2011. február 28., hétfő

Az utak réme

Mostanában valahogy mindig szembejönnek velünk a nyuszis dolgok. Ma a Mami (Ferkóm anyukája) újította be ezt a járgányt. Lilus még nem jött rá hogyan kell hajtani, de nagyon élvezi, ha tologatjuk. :)



Zokninyuszi

Tegnap Ágiéknál akadtam rá erre az aranyos kis játékra, és el is döntöttem azonnal, hogy kell egy ilyet készítenem Lilusnak, annyira jópofa. Este neki is álltam felszabdalni Lili egyik kinőtt zokniját, hogy megalkossam az ő kis zokninyusziját. Ez lett a végeredmény. :) Tetszett neki nagyon, délelőtt már ezt markolászta. Az elkészítés menete a linkre kattintva megtalálható.

Betegség, nehéz éjszakák, az egyik legjobb apa és a szagtalan kaki története

Úgy tűnik Lilus végre javulásnak indult. Kicsit elhúzódik ez a betegség, ami valószínűleg a sorozatban megjelenő fogaknak köszönhető. Kibújt már a 10. és a következő is nagyon feszíti az ínyét. Mióta beteg, szegénykémet mintha kicserélték volna, a korábban mindig vigyorgós, huncut kis Csibimanó, sokszor rosszkedvű, frusztrált, dühöngő, kicsit hisztis anyaragacs lett. Teljesen megértem, hogy miért, de nagyon remélem, hogy ha minden bajságon túl lesz, akkor visszakapjuk a kis huncutot. 
Az éjszakák is elég nehezen telnek, sajnos a köhögés, a fogfájás és még fene tudja mi gyakran felébreszti és néha nagyon nehéz visszaaltatni. Kézben könnyen elalszik, de amint megközelítjük a kiságyat már pattan is ki a szeme. Ezt eljátsszuk legalább négyszer-ötször éjszakánként. Néha már zombiüzemmódba kapcsolok és csak vonulok vele fel s alá a szobában. Komolyan mondom, szerintem volt olyan is, hogy sétálgatás közben aludtam, mert fogalmam nem volt hogyan kerültem ágyba és arról pláne nem, hogy mikor. Reggelente arra sem emlékszem pontosan, hogy hányszor voltunk fenn. Lehet, hogy közöttünk bírna aludni, de nem, nem vagyok kegyetlen anya, csak azt gondolom a mi ágyunk az a mi ágyunk és kész. Persze kivétel ez alól, ha nagyon beteg, mint a héten is, amikor örültem, ha legalább így tudott aludni pár órácskát. A legfárasztóbb az, amikor a visszaaltatás cirka másfél-két órás procedúra, mint pl. a tegnap éjszaka. :S Végül bevetettem a Nurofen fegyvert is, ami vagy hatott hajnal három körül, vagy szimplán elfáradt a kis drágám, mindenesetre negyed nyolcig bírtunk aludni mindketten. 
Ferkóm újfent bizonyította, hogy igenis ő az egyik legjobb apuka (csak azért nem a legjobb, mert  annyi legjobb nem lehet, amennyiről én már különböző blogokban olvastam) a világon, mert ha felébresztem szó nélkül felkel és átveszi az éjszakai műszakot. :) Ébreszteni pedig csak azért kell, mert olyan híresen jó alvókája van, hogy a füle mellett ágyút is lehetne dörgetni, meg se hallaná.
A napokban újabb felismerésre jutottam, mégpedig, hogy igenis létezik a szagtalan kaki.  Csecsemő kora óta a napokban fordult elő újra Lilussal, hogy a háta közepétől a hasáig tiszta kaki lett, és ennek a bizonyos fogzás miatti lágy terméknek tényleg nincs szaga. :) Ezúton is megkövetem Zsuzsi barátnőmet, akinek ezt alig akartam elhinni. :)

2011. február 24., csütörtök

13 hónapos kis beteg Csibimanó

Azt hiszem a tegnapi nap és az előtte éjszaka volt a betegség csúcspontja. Nem sokat aludt egyikünk sem, Lilus a foga és a láz miatt, mi meg persze az ő dajkálgatása és szeretgetése miatt. Volt sétálgatva alvás, sírás közbeni alvás, apa karjaiban alvás, anya mellkasán alvás, anya mellett alvás és kiságyban alvás, de ez mindösszesen kb. 4 óra alvást jelentett. Tegnap még elég rosszul érezte magát, gyakorlatilag csak a kezemben tartózkodott, kisdolgomat is csak úgy tudtam intézni, hogy a lábamnál ült és sírt. Se járni, se mászni nem bírt annyira legyengült. A tegnap éjszaka már kicsit kellemesebben telt, már ha lehet ezt a szót használni arra, hogy felkelt ugyan ötször is, de gyorsan visszaaludt. Ma már szerencsére nem volt láza, csak egy kicsit nyűgös volt. Szerintem én is az lennék, ha a sok törölgetéstől szétrepedne az orrom.:( Úgy folyik az orra, mintha megnyitottak volna egy csapot, és hát leszívogathatnám neki egész álló nap, de akkor akár a hátamra is köthetném a porszívót, hogy szükség esetén azonnal kéznél legyen. Így marad a néha-néha porszívózás és a puha textilpelenkával törölgetés. Mára egész jól visszanyerte a színét, csak a szemein látszik, hogy kicsit még gurinciás. Az étvágya mintha csökkent volna, de ezt a gyógyszerek számlájára írom. Már sétálgatni is volt kedve, és végre sikerült telefonnal is elcsípnem a pillanatot. Az elején én nyerítek bele, hogy gyere. :D


2011. február 22., kedd

Végletes Csibimanó

A csirkelábfaló bandita Csibimanó


A szende szemérmes Csibimanó

A Mamikára ütött ez a gyerek?

Lilus a születésnapjára kapott a keresztapukájától egy kis konyhai eszköz készletet. Azóta ezeket húzza magával mindenhova, tényleg mindenhova! :) Sétálni, pelenkázáshoz, orvoshoz, Mamikhoz, alváshoz és a többi most nem jut eszembe. Nem tudom itt mit főzött, de biztos finom volt, mert mire felébredt a nagy semmi maradt belőle.



 Ja, és a Mamika (anyukám) szakácsnő! :D

Többször ígérem nem kérek bocsánatot  a képminőségért, de a telefonosok nem sikerülnek jól, és van, hogy csak az van kéznél.

Folytatás tegnapról

Volt egy húzós éjszakánk tegnap. Fél éjféltől fél háromig Ferkómmal felváltva ringattuk, vigasztaltuk Lilust, mert láthatóan szenvedett a foga miatt és a láztól is. A köhögés már addig is felébresztette párszor. Én egy idő után feladtam a sétálgatást, ringatást, éneklést, mert úgy éreztem leszakad a derekam és a lábaim összecsuklanak alattam. Ennyire nem szoktam rosszul bírni az éjszakázást, de most rohadtul fáradtnak éreztem magam. Egyszerűen nem bírtam elaltatni, sőt egyre csak éberebb lett. Ekkor ébresztettem Ferkómat, hogy ha nem gond megint vegye át egy kicsit, mert nem tudok már vele mit kezdeni. Eltartott neki is egy kis ideig, de szerencsére sikerült kifárasztania, így végre beájult fél három körül és reggel hétig aludt is. 
Reggel megint lázas volt egy kicsit, nem vészesen, szerencsére nem ment 38 fölé. Délben elmentünk a doktornénihez, amit most kifejezetten rosszul viselt, elkezdett sírni, amint beléptünk a rendelőbe. Annyival lettünk okosabbak, hogy most már a torka is piros, valószínűleg torokgyulladás a bűnös. Kapott antibiotikumot, amitől nem repesek örömömben, de bízom a dokiban, és ha úgy gondolja ez a jó megoldás, akkor legyen. A délután igencsak nyűgösen telt, ragadt rám, mint bélyeg a borítékra. Ezt a fajta ragaszkodást egyébként sem bánom, de ha ez a gyógyulás ára, akkor csak ragadjon nyugodtan. Együtt is aludtunk délután, mert most valahogy az ágya sem vonzotta. Elaludt a mellkasomon, amitől egy idő után én nem kaptam rendesen levegőt, így gyorsan oldalra gördültünk és imádtam, ahogy kapaszkodott a nyakamba. Nem eresztett egy percre sem, de így legalább bírt aludni. 
Később aztán, bár nem jött a várva várt jó idő, mégiscsak kimentünk egy kicsit levegőzni és megejtettük az első kinti sétát. Bocs a képminőségért, telefonos, így nem sikerült jól. :)


2011. február 21., hétfő

Most címre sincs ihletem

Annyi mindent akartam írni az elmúlt napokban, de valahogy nem jött az ihlet a fogalmazáshoz. Most is csak a lényeget írom, talán kicsit káoszosan, de most ennyire telik.  Lilust a  múlt héten elvittük orvoshoz, mert nem akart múlni az orrfolyós, tüsszögős nyavajája, de ezenkívül a doki sem állapított meg semmi különöset.  Szerinte is csak a foga lehetett a bűnös, ami ki is bújt azóta. Holnap viszont újra elmegyünk a doktornénihez, mert ma reggel már volt egy kis láza, amit sikerült lehúzni, de délután már megint volt hőemelkedése, láza viszont szerencsére nem. Kicsit köhög is és folyik az orra, viszont jó a kedve, van étvágya, sokat iszik. Megint gyanakszom a fogára is, mert a nyála is folyik és néha könyékig a szájában turkál. Remélem csak ennyi a gond! Ferkómnak hörghurutja van, irtó rondán köhög már egy hete. Úgy néz ki én még bírom a strapát, tuningolom is magam homeopátiával és vitaminokkal, hogy ha megtámad valami takonykór, könnyebben leszámoljak vele.

Lilusról még annyit, hogy egyre többet sétálgat egyedül, már nem csak egyenesen megy, hanem könnyedén változtat irányt is. Végre sikerült beszerezni egy tuti kis cipőt is (persze turkálóban, mert máshol alig lehet kapni normálisat, amit kényelmesen rá lehetne adni egy ilyen apró talpra), így ha jönne már végre a jó idő, kint is sétálgathatnánk.

Holnap tuti orvoslátogatás lesz, Viburcol kúppal fektettük le Lilust, de az előbb megébredt és megint van egy kis láza, így kapott Nurofent is. Megyek is vissza hozzá. :(

2011. február 14., hétfő

Valami Valentinos

Túl vagyunk egy nagy pizza befalásán (kipukkadok), három kupica jófajta mézes pálinka legurításán (vigyorgok, mint a tejbetök), röhögünk a Randigurun (már legalább harmadszor), és most megyek felbontani az eper ízű lila szíves milka csodát (ez már hagyomány), bár Ferkóm már be is szundított. Mindegy, a milkát egyedül is elpusztítom! Boldog Valentin napot mindenkinek! :D

2011. február 11., péntek

Egy rövidke bejegyzés arról, hogy...

...Lilus tegnap óta egyedül jár. Már 4-5 métert is megtesz egyedül, fenékre pottyan, majd feláll és megy tovább.  Persze a nap nagy részében még mászik, mert gyorsabban elér mindent. :) Új szava pedig a mama.

2011. február 8., kedd

Így aludt délután...


...egy kilencedik fogát növesztő, orr- és száj nedvekben bővelkedő, könnyeit hullató, nehezen elalvó, nyűgösködő, de szerencsére nem lázas és nem hasmenős egy éves kis csibimanó. Kb. 20 percig, majd még félórát, az Őt borzasztóan sajnáló anyja mellkasán, aki reménykedik, hogy ez az éjszaka jobb lesz, mint az előző.

2011. február 2., szerda

Átmeneti időszakok és egy panaszkodós poszt

A régi bejegyzéseket tekintve eddig tényleg nem igazán volt panaszom Lilus dolgaival kapcsolatban, és most sem azért írok, hogy végre legyen egy ilyen poszt is, csak úgy érzem tényleg van miért. Alapvetően igen jó és nyugodt  természetű kislány (apukája szerint szerencsénkre ebben rám hasonlít), de azért előfordul hogy bizonyos dolgok nála is kicsapják a biztosítékot. Most elmondhatom, hogy az elmúlt napokban, lassan már hetekben gyakran voltak ilyenek. :S  Három dologban is átmeneti időszakát éli, ami miatt gyakran eléggé frusztráltnak tűnik és néha én is annak érzem magam, mert még nem mindig tudom, hogy mit kezdjek vele ilyenkor. 
Az egyik a mászás és járás közötti átmenet. Próbálkozik ugyan néha az elindulással, de öt-hat lépés után eldől vagy fenékre esik. Azt nagyon szeretné, ha fognánk a kezét és vég nélkül sétálgatnánk a lakásban, mert ez már nagyon megy neki, és szoktuk is ezt csinálni, de azért nem egész napos program. Sokáig nem is tűri, ha noszogatjuk (nem erőltetjük!) az önálló járásra, gondolom, majd ha kénye - kedve úgy tartja biztosan elindul. Na, viszont ebben is rám hasonlít. :) Soha nem szerettem azokat a dolgokat, amiket kötelezően kellett csinálni, sőt ma sem különösebben.
Másik dolog a beszéd, és ebből kifolyólag vannak néha kommunikációs problémáink. Annyira de annyira mondana már mindent és formálná a szavakat, de persze ez sem megy még. Sokszor sajnálom, mert nagyon frusztrált tud lenni, be is mutat néha egy kis földön fetrengős jelenetet, miközben igazából nem hisztizik, csak nyafog, forog össze - vissza és dobol a lábával, mindezt elkeseredett arccal. Erre eddig a legjobb megoldás az volt, hogy mellé feküdtem és ugyanúgy látványosan szenvedtem, mint ő. Na erre már kitört belőle  nevetés. Remélem azért az utcán nem akarja eljátszani ezt a jelenetet.  :) Rosszabb esetben, ha nem találom ki azonnal, hogy  mit szeretne, akkor kiabál és iszonyú mérgesen ráncolja a homlokát. Néha azt gondolom, meg kell zabálni, olyan édes, de  azért leginkább felidegesít a kiabálással, így próbálok nem nagy figyelmet tulajdonítani neki.
A harmadik problémát pedig a fogak jelentik. Négy kisőrlő és a négy szemfoga helyén borsónyi duzzanat van, úgyhogy ez is megkeseríti egy kicsit a napokat, észrevehetően nyűgösebb. Az éjszakák hála Istennek többnyire nyugodtak, igaz, hogy kétszer - háromszor felsír, de vagy magától visszaalszik, vagy sétálok vele két kört a szobában és már durmol is.
Egyébként általánosságban elmondható róla, hogy nagyon csibész, mert a tiltott és veszélyes dolgokat szereti kipróbálni, annak ellenére is, hogy százszor elmondom egy nap, hogy mit miért nem szabad. Ez kissé fárasztó tud lenni a nap végére, de egyszer  majd csak megért mindent. Mostanában tényleg többször táncol az idegeimen, de amikor meg csak úgy odajön hozzám, megölelget és megpuszil, akkor tényleg el tudok felejteni minden nehézséget. Vérbeli csaj, már most tudja hogy csavarjon az ujja köré bennünket. :D
Ja, és még egy dolog! Igazán jöhetne már a tavasz, mert valami rejtélyes oknál fogva a sapka felvétele és a kesztyű használata borzasztóan fájhat. Gondolom, mert a sapka felvételnél nyafog, a kesztyű miatt pedig sír, még akkor is ha mínusz fokok vannak és már pecsenye piros a keze. És az sem jó, ha a bundazsák ujját húzom rá,  mert akkor mivel  kapaszkodna Csőrikébe vagy a cumiláncba? Szóval választhatok, hogy lefagy a keze, vagy sírás közben torokgyulladást kap. :S Köszönöm, inkább nem választanék!