Hanyagoltam már megint elég rendesen a blogot, de úgy tűnik, ha egyszer kiesek a ritmusból, akkor nagyon nehezen megy, hogy újra belelendüljek. Így vagyok én ez ügyben nagyjából mindennel, ezért nem sportoltam például soha rendszeresen. Nem egy jó tulajdonság, de ez van.
Próbálom összeszedni a gondolataimban, hogy mi említésre méltó történt a nyáron velünk, de vagy semmi lényeges (egyet kivéve, de erről később), vagy már annyira aktualitását vesztette, hogy furcsa lenne leírni.
Lilusról azért van mit, mert a nyáron nagyon sokat változott, vagy inkább fejlődött.
Először is nagyot nőtt, általában idősebbnek is nézik a koránál és a körülötte lévő hároméveseket simán utolérte, sőt a négyéves unokatesójával egyformák, igaz ő meg kiesebb egy kicsit az átlagnál.
Kis testével egyenes arányban nőtt a szája mérete is, engem simán kidumál a bugyimból, az apját meg pláne. :) Néha köpni-nyelni nem tudok a szövegétől. Persze most fele sem jut eszembe, de a napokban ez volt a kedvenc.
Mamitól jövünk ebédből, lefekvés előtti időhúzás.
- Anya, nézzük meg be van-e zárva a garázs! (huncut szemekkel figyeli a reakciómat)
- (nyugodtan, de határozottan) Liluskám, én már nem megyek sehova!
- (fejét csóválja) Anya, olyan ideges vagy!
Gyakorlatilag mindent megmagyaráz, kész válaszai vannak és a nem-et ritkán fogadja el. Hihetetlen meggyőző ereje van, jobb ha hagyja magát az ember, mert gyorsabban szabadul. Értem ezt leginkább olyan dolgokra, hogy ha például játékból kávét főz, akkor a huszadikat is el kell fogadni, mert olyan nincs, hogy nem és kész. A húgom mondta egyszer, hogy addig etette az elképzelt ennivalókkal, hogy szinte tényleg jóllakott. :)
Idegenekkel és idegen helyzetekben először továbbra is tartózkodó, megfigyel, majd ha úgy látja minden oké, akkor gyorsan barátkozik, sőt felpörgésig produkálja magát. Azt nagyon utálja, ha valaki erőszakosan akar vele barátkozni és bájologva közelít, ilyenkor szúrós tekintettel büntet és nem tárgyal.
Alapvetően még mindig szófogadó, bár egyre többször próbálgatja a szárnyait és tesztelget bennünket. Nem egyszerű időszak, csak remélni tudom, hogy jól kezeljük a húzásait. Okos és fondorlatos kis bestia. Néha el tudok képedni, és közben csodálom is, hogy milyen eszköztárral rendelkezik egy ekkora gyerek arra, hogy elérje, amit akar. Tanul minden apró mozdulatból, hangulatból, viselkedésből, és teljesen leképezi azt, amilyenek mi vagyunk. Borzasztóan kell már vigyázni arra, hogy hol, mikor, mit csinálunk vagy mondunk, mert olyan, mint egy kis szivacs. Eddig talán jól működünk, mert inkább a jó dolgokat tükrözi vissza, de azért van már pár dolog, amit sikeresen eltanult tőlünk. Főként a szövegelést. A múltkor a babáját tartotta a kezében, amikor azt mondta: Bakker baba, nagyon bekakiltál! Na, ezt én biztos nem ebben az összefüggésben mondtam! :)
A hisztiket kezdi maga mögött hagyni (azért vannak, csak hogy ne felejtsük milyen is az), és egy ideje inkább a dacosság a jellemző rá, ami általában persze akkor a legkeményebb, ha nekem is rossz napom van. Ilyenkor jó, ha van felmentősereg, mert könnyen egymás agyára megyünk, és nagyon nehéz jól szeretni, akármilyen édes-bájos-cukorfalat egyéb esetekben. Mielőtt megkövezne bárki, azt gondolom én sem vagyok éppen szerethető jellem az ilyen napokon! Sőt, ha nagyon nem vagyok a hisztire vagy az állandó ellenkezésre hangolva, minden előzetes elvem (hol van az már...) ellenére még kiabálok is, amit pedig nagyon utálok. És teljesen felesleges, erre is rájöttem már, de a feszültség legalább kijön.
A nyáron volt öt hét szünet a bölcsiben, ami miatt aggódtam, hogy hogyan oldjuk meg, de végül volt Anyukámnál, Nővéreméknél, velünk hármasban, aztán külön-külön, úgyhogy csak megoldottuk és eltelt az a pár hét. A bölcsibe való visszaszokással szerencsére nem volt gond, egy-két reggeli nemakarokmenni próbálkozástól eltekintve könnyen ment. Most, hogy a nagyok már oviba mennek, előlépett a csoport hierarchiában, és Katika szerint meg is van a Csibészke csoport új falkavezére. :) Örüljek vagy aggódjak emiatt, nem is tudom...
Az itthon töltött hetek pelenka fronton is változást hoztak. Egyik napról a másikra napközben elhagyta a pelust, csak alváshoz és kakiláshoz kell már, viszont azóta nincs előrelépés. Bár jobban mondva van, mert amióta újra kezdődött a bölcsi, ott a nagydolgát is a wc-n végzi. Itthon csak próbálkozik, de végül mindig elkéri a pelenkát. Talán az ottani mini wc csésze a titok nyitja. Remélem hamarosan elhagyja magától, mert továbbra sem szeretnénk erőltetni, eddig is a saját igénye vezérelte. Biztos nem lesz egyszerű, mert nagyon sokat iszik, még lefekvés előtt is, így ritkán, de előfordul, hogy éjszaka pelenkát kell cserélnem neki. Mindenesetre az óvoda legalább nem sürget, mert már biztos, hogy csak jövő szeptemberben kezdi.
Röviden: állandóan ugrabugráló, futóbringázó, egyedül csúszdázó, korlátokon himbálózó, szelle-felle, magát produkáló, pasik körében szégyenlős, huncut, babázós, gondoskodó, dacos, türelmetlen (Most akajom!), kiabálós, éjszaka ébredő-kekszet követelő-aztán gyorsan vissza alvó, reggel lustálkodós, önállósodó, határait próbálgató, mi határainkat feszegető, dirigáló, állatbarát (főként kutya és a csirkék), kádban még mindig állva fürdő, de tóban úszógumival úszkáló, magában énekelgető és táncoló, síró, majd kettő perc múlva kacagó, puszilgatni való kis színésznő! :)
