Volt egy húzós éjszakánk tegnap. Fél éjféltől fél háromig Ferkómmal felváltva ringattuk, vigasztaltuk Lilust, mert láthatóan szenvedett a foga miatt és a láztól is. A köhögés már addig is felébresztette párszor. Én egy idő után feladtam a sétálgatást, ringatást, éneklést, mert úgy éreztem leszakad a derekam és a lábaim összecsuklanak alattam. Ennyire nem szoktam rosszul bírni az éjszakázást, de most rohadtul fáradtnak éreztem magam. Egyszerűen nem bírtam elaltatni, sőt egyre csak éberebb lett. Ekkor ébresztettem Ferkómat, hogy ha nem gond megint vegye át egy kicsit, mert nem tudok már vele mit kezdeni. Eltartott neki is egy kis ideig, de szerencsére sikerült kifárasztania, így végre beájult fél három körül és reggel hétig aludt is.
Reggel megint lázas volt egy kicsit, nem vészesen, szerencsére nem ment 38 fölé. Délben elmentünk a doktornénihez, amit most kifejezetten rosszul viselt, elkezdett sírni, amint beléptünk a rendelőbe. Annyival lettünk okosabbak, hogy most már a torka is piros, valószínűleg torokgyulladás a bűnös. Kapott antibiotikumot, amitől nem repesek örömömben, de bízom a dokiban, és ha úgy gondolja ez a jó megoldás, akkor legyen. A délután igencsak nyűgösen telt, ragadt rám, mint bélyeg a borítékra. Ezt a fajta ragaszkodást egyébként sem bánom, de ha ez a gyógyulás ára, akkor csak ragadjon nyugodtan. Együtt is aludtunk délután, mert most valahogy az ágya sem vonzotta. Elaludt a mellkasomon, amitől egy idő után én nem kaptam rendesen levegőt, így gyorsan oldalra gördültünk és imádtam, ahogy kapaszkodott a nyakamba. Nem eresztett egy percre sem, de így legalább bírt aludni.
Később aztán, bár nem jött a várva várt jó idő, mégiscsak kimentünk egy kicsit levegőzni és megejtettük az első kinti sétát. Bocs a képminőségért, telefonos, így nem sikerült jól. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése