Persze mivel is telhetett volna az ünnep, mint evéssel, evéssel és evéssel. A Mamiknál már szombaton elkezdtük a hurka-kolbász, majd a sonka-tojás-torma-hagyma-kalács-kocsonya kombinációk fogyasztását és már alig vártuk, hogy este hazaérjünk és a fent említett sorozatot otthon is megkóstáljuk. Nekem már a déli kaja mennyiség elfogyasztása után fájt a gyomrom (persze csak azért mert nem reggeliztem és úgy ittam meg a kávémat), így rásegítettem egy kis jófajta házi pálinkával, mert azt kívánta a disznótoros. :)
Vasárnap reggel elindultunk Pestre egy kis kirándulásra. Régi kedves barátainknál töltöttük a napot és ott is aludtunk. Kicsit izgultam hogy viseli majd Lili az utat, mert ilyen messzire nem sűrűn utazgatunk. Délelőtt általában szokott még aludni, de mivel alvásidőben mentünk nem tudtam milyen utunk lesz. Szegénykém nem bírt elaludni, de szerencsére egy fél zacskó kukival le tudtuk kötni, amit meg is evett mire odaértünk. Mostanában egyébként ez a legjobb módszer, ha nyűgösködik útközben, valami harapnivalót kell a kezébe nyomni és már meg is oldódik a probléma, legalábbis egy időre. :) Persze ebédre is befalta a maga kis adagját, majd szundított is egy jó óra hosszát. Vendéglátóinknál szinte mindenki idegen volt a számára, de ennek ellenére nagyon hamar feloldódott és hamarosan már puszipajtások lettek. Próbáltuk az estéjét ugyanolyanra alakítani, mint itthon, így időben zajlott a vacsora, a fürdetés majd az elalvás is. Szerintem általában rugalmasan alkalmazkodom az adott helyetekhez, de most úgy éreztem kár lenne még fürdés után hagyni hancúrozni a felnőttekkel, mert ha túlpörgeti magát, tutira nem rakjuk ágyba éjfélig sem. Így nem is volt az éjjel semmi gond, kétszer ébredt meg, de gyorsan aludt is vissza, reggel pedig kipihenten ébredt.
A reggeli szopizás után még elfogyasztott egy kismalacnyi sonkát kaláccsal, majd magához ragadott egy szál zöldhagymát és jóízűen azt is elrágcsálta. Ezután megérkezett nővérem a férjével, a húgom pedig a barátjával és persze velük is muszáj volt ennie pár falatot. Én már a látványtól rosszul voltam. :)
Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk túlzottan, de nem hátráltunk meg és már csak azért is megcéloztuk az állatkertet. Elég sokan voltak hasonló véleményen, de várakozásunkkal ellentétben csak negyed órát álltunk sorba a jegyekért. Kétszer el is kapott minket az eső, de azért próbáltunk mindent megnézni. Lilus közben aludt is egy fél órát, de sikerült megmutatni neki is a vízilovakat, az elefántot, a zebrákat, zsiráfokat, orrszarvúkat, flamingókat, gólyákat, tevéket, zergéket. Bementem vele a kecskesimogatóba, ahol édes kis gidák rohangáltak, és egy nagyobb kecskét meg is simogatott. :) Egyébként itt megjegyezném, hogy azokat a neveletlen szülőket kitiltanám az állatkertből, akik egy ilyen helyen szabadjára engedik a gyereküket, akik pedig sikoltozva kergetik a gidákat, akik viszont félelmükben futás közben összepisilve magukat keresik az anyjukat és tapadnak a mellére, amint megtalálják a tömegben. Nem tudom mit szólnának, ha hasonló helyzetben végig kellene nézniük, ahogy megvadult kecskék kergetik a gyerekeiket. :S
Én mindig egy kicsit szomorúan nézem meg az állatokat, mert sajnálom, hogy be vannak zárva, de azt el kell ismernem, hogy gyönyörű az állatkert azzal a rengeteg zöldellő növénnyel, aminek a szépsége ebben az esős időben még inkább szembetűnő volt.
Annyira el voltunk a bámészkodással, hogy alig készítettünk képet, de azért párat beszúrok.
És a lényeg, húsvét vasárnapján Lilus 15 hónapos lett! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése