Egyveleg

Több mindenről akarok írni, de nem sokat, úgyhogy ez egy ilyen mindent bele leves lesz.

Van nekem egy tündér ügyes kezű anyukám, aki az elmúlt hetekben a rátörő nagy alkothatnék közben leporolta a varrógépét és csak hajtotta-hajtotta szegény párát. Szerintem egyébként baromi nagy kreativitással rendelkezik, csak van úgy hogy hónapokig rejtegeti eme képességét, aztán meg le sem lehet állítani annyit ötletel.

Készültek táskák, díszek, kosár bélések, párnahuzatok, nadrág és még pár csecse-becse.

Íme pár darab, az első kis fekete az enyém.

Aztán van nekem egy Ferkóm, aki a minap egy-egy Power Balance karkötővel állított haza. Fogalmam nem volt róla mi ez, de amikor elmondta akkor meg arról nem, hogy hogy jutott eszébe ilyet venni. Ő, aki velem ellentétben az egyik legszkeptikusabb ember mindenféle, számára ismeretlen dologgal kapcsolatban. Igaz, hogy mostanában fizikailag nincs éppen a toppon, na de ennyire! Aztán utánanéztem a neten, és elég jókat olvastam róla. Akit érdekel, klikkeljen ide. Azóta már azt is tudom, hogy kínaiban is árulják háromötvenért, ami tuti gagyiság, mert nylon zacskóból szedik elő, semmi márkajeles doboz, vagy leírás. Persze lehet, hogy a mienk is az, mert nem került olyan horribilis összegbe (na annyit biztos nem adnék érte), mint a fenti oldalon, vagy az is lehet, hogy az egész egy újabb jól kitalált üzlet. A nagy szkeptikusok már biztosan placebo hatásról beszélnek, de én ezzel meg úgy vagyok, hogy fene bánja ha kétezerért placebo, ha attól érzi jobban magát az ember, nem pedig a két pofára tömött gyógyszerektől. 

Mi két napja használjuk, várjuk a hatást. A Power legyen velünk!

Na és van nekem még egy kis Csibimanóm, aki a mai napon, a kisebb hiszti és akaratosság ellenére is persze egy tünemény volt. Mostanában kicsit nagyobb fejtörést okozott egyrészt a kánikula, másrészt a tomboló allergiám miatt, hogy mivel üssük el az időt a lakásban. Sajnálom szegényt, hogy miattam is kevesebbet mozdulunk ki napközben, igyekszem késő délutánra szorítani a kinti programokat, mert egy fokkal elviselhetőbb a levegő. Ma eszembe jutott, hogy Ágiéknál olvastam egy egyszerű és nem utolsósorban olcsó gyurma receptet, amit össze is kutyultunk gyorsan, így ez volt a délelőtti program. Közben nyugodtan főzőcskéztem is egy kicsit. 

Gyúrta, gyúrta...

...kész a mű

- Anya! Csicsi!

- Igen drágám látom, nagyon szép csiga!

A délutáni alvás igen rövidre sikeredett, így megint sok időt kellett bent töltenünk. Gondoltam, ha már ennyire ráérünk lekapom a függönyöket a nappaliban és mehetnek mosásba. A sok kis kapocs ellenére gyorsan el is intéztem, és ha már leszedtem hát takarítsunk ablakot is. Persze Lili ebben is segíteni akart. :)

Kreatív ő is, ez saját találmány :)

Ferkóm hazatérése után sétáltunk egyet a boltig, meg vissza, aztán szintén Lili segédletével (adogatta a kapcsokat) az immáron japánkert illatú függönyöket vissza is varázsoltuk az ablakra. Közben még a vacsorakészítésre is maradt energiájuk.

Úgy elfáradt a sok tennivalója közben, hogy egy gyors fürdés, hajmosás után kettő perc alatt el is aludt. 

Ajjaj, most felsírt...

...pár korty víz és egy kis összebújás után visszaaludt.

Utoljára pedig, van egy kis kertünk, és a lugasban ekkora szőlő fürtök lógnak. Még kellene egy kis érés, de jönnek a darazsak így muszáj szüretelni. Nem baj, így is finom!