Mindjárt kétéves

Holnap itt a nagy nap, és én egyre többet nosztalgiázom a magamban lepergetett két évvel ezelőtti képekkel. Ilyenkor már bent voltunk a kórházban és vártunk, vártunk...egészen másnap reggelig. De erről majd holnap. 
Az évfordulós bejegyzést, mégis most örökítem meg, mert a következő napok már a szülinap jegyében telnek és az ünneplésről kellene majd írni, így erre leginkább most van időm.  

Főként arról akarok beszámolni, hogy milyen is Lilus így pár óra híján két évesen. Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám jelenleg egy nagyon is imádni való, bohóc, őrületesen szeretetgombóc, néha határokat feszegetően dacos, akaratos és egyre cserfesebb kis fruska, aki a legváratlanabb pillanatokban tud egy pillantásával levenni a lábunkról, máskor meg percek alatt kiborítani azt a bizonyos bilit.


Már jó ideje benne vagyunk a hisztis-dacos korszakában, amit az utóbbi egy hónapban megspékelt az utolsó négy fogának növesztése (még mindig tart :( ), de mégis azt mondom nem cserélném el egyetlen nyugodt napért sem ezeket a kissé nehézkes órákat, mert én bizony rengeteget tanulok (még mindig!) a saját gyerekemtől. Legfőképpen türelmet, ami egy-egy nehezebb napon bizony elfogy, de valahogy mindig sikerül belőle újra töltekezni. Aztán azt is (ami babakorában jól ment), hogy igenis nagyon figyeljek oda arra, milyen az alap természete és ne akarjam állandóan terelgetni, hanem hagyjam érvényesíteni az akaratát. Még akkor is, ha nem teljesen értek vele egyet és tudom, hogy sok mindenben  könnyebb útja is lenne a megoldásnak, de ha ő a nehezebbet választja ám legyen, majd ha elakad segítséget kér. Nekem ez az egyik legnehezebb a gyereknevelésben, főleg egy ilyen makacs kis bestiával, mint Lilus. :) Nagyon tud haragudni, amit általában a játékok vagy a cumik bánnak, mert még mindig előfordul, hogy megrepteti őket mérgében. De olyankor is imádom, mert édes pofa, ahogy durcásan csücsörít és ráncolja a szemöldökét. 

Egyébként pedig hatalmas színésznő, olyan mozdulatai és arc mimikája van, amitől behalok néha. Leírni nem is lehet, de persze a videó sosincs kéznél, így megörökíteni sem sikerült még. Előszeretettel produkálja magát, főleg a fiúk és persze a tükör előtt. Hihetetlen grimaszokat vág, a repertoárjába felvett legújabb, a brühühü gyakorlása szájbiggyesztéssel. :)


Már hónapok óta megint nagyon anyás. Vannak berögzült dolgok, amikhez nagyon ragaszkodik, ilyen például az alvás. Ha én jelen vagyok, akkor senki mással nem hajlandó még csak próbálkozni sem. Mivel szinte mindig kéznél vagyok, így a harcok elkerülése végett megadom magam. Valószínűleg ez sem jó, de ezen a téren gyenge vagyok, és már előre tudom, hogy  bölcsődében fogjuk ennek meginni a levét, és legfőképpen Lilus. Fogom is még ostorozni magamat ezért. :( Viszont ha éppen kedvére való személyek vannak a közelében (gyakorlatilag bármely családtag), akkor tesz rám magasról és éppen hogy csak szemmel tart, de nem igényli a társaságomat.

Kívülállók számára gyakran morcosnak tűnhet, mert nem az első pillanattól barátkozik (ez pici korában nem így volt, de nem is emlékszem mikor változott meg), viszont negyed óra elteltével szinte bárkivel kommunikál. Gyerekekkel még mindig úgy van, hogy ha ő lehet a kezdeményező, akkor azonnal barátkozik, de ha ő hozzá közelednek, akkor először meghátrál. Nekem ez is érdekes, nem tudom mi bújhat meg mögötte. Egyébként szereti a gyerektársaságot, tud együtt játszani a hasonló korúakkal. Persze mindkét fél részéről a játékokra vonatkozó tulajdonviszonyok előzetes egyértelművé tétele után. :) 

Még mindig imádja a hajmeresztő mutatványokat, legfőképpen ha az apja kezei között foroghat ide-oda, és a napokban újra rákapott a hintázásra, amivel meg aztán az égig repülne, ha tehetné.

Továbbra is mindenevő és nem mondom, hogy egy puccos étteremben örömmel látnának bennünket, de itthoni körülmények között elfogadhatóan eszik egyedül. Na nem mintha puccos éttermekbe járnánk. Szóval mindegy is, örömmel eszik, és ez a lényeg.

Pelenkás és valószínűleg az is marad még egy ideig, mert egyrészt a korábbi sikeres próbálkozások óta nem nagy hajlandóságot mutat a leszokásra (nem is elvárás), másrészt nem akarom a bölcsőde kezdés idején ezzel macerálni, majd ha azt megszokta akkor erre is nagyobb figyelmet fordítok.

Van még ez a fránya cumi, amitől jó volna már megszabadulni, de ez megint olyan dolog, amiben én voltam a gyenge. Már egész jól megszokta, hogy csak alváshoz használta, de amikor jöttek a fogai, úgy láttam ez volt az ami elviselhetőbbé tette neki. Most már ha előtte van, ha nem, eszébe jut és kéri, és sajnos ritkán is feledkezik meg róla, hogy hová rakta utoljára. És azért nem örülök ennek annyira, mert képes teljesen letompulni a nagy cumizásban. Megint egy dilemma, hogy pont a bölcsi előtt vegyem el tőle? Pedig lehet, hogy kénytelen leszek, mert ott aztán senki nem fogja figyelni, hogy mikor hová rakta le a cumijait, pláne nem keresgélni. 

Igazi kis dumaláda lett. Szavakkal vagy pár szavas mondatokkal teljesen érthetően kommunikál, kivéve, ha éppen dacol, mert akkor inkább kivárja, hogy rájöjjünk magunktól mit is óhajt éppen. :) Vannak kedvenc és azt hiszem a családban legendássá váló szavai, amiken igen jókat szoktunk derülni. Egy csomó szóban megcseréli a szótagot, amiből sokszor elég vicces szavak sikerednek. Pár kedvencünk:

vizsány - zsivány

pöcsög - csöpög

picsesz - csipesz

pörti - törpi (hupikék törpike)

páha - páva

tehe - teve

Rola - Rolika

Bacsa - Csaba

Vííí - Linda (?)

Pa - Panna

Ba - Gabi

Bibi - Tibi

Éci - Évi

ósaj - olvas

Ezeken kívül szinte mindent ügyesen kimond, vagy esetleg sejpít, és megbirkózik a 4-5 szótagos szavakkal is. Használja a birtokosokat, már többször mondja a tiem helyett, hogy enyém, és múlt időben is beszél.


Egyre csajosabb, két copfos, anyáskodó, macikat, babákat, pónikat szeretgető, gumicsizma mániás, huncut, zsivány kis bestia és holnap már kétéves nagylány. :)