A régi bejegyzéseket tekintve eddig tényleg nem igazán volt panaszom Lilus dolgaival kapcsolatban, és most sem azért írok, hogy végre legyen egy ilyen poszt is, csak úgy érzem tényleg van miért. Alapvetően igen jó és nyugodt természetű kislány (apukája szerint szerencsénkre ebben rám hasonlít), de azért előfordul hogy bizonyos dolgok nála is kicsapják a biztosítékot. Most elmondhatom, hogy az elmúlt napokban, lassan már hetekben gyakran voltak ilyenek. :S Három dologban is átmeneti időszakát éli, ami miatt gyakran eléggé frusztráltnak tűnik és néha én is annak érzem magam, mert még nem mindig tudom, hogy mit kezdjek vele ilyenkor.
Az egyik a mászás és járás közötti átmenet. Próbálkozik ugyan néha az elindulással, de öt-hat lépés után eldől vagy fenékre esik. Azt nagyon szeretné, ha fognánk a kezét és vég nélkül sétálgatnánk a lakásban, mert ez már nagyon megy neki, és szoktuk is ezt csinálni, de azért nem egész napos program. Sokáig nem is tűri, ha noszogatjuk (nem erőltetjük!) az önálló járásra, gondolom, majd ha kénye - kedve úgy tartja biztosan elindul. Na, viszont ebben is rám hasonlít. :) Soha nem szerettem azokat a dolgokat, amiket kötelezően kellett csinálni, sőt ma sem különösebben.
Másik dolog a beszéd, és ebből kifolyólag vannak néha kommunikációs problémáink. Annyira de annyira mondana már mindent és formálná a szavakat, de persze ez sem megy még. Sokszor sajnálom, mert nagyon frusztrált tud lenni, be is mutat néha egy kis földön fetrengős jelenetet, miközben igazából nem hisztizik, csak nyafog, forog össze - vissza és dobol a lábával, mindezt elkeseredett arccal. Erre eddig a legjobb megoldás az volt, hogy mellé feküdtem és ugyanúgy látványosan szenvedtem, mint ő. Na erre már kitört belőle nevetés. Remélem azért az utcán nem akarja eljátszani ezt a jelenetet. :) Rosszabb esetben, ha nem találom ki azonnal, hogy mit szeretne, akkor kiabál és iszonyú mérgesen ráncolja a homlokát. Néha azt gondolom, meg kell zabálni, olyan édes, de azért leginkább felidegesít a kiabálással, így próbálok nem nagy figyelmet tulajdonítani neki.
A harmadik problémát pedig a fogak jelentik. Négy kisőrlő és a négy szemfoga helyén borsónyi duzzanat van, úgyhogy ez is megkeseríti egy kicsit a napokat, észrevehetően nyűgösebb. Az éjszakák hála Istennek többnyire nyugodtak, igaz, hogy kétszer - háromszor felsír, de vagy magától visszaalszik, vagy sétálok vele két kört a szobában és már durmol is.
Egyébként általánosságban elmondható róla, hogy nagyon csibész, mert a tiltott és veszélyes dolgokat szereti kipróbálni, annak ellenére is, hogy százszor elmondom egy nap, hogy mit miért nem szabad. Ez kissé fárasztó tud lenni a nap végére, de egyszer majd csak megért mindent. Mostanában tényleg többször táncol az idegeimen, de amikor meg csak úgy odajön hozzám, megölelget és megpuszil, akkor tényleg el tudok felejteni minden nehézséget. Vérbeli csaj, már most tudja hogy csavarjon az ujja köré bennünket. :D
Ja, és még egy dolog! Igazán jöhetne már a tavasz, mert valami rejtélyes oknál fogva a sapka felvétele és a kesztyű használata borzasztóan fájhat. Gondolom, mert a sapka felvételnél nyafog, a kesztyű miatt pedig sír, még akkor is ha mínusz fokok vannak és már pecsenye piros a keze. És az sem jó, ha a bundazsák ujját húzom rá, mert akkor mivel kapaszkodna Csőrikébe vagy a cumiláncba? Szóval választhatok, hogy lefagy a keze, vagy sírás közben torokgyulladást kap. :S Köszönöm, inkább nem választanék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése