Azt hiszem, ez a két dolog eddig mindig Lilinek ment könnyebben, mint nekem. Már a szoptatás elhagyásakor is ezt figyeltem meg, mert szinte tényleg magától vált le. A külön szobába költözése volt a következő ilyen jellegű nagyobb esemény, amit szintén könnyen vett, míg én hetekig nyugtalanul aludtam és szívem szerint ott tanyáztam volna az ágya mellett éjszakákon át. A bölcsi kezdés, bár neki sem ment egyszerűen, mégis úgy érzem szintén én dolgoztam fel nehezebben. Sokára engedtem el magamban az otthon töltött két évet. Én nagyon élveztem azt az időszakot. Ha előfordul, hogy több napot is együtt tölthetünk itthon (ami sajnos csak betegség miatt fordul elő), akkor teljesen olyan érzés fog el, mint régen.
A legfrissebb élményünk leválás-elengedéssel kapcsolatban a múlt hét pénteken volt, amikor évfolyam találkozóra mentünk Szegedre, és több, mint két és fél év után úgy döntöttünk ideje kipróbálni, hogy Lilus máshol töltse az éjszakát. Nővéremék persze azonnal kaphatóak voltak a dologra és végül ő beszélt rá, hogy ez tényleg élesben menjen, mert mi először csak annyit akartunk, hogy jöjjön át hozzánk és vezényelje le az estét, aztán éjszaka valamikor már felváltjuk. Aztán engedve a rábeszélésnek mégis az lett a döntés, hogy próbáljuk meg, mert ha bejön, akkor akár rendszeresíteni is lehet a dolgot. Jelentem annyira jól sikerült, hogy simán elfogadta, hogy ott fog aludni, nem volt cirkusz este sem, kilenckor már aludt és reggel sem úgy ébredt, hogy azonnal minket keresett volna. Mi fél kettőkor értünk haza, és hát én kb. addig bírtam jól a dolgot, itthon ugyanis már elég pocsék érzés volt szembesülni az üres ágy látványával. Aludni ugyan bírtam, na de hogy... Lehet, hogy én vagyok túl rinyálós, de eddig nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy a magam szórakozása miatt éjszakára máshol hagyjam. Részemről nem is kívánom ezt rendszeresíteni, de ha ő akarja, akkor mehet a dolog. Én meg majd gyakorlom az elengedést. :)
Ezek után már hab a tortán, hogy a vasárnapi ebéd után Ferkóm anyukájánál aludt, úgy, hogy ő maga közölte velünk, márpedig nem jön haza, majd a Mami mesél neki, aztán alszik és kész. Még csak el sem köszönt tőlünk rendesen a kis bestia. Ez egyébként csak azért érdekes, mert míg anyukámnál és nővéreméknél a délutáni alvását már több alkalommal is megejtette, itt még velem sem aludt soha. Ennek viszont örülök, hogy így alakult, már mint, hogy magától ott aludt, mert eddig ebből a Mami és a Dédi kimaradtak, és ugye nem kell mondjam mennyire imádják ők is. :) Nagylányosodik...jajj nekem!
Azt még nem is mondtam, hogy úgy különbözteti meg a két Mamit, hogy Gabismami és Dédismami. Gabi, a húgom és még anyukámmal lakik, a másik Mami és a Dédi pedig szintén együtt élnek. :)
