Lilus már megint annyi új dolgot produkált az elmúlt egy hónapban, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. Leglátványosabb a szókincsbővülése. Sok esetben a szavak első szótagját mondja ki, de gyakran előfordul, hogy azonnal ismétel utánunk, vagy egyszer csak mintha eszébe jutna, benyög olyan szavakat, amit napokkal előtte hallhatott. A teljesség igénye nélkül ezek az újak:do (dolgozni), inni, enni, Pa (Panna, papucs, paradicsom), hamma (hagyma), el (elment, eltűnt, elveszett, előke), víz, vizes, hab, autó, hűtő, kagyó (kagyló), csicsi (csiga), tecc (tessék, köszönöm), szék, Ro (Rolika), zo (zokni), ló, tetsz (keksz), bibi (bili, Tibi), bá (bácsi), néni, Nono (Nóri),szia, heló, pici, kicsi, nagy, zene, tánci és a többi most nem jut eszembe. Két-három szavas kis mondatai is vannak már, mint pl. Apa el do. Egyre könnyebben megértjük egymást, már kevésbé frusztrált, ha nem tud valamit elmondani, mert simán el is mutogatja az ő kis sajátos jelbeszédével.
A mozgása is sokat fejlődött, nagyon gyorsan szalad, bár futás közben a mozdulatai még elég rendezetlenek, de csak akkor esik el, ha nem előre figyel, hanem közben vihorászik és bohóckodik. A múltkor volt egy kis baleset, mert a szomszéd kislánnyal kergetőztek, Lili elkezdett bukdácsolni, majd elesett és lefejelte a betont, Nórika meg nem bírt megállni, így keresztül zuhant rajta és újra belenyomta a fejét a betonba. Szegények jól megijedtek mindketten, de szerencsére horzsolásokon kívül nem lett baj. Én azért túl estem egy kisebb szívrohamon, miközben végignéztem az esetet.
Lilus gyakorolja is a futást napi szinten, mert mindig megpróbál meglépni, ha bele akarom ültetni a babakocsiba vagy a bicikliülésbe. Próbálok egy kicsit szigorú lenni vele ilyenkor, mert nem szeretném, ha mindenhol ész nélkül szaladgálna, de már most látom, hogy nem leszek a szigorú anya mintaképe, mert megtudnám zabálni, amikor huncutul rám néz és már látom a szeme sarkában, hogy mire készül. Ő ezt simán játéknak tekinti, és tényleg nem tudom mi vicceset talál a hangomban, ha rászólok, mégis többnyire kuncogva tovább futkorászik. Néha úgy érzem, egy zabolátlan kiscsikót nevelgetünk.
Sokat ugrabugrál mostanában, és pár napja már páros lábbal is felugrik, majd ügyesen egyensúlyozik és nem esik el.
A lépcsőn felügyelet mellett ugyan, de önállóan közlekedik, és még kéri, hogy fogjuk a kezét, ha nem érzi biztonságosnak.
A motorozás ízére is rákapott, de igazán még csak a nyuszirobogóval halad, amit szinte ki is nőtt már. Vateráztunk neki egy kis triciklit, amihez volt egy nagyobb motor, próbálgatja ezeket is. Ma a triciklin tekert már kettőt, de persze még inkább mi tologatjuk rajta a kis hátsóját. Nagyon feszít a járgányon! :)
Az evéssel szerencsére nincs gondja, általában jól és mindenevő, egyébként meg a hangulatától és a fáradtságtól függ, hogy mennyit eszik. Különösen szereti a zöldségeket, gyümölcsöket, viszont a kenyeret próbálja hanyagolni, de egy kis rábeszélésre azért azt is megeszi. Abszolút kedvencei a sajt, a paradicsom, a barack és a szőlő. Szépen eszik kanállal és már próbálgatja a villát is, de ha megunja akkor kézzel falatozik. Bölcsiig még van idő, úgyhogy nem erőltetjük ezt sem, mert nem akarjuk elvenni a kedvét az evéstől.
A cumisüveget már rég elhagyta, most a csőrös feléből iszik inkább és próbálgatja a pohárból ivást, de kicsit még ügyetlen, viszont szívószállal egy perc alatt beszippant két deci vizet, vagy valami gyerekitókát.
Bőven benne vagyunk az első igazi dac és hisztikorszakában is. Szinte minden napra jut egy kis küzdelem, de szerencsére a hisztiket gyorsan le lehet nála szerelni, a figyelemelterelés általában beválik. Viszont elég dacos, amin nem vagyok meglepődve, ezt már a születésekor megállapítottuk. Kicsit nehezen született meg, de hihetetlenül kitartó volt már akkor is. Elég nagy akarattal rendelkezik, és amit el akar érni, azt meg is próbálja elérni. Eléggé hiperszuper szenzitívnek kell lennünk, hogy felismerjük mit és hogyan szeretne, mert gátolni sem akarjuk, de hogy ne is legyen egy kis törtető béka, muszáj határokat állítani neki. Anyukám szerint inkább hagyjuk kibontakozni, mert ez az akarat később csak a javára válik. Nem is arról van szó, hogy korlátoznánk, csak hát eddig ő az egyetlen gyerekünk, és tapasztalatok híján elég nehéz bizonyos helyzeteket kezelni.
Itt éppen a kanapéra száműzve egy kisebb összetűzés után.
Az indulatit is egyre jobban kezeli, bár még mindig előfordul, hogy oda-oda csap mérgében valakire, vagy valamire. Sajnos néha nekünk is jut belőle. Nagyon nem szereti, ha őt akkor ölelgetik és puszilgatják, amikor erre éppen nem vevő, mert azt jelzi is egy jól irányzott pofonnal. Sokszor tetszik is neki, ha valami reakciót vált ez ki, mert persze van aki ezen még mindig csak nevet és ezért folytatja. Ennek nem örülök, de hiába magyarázok, ha valaki nem érti meg! Néha eldobálja a játékait is, pl. a kedvenc mackóját, majd felveszi és eljátssza, hogy a maci sír és elkezdi vigasztalni. Nem tudom ez jó-e, de mindenesetre biztatóbb, mintha a földön rugdosná tovább. Na, akkor aggódhatnánk a lelkivilága miatt.
A maci egyébként két hete nőtt hozzá, először csak alváshoz kérte, de pár napja már viszi magával mindenhova. Neve is van, BuBu. Egyik este úgy kellett kicsempésznem az ágyából, hogy kimossam, mert az eredetileg hófehér mackó igencsak szürke lett. Turiba vettem neki, kb. húsz forintért. Nesze nektek drága játékok!
Mindemellett annyira bújós, puszilgatós és ölelgetős, hogy én ilyet még a családban sem láttam gyerekeknél. Ébredés után képes akár fél órát is a hajam csavargatásával elbabrálni, napközben többször hozzám bújik, megsimogat vagy puszilgat, közben meg olyan csodálattal tudja mondani, hogy Anya, anya, anya. Ha kérjük, megmasszírozza a vállunkat. Ezt egyszer magától csinálta, azóta szoktuk kérni tőle és ettől rettentő büszke magára.
Az apját is isteníti rendesen, reggel, mielőtt munkába megy ő a kedvenc. A pelust csak ő cserélheti ki, a fürdőszobában pedig fel kell ültetni a mosdóhoz és minden procedúrát elvégezni nála is. Na jó, nem lesz oldspice szagú a hónalja, de imitálni kell a tevékenységet. Velem aztán mindent újra végig kell csinálni. Mosdás, fogmosás, sziszegős szappan fújás, szempilla spirálozás (van neki egy kiszuperált sajátja!), hajlakkozás, mikor mi jön. Mégiscsak nő lesz belőle egyszer. Valamelyik nap már borotválkozni is akart, na mondom, azt azért már mégse!
Idegenekkel, vagy akit ritkán lát, azokkal először távolságtartó, de gyorsan feloldódik minden helyzetben. Igazi kis megfigyelő. Kis barátait már nem bántja, csak ha elvesznek tőle valamit, akkor csap oda, és kicsit irigy lett a saját dolgaira is. Épp ma mondta egy pszichológus a tévében, hogy ebből nem szabad nagy ügyet csinálni, mert csak gondoljunk bele, mi mit szólnánk, ha a féltett dolgainkat venné el valaki kérdezés nélkül. Tök igaza van, én ölni ütni tudnék a kedvenc cipőimért és táskáimért.
Alvásfronton is minden rendben. Most belegondolva nem is tudom melyik nap kelt fel utoljára éjszaka. Ha elő is fordul, az éjszakánként egy alkalom, és akkor is csak itatni kell, vagy cumit a szájába adni. A nyáron kicsit kitolódott a fürdés és lefekvés ideje, de még így is legkésőbb kilenckor alszik és általában hétkor kel. Ez így nekünk nagyon bevált már születése óta. Igyekeztünk a nyolcórás lefekvéshez szoktatni, mert azt gondoltuk így jut majd elég időnk egymásra is és egyéb itthoni teendőkre is. Mindig azt mondom, jól beprogramozták már a kórházban, mert minden nehézség nélkül ment is a dolog. Van egy sanda gyanúm, hogy a következő gyerek (ha lesz) majd jól felborítja ezt a rendszert, már csak Murphy szerint is.
16 foggal rendelkezik és minden nap egy újabb horzsolás vagy folt tarkítja finom illatú kis habtestét.
A bilire szoktatás folyamatban van, egyenlőre nem akar ráülni, de tudja mire való és ha pisil, vagy kakil, akkor mondja is, hogy phűphű bibi. Lehet, hogy inkább a WC szűkítővel próbálkozunk. De ha nem, hát nem, majd ennek is eljön az ideje.
Úgy, mint most a lefekvésnek. :)
