyankor is imádom, mert édes pofa, ahogy durcásan csücsörít és ráncolja a szemöldökét. 

Egyébként pedig hatalmas színésznő, olyan mozdulatai és arc mimikája van, amitől behalok néha. Leírni nem is lehet, de persze a videó sosincs kéznél, így megörökíteni sem sikerült még. Előszeretettel produkálja magát, főleg a fiúk és persze a tükör előtt. Hihetetlen grimaszokat vág, a repertoárjába felvett legújabb, a brühühü gyakorlása szájbiggyesztéssel. :)


Már hónapok óta megint nagyon anyás. Vannak berögzült dolgok, amikhez nagyon ragaszkodik, ilyen például az alvás. Ha én jelen vagyok, akkor senki mással nem hajlandó még csak próbálkozni sem. Mivel szinte mindig kéznél vagyok, így a harcok elkerülése végett megadom magam. Valószínűleg ez sem jó, de ezen a téren gyenge vagyok, és már előre tudom, hogy  bölcsődében fogjuk ennek meginni a levét, és legfőképpen Lilus. Fogom is még ostorozni magamat ezért. :( Viszont ha éppen kedvére való személyek vannak a közelében (gyakorlatilag bármely családtag), akkor tesz rám magasról és éppen hogy csak szemmel tart, de nem igényli a társaságomat.

Kívülállók számára gyakran morcosnak tűnhet, mert nem az első pillanattól barátkozik (ez pici korában nem így volt, de nem is emlékszem mikor változott meg), viszont negyed óra elteltével szinte bárkivel kommunikál. Gyerekekkel még mindig úgy van, hogy ha ő lehet a kezdeményező, akkor azonnal barátkozik, de ha ő hozzá közelednek, akkor először meghátrál. Nekem ez is érdekes, nem tudom mi bújhat meg mögötte. Egyébként szereti a gyerektársaságot, tud együtt játszani a hasonló korúakkal. Persze mindkét fél részéről a játékokra vonatkozó tulajdonviszonyok előzetes egyértelművé tétele után. :) 

Még mindig imádja a hajmeresztő mutatványokat, legfőképpen ha az apja kezei között foroghat ide-oda, és a napokban újra rákapott a hintázásra, amivel meg aztán az égig repülne, ha tehetné.

Továbbra is mindenevő és nem mondom, hogy egy puccos étteremben örömmel látnának bennünket, de itthoni körülmények között elfogadhatóan eszik egyedül. Na nem mintha puccos éttermekbe járnánk. Szóval mindegy is, örömmel eszik, és ez a lényeg.

Pelenkás és valószínűleg az is marad még egy ideig, mert egyrészt a korábbi sikeres próbálkozások óta nem nagy hajlandóságot mutat a leszokásra (nem is elvárás), másrészt nem akarom a bölcsőde kezdés idején ezzel macerálni, majd ha azt megszokta akkor erre is nagyobb figyelmet fordítok.

Van még ez a fránya cumi, amitől jó volna már megszabadulni, de ez megint olyan dolog, amiben én voltam a gyenge. Már egész jól megszokta, hogy csak alváshoz használta, de amikor jöttek a fogai, úgy láttam ez volt az ami elviselhetőbbé tette neki. Most már ha előtte van, ha nem, eszébe jut és kéri, és sajnos ritkán is feledkezik meg róla, hogy hová rakta utoljára. És azért nem örülök ennek annyira, mert képes teljesen letompulni a nagy cumizásban. Megint egy dilemma, hogy pont a bölcsi előtt vegyem el tőle? Pedig lehet, hogy kénytelen leszek, mert ott aztán senki nem fogja figyelni, hogy mikor hová rakta le a cumijait, pláne nem keresgélni. 

Igazi kis dumaláda lett. Szavakkal vagy pár szavas mondatokkal teljesen érthetően kommunikál, kivéve, ha éppen dacol, mert akkor inkább kivárja, hogy rájöjjünk magunktól mit is óhajt éppen. :) Vannak kedvenc és azt hiszem a családban legendássá váló szavai, amiken igen jókat szoktunk derülni. Egy csomó szóban megcseréli a szótagot, amiből sokszor elég vicces szavak sikerednek. Pár kedvencünk:

vizsány - zsivány

pöcsög - csöpög

picsesz - csipesz

pörti - törpi (hupikék törpike)

páha - páva

tehe - teve

Rola - Rolika

Bacsa - Csaba

Vííí - Linda (?)

Pa - Panna

Ba - Gabi

Bibi - Tibi

Éci - Évi

ósaj - olvas

Ezeken kívül szinte mindent ügyesen kimond, vagy esetleg sejpít, és megbirkózik a 4-5 szótagos szavakkal is. Használja a birtokosokat, már többször mondja a tiem helyett, hogy enyém, és múlt időben is beszél.


Egyre csajosabb, két copfos, anyáskodó, macikat, babákat, pónikat szeretgető, gumicsizma mániás, huncut, zsivány kis bestia és holnap már kétéves nagylány. :)

Betegesen :S

Csütörtökön már Lilus gyanús volt nekem, mert feltűnően keveset evett, de mivel jókedvű volt és nem tűnt betegnek a fogzásra fogtam az étvágytalanságot. Este aztán gyorsan rájöttünk, hogy nagyon nem így van. Alig aludt két órája, amikor hirtelen és nagyon keservesen kezdett sírni. Azt hittem csak rosszat álmodott, de a szobába lépve az ágy sarkában viszontláttam az egész napi kajáját. Szegény ettől ijedt meg annyira. :( Gyors mosdatás, ágytakarítás, öltöztetés után átvittük magunkhoz és szerencsére hamar megnyugodott, majd el is aludt. Reggelig nem volt semmi gond, akkor viszont már én is forgó gyomorral keltem. Szuper, gondoltam sikerült benyalnunk valami vírust. Ferkóm  diétára fogott minket és mielőtt munkába indult főzött  nekünk egy nagy tál krumplit. Szigorúan betartottuk az utasításait :), de ez akkor még engem sem állított meg abban, hogy sürgősen meglátogassam a mellékhelyiséget. Hát, mit mondjak, nem sok pocsékabb érzés van annál, mint hogy ölelgeted a WC kagylót, közben meg a kétévesed a hátad mögött kétségbeesetten zokog, hogy Anya, elég, elég! Próbáltam két hullám között megfogni a kezét és mosolyogni, hogy azt lássa nincs semmi baj, de valószínűleg eléggé hiteltelen voltam. Délelőtt még egyszer Lilus is kiadta magából ami kikívánkozott (na ezt még rosszabb volt nézni),  így felnyaláboltam és orvos látogatás lett a dologból. Jól tippeltünk, valami vírusos nyavaja terített le bennünket. Lili aztán délutánra kicsit jobban lett, aludt három órát és az ennivaló is benne maradt. Ma már úgy tűnt teljesen jól van, de azért még diétára fogtuk. Délben a húslevest már úgy lapátolta magába, mint aki egy hete nem evett. :) 

Nekem tegnap volt még egy utolsó találkám a mindent elnyelővel, azóta meg csak a gyomrom fáj, de az nagyon. :S Gyakorlatilag csak fekve vagy ülve jó, állni egyáltalán nem. Holnapig várom a fejleményeket és ha reggel is így ébredek, szót fogadok Ferkómnak és elvihet orvoshoz. Az egész napos ápolásunkért, kiszolgálásunkért és türelméért minimum, hogy megérdemli a szófogadást. :)  

Sajnos így ma elmaradt egy elő dupla születésnapi buli a család egyik felével, na de első a gyógyulás! Én egyébként is jobb szeretek később ünnepelni, mint hamarabb, mert ugye ne igyunk előre a medve bőrére. Ez most bejött!

Lassan vége a kellemes hétfői napoknak

Két hét múlva Lilus megkezdi a bölcsit, és ez sajnos azt is jelenti, hogy nem lesz több Rolikával közösen töltött hétfőnk. Tényleg nagyon sajnálom, mert én kimondottan élveztem ezt a két gyerekes állapotot, ha még csak pár óráig is. Zsuzsi továbbra is jár angolozni, így talán Rolikát még megkapom :) pár délelőttre. A délutáni néptánc foglalkozáson aztán majd ők is találkoznak. Sajnos ez Mártika (tánctanár) balesete miatt pár hétig szünetel. :( Reméljük hamarosan felgyógyul, addig pedig itthon gyakorolunk és nem hagyjuk felejtődni a tanultakat. Már olyan sokat fejlődtek, kár lenne, ha elvesztenék az érdeklődésüket.

Hogyan üssük el az időt két izgő-mozgó lurkóval, amikor a játékok éppen nem kötik le őket, a fogócskázás és bujkálós játék már nem érdekes, és mindkettő egyszerre akar kézben lenni? Így!

Megfagyott a merevlemezük  :)

Este, amikor rám már senki nem kíváncsi :)

Könyv 1.

Írtam már, hogy idén sem tettem újévi fogadalmat, de kívánságaim vagy mondhatnám inkább elvárásaim magammal szemben vannak, melyekből az egyik, hogy minden hónapban legalább egy könyvet elolvasok. Az elmúlt majdnem két évben mindösszesen öt könyvön rágtam át magam, és ez cseppet sem elégítette ki a kultúra e formája iránti vágyamat. Tudom, ez csak rajtam múlt, de én leginkább úgy szeretek olvasni, hogy lehetőleg ne csak öt naponként pár oldal erejéig legyen időm leülni, vagy épp a mellékhelyiségben eltöltött egyedüllétek alkalmával. A karácsonyi angyalok hoztak pár könyvet a női rokonságnak csak nekem nem :(, úgyhogy ezek kerültek a lista elejére. Az e havit már sikerült teljesítenem Fejős Éva Helló, London! című regényével. Nem egy eget rengető sztori, de ha 15 éves lennék, akkor azt mondanám jó kis könyv,  mert akkor még talán, de tényleg csak talán, bele tudtam volna élni magam a főhős lány életébe, viszont mivel már dupla annyi is elmúltam, azt gondolom, ez nem igazán az én ízlésemnek való.  Most belegondoltam, hogy kicsit furcsának tűnik ez a beleélős dolog pont az én számból billentyűzetemből, a nagy Harry Potter rajongóéból. :) Szóval adok még egy esélyt Fejős Évának, mert a húgomnak van még egy regénye tőle, de ha az sem jön be igazán, akkor biztosan nem fogok általa írott  könyvre vágyni a születésnapomra.  Másmilyenre talán igen. :) !!!!!

Mert megérdemeljük!

Időpont: 23 óra.

F.: Le kellene fogynom.

Én: Nekem is.

F.: Eszünk pudingot?

Én: Oké!

Végül csak én ettem, ő kihagyta, mert még nem tudja milyen finom a tejszínhabbal tuningolt karamellás puding. :)

Szilveszter, teljes nyugalomban

A karácsonyi nagy jövés-menés után (amit egyébként nagyon szeretek), én valahogy annyira fáradtnak és kedvetlennek éreztem magam, hogy semmi hangulatom nem volt szilveszteri bulira készülni. Pedig lett volna, megint nálunk, barátokkal és Ferkóm nővéréékkel, meg talán az én tesóimmal, ha rábeszéltük volna őket, ami elég valószínű. Nem lett volna nagy ereszd el a hajam, csak a szokásos nagy kajálás, iszogatás, kártyázás és garantáltan sok vidámkodás. Ennek ellenére már napokkal előtte sem tudtam magam elengedni, és ha arra gondoltam, hogy a vendégfogadáshoz talán illene kicsit suvickolni a lakáson, mosni és eltüntetni a már addig is halomban álló vasalnivalót,  ami egy sima hétköznapon abszolút nem zavar, de ilyenkor igen, és még sütni valami finomságot stb., hát nem jött meg a kedvem. :S Közben meg érezvén, hogy év vége közeledik megint rágódni kezdtem azon, hogy a következő év elég sok változást fog hozni, amit ideje lenne már feldolgoznom, csak nem nagyon megy, szóval ez sem segített különösebben. Na de erről majd máskor nyavalygok. 

Szóval a bulit inkább lemondtam, és úgy döntöttünk (Ferkóm sodródott velem az enyhe depressziómban :))  itthon lógatjuk a lábunkat hármasban, este pedig megnézünk pár filmet, amit eddig elmulasztottunk, és igaz, hogy mindezt nem egy pedáns, rendbe vágott lakásban, de legalább kipihenten. Mini adag ennivalót azért készítettem, és délután nővéremék is befutottak egy röpke látogatásra, aminek örömére megetettük őket (na jó, felét ők hozták), majd gyorsan továbbálltak. :) Lilussal játszottunk, táncoltunk, meséltünk, majd miután elaludt,  megnéztük a Sherlock Holmes első részét, majd az éjféli koccintás után a Valentin Nap című filmet és kettőkor beestünk az ágyba. Lili meglepően jól bírta a tűzijáték és petárda áradatot. Bementünk egy kicsit hozzá, ha esetleg megijedne, és néha ugyan megrezzent, de nem ébredt fel, pedig szinte az ablaka alatt durrogtattak. Ez is egy rejtély marad számomra, mert néha apró neszekre megébred. Nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg én mennyire nem szeretem ezt a fajta ünneplést. Szívesen megnézem a városi ünnepségen a tűzijátékot és Pesten az augusztusit, de számomra érthetetlen dolog marad, hogy mi az öröm abban, hogy kemény pénzeket lőnek el ilyenkor az emberek. Ami főleg kiverte nálam a biztosítékot, az az volt, amikor a tv-ben egy látszatra finoman szólva sem jó anyagi helyzetben lévő pasas azt mondta, azért veszi meg ezeket, hogy a gyereknek legyen már egy kis öröme. ????? Bele se merek gondolni, mi volt a gyereknek a fa alatt karácsonykor, vagy inkább mi nem. Elég valószínű, hogy semmi, mert apuka ilyen baromságokra költ.

Az év első napja hasonlóan punnyadósan telt, és bőven belefért délután az Elhajlási engedély majd este a Nász-ajánlat megnézése. A két pasi szenvedése annyira tetszett, hogy a poénok kedvéért ma este megint megnéztük. :)

Csak fújta, fújta...

...a szomszédok nagy örömére

Apuciiiiii!

Az ünnepi poharaink :)

Újévi fogadalmat most sem tettem, mert nem betartásuk miatt teljesen felesleges, viszont elvárásom van bőven magammal szemben, és persze pár kívánság, amiket meg csak akkor írok le, ha tényleg bejönnek. 

Boldogat, sok szépet és jót Mindenkinek! A Sárkány éve köszöntött be, hozzáértők szerint ez jót jelent. Rajtam ne múljon én nagyon bizakodó vagyok. :)

Boldogságos Új Évet kívánok Mindenkinek! :)