Betegség, nehéz éjszakák, az egyik legjobb apa és a szagtalan kaki története

Úgy tűnik Lilus végre javulásnak indult. Kicsit elhúzódik ez a betegség, ami valószínűleg a sorozatban megjelenő fogaknak köszönhető. Kibújt már a 10. és a következő is nagyon feszíti az ínyét. Mióta beteg, szegénykémet mintha kicserélték volna, a korábban mindig vigyorgós, huncut kis Csibimanó, sokszor rosszkedvű, frusztrált, dühöngő, kicsit hisztis anyaragacs lett. Teljesen megértem, hogy miért, de nagyon remélem, hogy ha minden bajságon túl lesz, akkor visszakapjuk a kis huncutot. 
Az éjszakák is elég nehezen telnek, sajnos a köhögés, a fogfájás és még fene tudja mi gyakran felébreszti és néha nagyon nehéz visszaaltatni. Kézben könnyen elalszik, de amint megközelítjük a kiságyat már pattan is ki a szeme. Ezt eljátsszuk legalább négyszer-ötször éjszakánként. Néha már zombiüzemmódba kapcsolok és csak vonulok vele fel s alá a szobában. Komolyan mondom, szerintem volt olyan is, hogy sétálgatás közben aludtam, mert fogalmam nem volt hogyan kerültem ágyba és arról pláne nem, hogy mikor. Reggelente arra sem emlékszem pontosan, hogy hányszor voltunk fenn. Lehet, hogy közöttünk bírna aludni, de nem, nem vagyok kegyetlen anya, csak azt gondolom a mi ágyunk az a mi ágyunk és kész. Persze kivétel ez alól, ha nagyon beteg, mint a héten is, amikor örültem, ha legalább így tudott aludni pár órácskát. A legfárasztóbb az, amikor a visszaaltatás cirka másfél-két órás procedúra, mint pl. a tegnap éjszaka. :S Végül bevetettem a Nurofen fegyvert is, ami vagy hatott hajnal három körül, vagy szimplán elfáradt a kis drágám, mindenesetre negyed nyolcig bírtunk aludni mindketten. 
Ferkóm újfent bizonyította, hogy igenis ő az egyik legjobb apuka (csak azért nem a legjobb, mert  annyi legjobb nem lehet, amennyiről én már különböző blogokban olvastam) a világon, mert ha felébresztem szó nélkül felkel és átveszi az éjszakai műszakot. :) Ébreszteni pedig csak azért kell, mert olyan híresen jó alvókája van, hogy a füle mellett ágyút is lehetne dörgetni, meg se hallaná.
A napokban újabb felismerésre jutottam, mégpedig, hogy igenis létezik a szagtalan kaki.  Csecsemő kora óta a napokban fordult elő újra Lilussal, hogy a háta közepétől a hasáig tiszta kaki lett, és ennek a bizonyos fogzás miatti lágy terméknek tényleg nincs szaga. :) Ezúton is megkövetem Zsuzsi barátnőmet, akinek ezt alig akartam elhinni. :)