Nekem ne mondja senki, hogy...!

Ha nekem még egyszer azt mondja az életben valaki, hogy a legfontosabb, hogy ott legyél a gyereked mellett mindig, mert akkor nem történhet baja, na azt elküldöm a jó b.... francba. Mert igenis történhet és csak a szerencséjén múlik, hogy nem komoly, hanem egy-egy balesetből adódóan csupán kisebb-nagyobb puklik és foltok jelennek meg rajta.

Van az az eset pl., amikor egy ideig örülsz, hogy a gáztűzhelyed sütőajtaja tükrös, mert hát milyen édes a gyermeked, amikor nézegeti magát benne, integet magának a babának, puszilgatja, simogatja és egy idő után már a legjobb barátjaként köszönti minden reggel. Aztán egy nap, amikor sütöd az egyébként nem igazán jól sikerült rakott cukkinit, akkor ezerszer elmondod neki, hogy most nem simogatjuk, puszilgatjuk a babát, mert ő most melegebb éghajlaton van, na akkor csak egy pillanatra fordulsz hátra és gyermeked azonnal forró csókot nyom a babának. De nem ám egy leheletnyi puszit, hanem úgy rendesen oda nyomja a kis száját a forró ajtóra. Persze ez nagyon fáj neki és megijed, főleg mert te is megijedtél. Persze az ő részéről van keserves sírás, a te részedről pedig imádkozás minden istenséghez, hogy ne égjen meg a szája. Nem ég meg, tehát igazolódik a szerencse.

Következik az a történet, amikor a lépcsőrács, amit már annyira megszoktál, hogy  mindig be van zárva, így már kezd a figyelmed is elterelődni róla, szóval ez a rács egy óvatlan pillanatban nyitva marad. Persze gyermeked ezt az egy pillanatot figyeli ki és már fent is van az első vagy második lépcsőfokon (ezt nem tudom, mert a puffanást hallottam meg), hogy a harmadikról megszerezzen kettő darab horgolt gyűrűt (ezt tudom, mert én raktam oda). Hanyatt vágódik és már megint a szerencse kegyeltje, hogy nem csapja szét a fejét a járólapon.

Történnek balesetek a heves játék közben is, aminek az a a lényege, hogy a kereszttesóval kell kergetőzni a lakásban, egyre jobban fel kell pörögni, majd az erkély ajtó előtti szőnyegen kell lefékezni, lehetőleg úgy, hogy fejjel előre nekivágódj az ajtónak és szerezz egy jó nagy, lilás színű puklit a homlokodra. A szerencse a történetben az, hogy domború az ajtó éle és nem éles, így megint megúszva egy fejseb.

Végül, ami igazán rám hozta a frászt, az ma reggel történt. A esethez tartozik az a történet is, hogy a legújabb szórakozása a gyermeknek, hogy az apja gatyáit kiszedegeti a fiókból és a hálószoba különböző pontjain eldugdossa. Ma reggel a jól megérdemelt vasárnapi lustálkodás közben megint elővette az ominózus darabokat, csak most Ferkómnak hordta oda, hogy mi célból, az végül nem derült ki. Ügyesen felmászott az ágyra, majd egyszer csak egy pillanat alatt fel is állt, természetesen az ágy szélén. Észre is vettük a mutatványt azonnal és már kaptunk is utána, de nem értük el, így álló helyzetből dobott egy hátast  és beesett az ágy és a szekrény közötti kb. 40 centis helyre, de úgy hogy kettőbe hajlott a gyerek. Na nekem itt minden csúf dolog lepergett a szemem előtt és annak ellenére, hogy általában meg tudom őrizni a hidegvéremet, most olyat sikítottam, hogy én is meglepődtem. Végül még nagy sírás sem volt, de hogy milyen szerencse őrizte, azt most nem tudnám megmondani.

Tényleg baromira örülök, hogy tud járni, okos és ügyes meg minden, de könyörgöm, ne két nap alatt történjen már ennyi minden!

Nekem ne mondja senki, hogy...!