Bármilyen keveset írok mostanában, ez az időpont még nekem is szokatlan a posztolásra. Jelenleg az van, hogy itthon vagyok, és most van időm, energiám írni. Esténként is jó volna hosszabb időre ide telepedni, de a bioritmusom valahogy nagyon lassan alkalmazkodik a munkás léthez, így esténként olyannyira ki vagyok purcanva agyilag, hogy gyakran már Lili mellett beájulok az ágyba. Persze felkelek egy idő után, de akkor meg már nincs kedvem leülni ide, inkább a gyors fürdés alvást választom.
Szóval az itthon maradás oka pedig mi más is lehetne, mint az, hogy Lili beteg. Vagyis úgy tűnik szinte már csak volt beteg, mert egy napja alig van tünete. Múlt hét hétfőn fülfájással hoztuk haza a bölcsiből, amit másnap a doktornéni fülgyulladásként állapított meg. Az elmúlt két évben Lili ilyen beteg még nem volt, lázat még csak csillapítani sem kellett neki, most viszont pótolt mindent. Három napig csak amíg a gyógyszer hatott addig nem volt láza, egyszer pedig 40 fokot mértünk, de szerencsére azt is sikerült hamar visszahúzni. Mivel két nap után még semmit nem javult, sőt szinte rosszabb lett az állapota, visszavittük ellenőrzésre és kiderült, hogy már tüszős mandula gyulladása is van, így biztosan elhúzódik a betegség. Kétféle antibiotikum és egy rakás gyógyszer...ettől feláll a szőr a hátamon is! Ilyenkor sajnálom a legjobban, hogy elérhető közelségben nincs egy homeopátiás orvos. :( Legalább választása lenne az embernek!
Napokig alig evett és egyik éjszaka jól megijesztett, mert véreset hányt, de viszonylag gyorsan kapcsoltunk, hogy a torka miatt lehet, annyira kikészült már. Így is volt, mert többször nem fordult elő. Két napja viszont eszik mint a vett malac, gyakorlatilag bármit, amit eléje rakunk. :)
Rázós egy hét volt, de remélem nem ismétlődik hamarosan. Mert annyira azért nem vagyok naiv, hogy azt gondoljam ez volt az utolsó eset. Tényleg nem volt még ilyen beteg és hát megint tanultunk valamit, én például újfent azt, hogy akármennyire rossznak is tűnik a helyzet, egyszer elmúlik és kár kiborulni rajta. Nem is a betegség miatt igazán, mert tudtam, hogy nincs nagy vész, csak jól kell kezelni és elmúlik, hanem inkább a fáradtság miatt. Akármennyit is éjszakáztunk régebben Lilivel, én ennyire még nem készültem ki, mint most. Szegénykém rosszakat is álmodott, nem bírt órákig visszaaludni, pedig már mindennel próbáltunk a kedvében járni. Volt, hogy egy-másfél óráig fel sem kelt igazán, csukott szemmel sírt, de érdekes módon mégis kommunikált velünk. Bár az többnyire abból állt, hogy mindennel ellenkezett és kiabált, kiabált... és kiabált. Minden elvünket félre dobva még éjszakai Bogyó és Babóca nézésre is rávett bennünket, de volt hogy órákig vigasztalhatatlanul sírt. Egy ízben már én is, mert annyira tehetetlennek éreztem magam. Még az is megfordult a fejemben (sőt a számat is elhagyta a kijelentés), hogy én többet nem akarok gyereket, mert egynek a gondviselésére is alkalmatlan vagyok. Persze amint kimondtam tudtam, hogy nem így van, hiszen pont az ellenkezője a célunk. Ez egy ismeretlen hullámvölgy volt, a következőt már a tapasztalat miatt is lazábban vesszük, ebben biztos vagyok. Aztán persze megint jön valami ismeretlen helyzet, ez is garantált! :)
A hétre még szabadságoltuk Lilust a bölcsiből, két napig velem lesz itthon, két napig Ferkómmal. Bár ez utóbbi még kétséges, mert ma reggel már ő is elég bengásan kelt. :( Holnap még megyünk ellenőrzésre, és nagyon remélem a doki már csak jókat fog mondani!
