Anyukám a fa, én az alma. Anyukám a szakácsnő, én a főzéshez nem túl nagy affinitással rendelkező szárnypróbálgató. Lilus születése előtt már nekiveselkedtem pár egyszerűbb ételnek, de leginkább a porokból és egyéb hozzávalókból gyorsan elkészíthető finomságoknál maradtam, sütési tudományom pedig megállt a muffinoknál és a piskótánál. Lilus mellett viszont nem is kell energiát fektetnem ilyen tevékenységekbe, mert a Mamik annyi kajával ellátnak minket, ami elég egy kisebb hadseregnek is. A hétvégén azonban fenemód rákívántam a kakaós csigára (kakaós kalácsra, ha úgy jobban tetszik). Anyukám ebben profi, de meg akartam lepni őt is, így a netről kerestem receptet. Itt rátaláltam pont arra, amit anyu is használ és ugyanaz, amit ő szintén az anyukájától tanult. Mindenkit buzdítok a kipróbálásra, mert nagyon egyszerű és isteni finom. Annyira belejöttem a sütögetésbe, hogy tegnap délután dupla adagot dagasztottam és készítettem lekváros buktákat is. Csak annyira sikerült jól, hogy reggelire már úgy kellett kimenekíteni pár darabot. :)
Anyukám dícsérete: A hétvégén én is sütök, mert a húgod szereti, de nektek nem adok belőle, majd csinálsz magatoknak!
Köszi Anyu, én is szeretlek! :)
Ha valaki kedvet kap elkészíteni, annak jó tanácsként tudok ajánlani kettő nagymama praktikát, amitől puha és omlós marad a tészta.
1. Sütés előtt meg kell locsolni egy kis olvasztott vajjal elkevert tejjel.
2. Sütés után pedig le kell csöpögtetni egy kis vízzel, majd letakarni még egy kicsit.
A buktákról nincs kép, azok formára alakítását még gyakorolni kell, de íme a csigák.
Jajjj de jól néznek ki!:) Ügyei vagy nagyon!:) Csak vizsgázzak le és én is sütök-főzök...:)
VálaszTörlés