2011. április 28., csütörtök

2011. április 26., kedd

Húsvét utáni leltár

Persze mivel is telhetett volna az ünnep, mint evéssel, evéssel és evéssel. A Mamiknál már szombaton elkezdtük a hurka-kolbász, majd a sonka-tojás-torma-hagyma-kalács-kocsonya kombinációk fogyasztását és már alig vártuk, hogy este hazaérjünk és a fent említett sorozatot otthon is megkóstáljuk. Nekem már a déli kaja mennyiség elfogyasztása után fájt a gyomrom (persze csak azért mert nem reggeliztem és úgy ittam meg a kávémat), így rásegítettem egy kis jófajta házi pálinkával, mert azt kívánta a disznótoros. :) 

Vasárnap reggel elindultunk Pestre egy kis kirándulásra. Régi kedves barátainknál töltöttük a napot és ott is aludtunk. Kicsit izgultam hogy viseli majd Lili az utat, mert ilyen messzire nem sűrűn utazgatunk. Délelőtt általában szokott még aludni, de mivel alvásidőben mentünk nem tudtam milyen utunk lesz. Szegénykém nem bírt elaludni, de szerencsére egy fél zacskó kukival le tudtuk kötni, amit meg is evett mire odaértünk. Mostanában egyébként ez a legjobb módszer, ha nyűgösködik útközben, valami harapnivalót kell a kezébe nyomni és már meg is oldódik a probléma, legalábbis egy időre. :) Persze ebédre is befalta a maga kis adagját, majd szundított is egy jó óra hosszát. Vendéglátóinknál szinte mindenki idegen volt a számára, de ennek ellenére nagyon hamar feloldódott és hamarosan már puszipajtások lettek. Próbáltuk az estéjét ugyanolyanra alakítani, mint itthon, így időben zajlott a vacsora, a fürdetés majd az elalvás is. Szerintem általában rugalmasan alkalmazkodom az adott helyetekhez, de most úgy éreztem kár lenne még fürdés után hagyni hancúrozni a felnőttekkel, mert ha túlpörgeti magát, tutira nem rakjuk ágyba éjfélig sem. Így nem is volt az éjjel semmi gond, kétszer ébredt meg, de gyorsan aludt is vissza, reggel pedig kipihenten ébredt. 
A reggeli szopizás után még elfogyasztott egy  kismalacnyi sonkát kaláccsal, majd magához ragadott egy szál zöldhagymát és jóízűen azt is elrágcsálta. Ezután megérkezett nővérem a férjével, a húgom pedig a barátjával és persze velük is muszáj volt ennie pár falatot. Én már a látványtól rosszul voltam. :)
Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk túlzottan, de nem hátráltunk meg és már csak azért is megcéloztuk az állatkertet. Elég sokan voltak hasonló véleményen, de várakozásunkkal ellentétben csak  negyed órát álltunk sorba a jegyekért. Kétszer el is kapott minket az eső, de azért próbáltunk mindent megnézni. Lilus közben aludt is egy fél órát, de sikerült megmutatni neki is a vízilovakat, az elefántot, a zebrákat, zsiráfokat, orrszarvúkat, flamingókat, gólyákat, tevéket, zergéket. Bementem vele a kecskesimogatóba, ahol édes kis gidák rohangáltak, és egy nagyobb kecskét meg is simogatott. :) Egyébként itt megjegyezném, hogy azokat a  neveletlen szülőket kitiltanám az állatkertből, akik egy ilyen helyen szabadjára engedik a gyereküket, akik pedig sikoltozva kergetik a gidákat, akik viszont félelmükben futás közben összepisilve magukat keresik az anyjukat és tapadnak a mellére, amint megtalálják a tömegben. Nem tudom mit szólnának, ha hasonló helyzetben végig kellene nézniük, ahogy megvadult kecskék kergetik a gyerekeiket. :S
Én mindig egy kicsit szomorúan nézem meg az állatokat, mert sajnálom, hogy be vannak zárva, de azt el kell ismernem, hogy gyönyörű az állatkert azzal a rengeteg zöldellő növénnyel, aminek a szépsége ebben az esős időben még inkább szembetűnő volt. 
Annyira el voltunk a bámészkodással, hogy alig készítettünk képet, de azért párat beszúrok.







És a lényeg, húsvét vasárnapján Lilus 15 hónapos lett! :D

2011. április 22., péntek

Húsvét előtti leltár

Ablakpucolásban nem voltam bajnok, a földszint kész, az emelet talán ma meglesz, vagy nem. Inkább nem. Ez van, úgysem leszünk itthon húsvétkor, akinek meg nem tetszik, az eljöhet megcsinálni. 
A függönymosást szintén hanyagolom, most valahogy nincs lelkierőm leszedni a millió kis akasztót (mert én nem normális ilyen karnist akartam), és az óriás függönyök vasalásához  pláne nincs kedvem. 
Az egyéb takarítás megvan, már csak egy kis porszívózás és kész vagyok. 
A húsvéti sonka még nem rotyog a fazékban, de este már az is meglesz, és holnap jól meg is esszük. 
Tojást nem festettem, inkább vettem. Majd, ha Lilus nagyobb lesz, kiélem ezzel kapcsolatos kreativitásomat is, de mivel nem kedvenc ünnepem a húsvét, megmondom őszintén nem igyekeztem túlzottan.
A hét kevésbé szomorú eseménye, hogy elhagytuk bicajozás közben Lilus egyik cumiját. Szerencsére ez őt sem zaklatta fel, én pedig már úgyis szeretném leszoktatni a cumizásról.
Az igazán szomorú, hogy tegnap sajnos elvesztettük a Csőrikéjét is, amit séta közben véletlen dobott ki a babakocsiból. Merthogy ez mostanában jó poén. :S Már csak azt vettem észre, hogy nincs mellette, gyorsan vissza is mentünk megkeresni, és egy ismerős útközben mondta is, hogy látta a sétáló utcán, de mire odaértünk már nem volt meg. Csak remélem, hogy egy kisgyerek vitte haza és örül neki. Igazából szerintem én jobban sajnálom, mint Lili, mert ez már a második ilyen kedves dolog, amit anyukámtól kapott és elhagytuk. Ő még nem ragaszkodott hozzá annyira, hogy keresse is, viszont ha mellette volt, akkor folyton ölelgette és puszik ezreivel árasztotta el. Mindenesetre igyekszem beszerezni neki egy ugyanilyet. :(

Előttünk áll még egy kis utazás vasárnap Budapestre, ahol kedves ismerőseinknél töltjük a napot, majd hétfőn megyünk az állatkertbe, amit már nagyon várok, mert nem voltunk még ilyen helyen Lilussal és nagyon kíváncsi vagyok hogy tetszik majd neki. Általában minden újdonságnak örül, úgyhogy biztos lesz részünk pár szemfelcsillanásban, sikongatásban, és huncut nevetgélésben.

2011. április 13., szerda

Talán nem estem messzire a fától

Anyukám a fa, én az alma. Anyukám a szakácsnő, én a főzéshez nem túl nagy affinitással rendelkező szárnypróbálgató. Lilus születése előtt már nekiveselkedtem pár egyszerűbb ételnek, de leginkább a porokból és egyéb hozzávalókból gyorsan elkészíthető finomságoknál maradtam, sütési tudományom pedig megállt a muffinoknál és a piskótánál. Lilus mellett viszont nem is kell energiát fektetnem ilyen tevékenységekbe, mert a Mamik annyi kajával ellátnak minket, ami elég egy kisebb hadseregnek is. A hétvégén azonban fenemód rákívántam a kakaós csigára (kakaós kalácsra, ha úgy jobban tetszik). Anyukám ebben profi, de meg akartam lepni őt is, így a netről kerestem receptet. Itt rátaláltam pont arra, amit anyu is használ és ugyanaz, amit ő szintén az anyukájától tanult. Mindenkit buzdítok a kipróbálásra, mert nagyon egyszerű és isteni finom. Annyira belejöttem a sütögetésbe, hogy tegnap délután dupla adagot dagasztottam és készítettem lekváros buktákat is. Csak annyira sikerült jól, hogy reggelire már úgy kellett kimenekíteni pár darabot. :) 

Anyukám dícsérete: A hétvégén én is sütök, mert a húgod szereti, de nektek nem adok belőle, majd csinálsz magatoknak!   
Köszi Anyu, én is szeretlek! :)
 
Ha valaki kedvet kap elkészíteni, annak jó tanácsként tudok ajánlani kettő nagymama praktikát, amitől puha és omlós marad a tészta.
1. Sütés előtt meg kell locsolni egy kis olvasztott vajjal elkevert tejjel.
2. Sütés után pedig le kell csöpögtetni egy kis vízzel, majd letakarni még egy kicsit.

A buktákról nincs kép, azok formára alakítását még gyakorolni kell, de íme a csigák.

2011. április 11., hétfő

A gyűrűk

Anyukám, aki szerintem hatalmas kreativitással és kézügyességgel van megáldva, néha napján hobbiból ékszereket és egyéb csecsebecséket horgol, csak úgy a maga szórakoztatására és a mi örömünkre. A gyűrű eddig hiányzott a repertoárjából, de a Meskán szerzett ötlet alapján már ezeket is elkezdtem vele gyártatni. A virágokat színes kis hajgumikra varrtam fel.
Ezekért a szépségekért volt érdemes egy-két lépcsőfokot bukfencezni. Lásd az előző bejegyzés! 

2011. április 10., vasárnap

Nekem ne mondja senki, hogy...!

Ha nekem még egyszer azt mondja az életben valaki, hogy a legfontosabb, hogy ott legyél a gyereked mellett mindig, mert akkor nem történhet baja, na azt elküldöm a jó b.... francba. Mert igenis történhet és csak a szerencséjén múlik, hogy nem komoly, hanem egy-egy balesetből adódóan csupán kisebb-nagyobb puklik és foltok jelennek meg rajta.

Van az az eset pl., amikor egy ideig örülsz, hogy a gáztűzhelyed sütőajtaja tükrös, mert hát milyen édes a gyermeked, amikor nézegeti magát benne, integet magának a babának, puszilgatja, simogatja és egy idő után már a legjobb barátjaként köszönti minden reggel. Aztán egy nap, amikor sütöd az egyébként nem igazán jól sikerült rakott cukkinit, akkor ezerszer elmondod neki, hogy most nem simogatjuk, puszilgatjuk a babát, mert ő most melegebb éghajlaton van, na akkor csak egy pillanatra fordulsz hátra és gyermeked azonnal forró csókot nyom a babának. De nem ám egy leheletnyi puszit, hanem úgy rendesen oda nyomja a kis száját a forró ajtóra. Persze ez nagyon fáj neki és megijed, főleg mert te is megijedtél. Persze az ő részéről van keserves sírás, a te részedről pedig imádkozás minden istenséghez, hogy ne égjen meg a szája. Nem ég meg, tehát igazolódik a szerencse.

Következik az a történet, amikor a lépcsőrács, amit már annyira megszoktál, hogy  mindig be van zárva, így már kezd a figyelmed is elterelődni róla, szóval ez a rács egy óvatlan pillanatban nyitva marad. Persze gyermeked ezt az egy pillanatot figyeli ki és már fent is van az első vagy második lépcsőfokon (ezt nem tudom, mert a puffanást hallottam meg), hogy a harmadikról megszerezzen kettő darab horgolt gyűrűt (ezt tudom, mert én raktam oda). Hanyatt vágódik és már megint a szerencse kegyeltje, hogy nem csapja szét a fejét a járólapon.

Történnek balesetek a heves játék közben is, aminek az a a lényege, hogy a kereszttesóval kell kergetőzni a lakásban, egyre jobban fel kell pörögni, majd az erkély ajtó előtti szőnyegen kell lefékezni, lehetőleg úgy, hogy fejjel előre nekivágódj az ajtónak és szerezz egy jó nagy, lilás színű puklit a homlokodra. A szerencse a történetben az, hogy domború az ajtó éle és nem éles, így megint megúszva egy fejseb.

Végül, ami igazán rám hozta a frászt, az ma reggel történt. A esethez tartozik az a történet is, hogy a legújabb szórakozása a gyermeknek, hogy az apja gatyáit kiszedegeti a fiókból és a hálószoba különböző pontjain eldugdossa. Ma reggel a jól megérdemelt vasárnapi lustálkodás közben megint elővette az ominózus darabokat, csak most Ferkómnak hordta oda, hogy mi célból, az végül nem derült ki. Ügyesen felmászott az ágyra, majd egyszer csak egy pillanat alatt fel is állt, természetesen az ágy szélén. Észre is vettük a mutatványt azonnal és már kaptunk is utána, de nem értük el, így álló helyzetből dobott egy hátast  és beesett az ágy és a szekrény közötti kb. 40 centis helyre, de úgy hogy kettőbe hajlott a gyerek. Na nekem itt minden csúf dolog lepergett a szemem előtt és annak ellenére, hogy általában meg tudom őrizni a hidegvéremet, most olyat sikítottam, hogy én is meglepődtem. Végül még nagy sírás sem volt, de hogy milyen szerencse őrizte, azt most nem tudnám megmondani.
Tényleg baromira örülök, hogy tud járni, okos és ügyes meg minden, de könyörgöm, ne két nap alatt történjen már ennyi minden!

Nekem ne mondja senki, hogy...!

2011. április 5., kedd

Párbeszéd a lelkiismeretemmel

Én: Bűn az, ha este fél tízkor felbontok egy tábla tejkrémmel töltött, lila tehenes csoki csodát, majd el is fogyasztom az egészet? Hmmm?
Lelkiismeretem: Az, te galád nőszemély!
Én: És ha ezt a gaztettet egy maratoni vasalás közben követem el? 
Lelkiismeretem: Kedves Nóra, fogyaszd egészséggel! 

2011. április 1., péntek

30plusz1. születésnap képekben

Az elmaradhatatlan cumi kellékkel. Mostanában igen nehéz képet készíteni Lilusról, mert neki mindig ezer dolga van, jön-megy, intézkedik, úgyhogy nem ér Ő rá holmi fényképezkedésre! Ez egy ritka nyugodt pillanatban készült. :)

Lebukott a kis zsivány, amikor az új szerelemtáskámban kotorászott. Abban a szerelemtáskában, amit Ferkómtól kaptam, mert ő egy ilyen rendes pasi, aki megérti, hogy a sokadik táska is tud szerelem lenni. Mondjuk én is rendes csaj vagyok, mert megértem, hogy a sokadik szerszámosláda is irtó fontos dolog, de komolyan! :)
Ízig-vérig nő, vagy már inkább dáma, ha a kesztyűket is figyelembe vesszük. Ezeket a Mamika által kötött darabokat, amiket a télen, mínusz 10 fokban sem volt hajlandó a kezére húzni, most meg plusz 20 fokban az a heppje, hogy felveszi, majd a vállára kapja a kis hónaljrityit és így vonul fel s alá a lakásban. Amúgy imádom, mondtam már? :)

Anya szereti Lilust, Lilus szereti Csőrikét.


Gabitól kapott gyönyörűséges gyűrűim.